Egymásba Szeretve 1.

31. Első nap Lieméknél

Lara.

Rám néz olyan édesen, kedvesen és aggódóan.  Nem tudja mit mondjon gondolom nem akarja megbántani a testvérem, megállunk egy jó nagy ház előtt és végre megszólal.

- Addig maradsz ameddig szeretnél! Ne foglalkozz azzal a baromnal,  szeretlek és ezt te is tudod jól! Ne sírj kérlek,  olyan rossz így látni..~ törli le a könnyeimet.

Bólintok majd kiszállunk és kiveszi a táskám.  Muszály összeszednem magam... Az ajtóban már ott volt Charlie és Amelia , mindketten megöleltek és bentebb hívtak.

- Éhes vagy ? Szomjas ? Szólj nyugodtan bármit elkészítek neked ! ~ mosolyog rám az anyukája.

Bájos volt , mint mindig és kedves is. Ránéztem és megráztam a fejem, észre vettem hogy a szeme hasonlított Lieméhez.

- Anya ! Majd ha éhes lesz szól! ~ szól rá gorombán.

- Oke ! Nem kell leharapni a fejem ! Liem kérlek vágd  le a füvet,  tudod megbeszéltük hogy a hétvégén megcsinálod utána békén  hagylak titeket . ~ Kéri  meg Amelia .

Persze nem tetszett neki hogy az anyja most akarja vele le vágatni a füvet de azért bólintott .

- Gyere Lara ülj le addig kint . ~ fogja meg a kezem és kihúz.

Gyönyörű kertjük volt , hihetetlenül szép. Anya biztos megirigyelné, leültem a kerti kanapéra és gyönyörködtem.

Ez a hely alkalmas partykra, családi grillezésekre és sok más mindenre egyaránt. Ahogy körbe néztem láttam hogy van külön kialakítva Liemnek is egy kis rész. Volt boksz zsák,  húzódzkodó,  súlyzó,  napozó ágy kisebb medence és egy jakuzzi is . Mikor eszre vette hogy arrafelé nézek vagányan oda állt a húzódzkodóhoz és felém fordította a fejét.

Elnevettem magam annyira viccesnek tartottam . Belélegeztem a frissen nyírt fű illatát,  imádom ezt az illatot . Leültünk a fűbe és némán egymást néztük addig míg el nem kezdett esni az eső.  Beszaladtunk a házba tiszta vizesen , nevetve jókedvűen. Végre ismét nevettem,  jóérzés volt és ezt látva Liem felkapott és bevitt a fürdőjükbe.

- Lara..gyere vetkőzz le és fürödjünk le együtt ~ unszol lihegve .

- Nem tudom..én még soha ..~ kezdtem el de közbe szól.

- Tényleg? ~ villan fel a szeme majd bolintok szégyenlősen.

- Nem baj , ne legyél szégyenlős, így mégjobban akarlak! ~ harap bele a szájába és magához húz.

Óvatosan le veszi a pólóm és közben a nyakamat csókolgatja. Megfordulok és én is leveszem a pólóját,  kikapcsolja a melltartom majd ki gombolja a nadrágom és le veszi. Ismét csókolgat, elkezd lefelé haladni a szájával és levegő után kapkodok , mi ez az érzés? Akaratlanul is elkezdek nyögni amikor a puncimnál csókolgat, a nyelvével és az ujjával kényeztet a másikkal pedig a mellem markolja.

- Liem..ahw..~ érzem ahogy mosolyog és egyre intenzívebben csinálja.

Beleremeg az egész testem és hirtelen melegség áraszt el , levetkőzik ő is és behúz a tusoló alá.

- Finom vagy ~ vigyorog ram huncutan.

Nem tudom még mindig szóhoz jutni így  csak mosolygok rá majd megcsókolom.

- Lara , itt vannak a szüleid és szeretnének veled beszélni.  ~ kopog az ajtón Amelia .

Mit keresnek itt ?

- Oke , mindjárt megyünk csak fürdünk anya ! ~ kiabál kifelé Liem bosszankodva .

Gyorsan letusoltunk és felöltöztem ami egy cica nadrágból és Liem pólójából állt , mikor mindketten kész voltunk elindultunk az étkezőbe. Ethan is ott volt , hirtelen megtorpantam és megint rossz kedvem lett , anya ezt észre is vette.

- Kincsem azért jöttünk hogy megkérdezzük minden rendben van e kell e valami ..~ szólal meg szomorúan.

Megrázom a fejem .

- Minek hoztad őt is ? Pár órája jöttem el , és beletelt egy kis időbe hogy újra nevessek ! Jól kezdtem lenni ..~ Liem megszorítja a kezem tudatva hogy nyugodjak meg .

- Amelia jól mondta hogy ez lesz , nem most kellett volna jönnünk..~ szól rá anyára a bátyám.

- De ha már itt vagytok és énis most lettem kész a vacsorával akkor üljünk le enni ~ próbálja oldani a feszültséget Amelia.

Leülünk mi is és hozzá látunk az evéshez. Mikor befejeztük anya mondta hogy hívjam majd fel és hogy szeret , apa megölelt és megkérte Charliet hogy vigyázzon rám, aztán elmentek . Fájt a fejem a tegnaptól és nem számítottam a látogatásukra sem.. kértem  egy gyógyszert és megköszöntem hogy ide engedtek. A válaszuk az volt hogy ugyan semmiség,  de nekem akkor is sokat jelentett. Liem a fülembe súgta hogy menjünk aludni, bólintottam és a szobájába mentünk.