Durván szeretve [befejezett]

79.rész

Sokkolt, amit mondott.

-Daniel, ha ez egy rossz poén...

-Nem...ez nem az.-láttam az őszinteséget a szemében, ami nagyon meglepett.

-Gyere be.-álltam el az útból.

Becsuktam az ajtót, a konyha felé indulva.

-Kávét kérsz?

-Igen, köszönöm.

Elkészítettem, és elétettem.

-Beszélj, hamár ezért jöttél.

-Szóval...elmondtam Vickinek a közös kalandunkat és azt, hogy miket tettem veled.-erre sokkolt fejet vágtam.-Mielőtt a halálba szidnál, az igazat mondtam neki. Az én hibám volt, ezt megis mondtam neki.

-És mi lett belőle?

-Vicki rettentően dühös lett, de idővel megbocsájtott, ugyanis elmentem egy pszihológushoz, kezeltetni a hülye fejem. Ráébredtem arra, hogy szeretem Vicket és nem akarom elveszíteni. És...sajnálom, amit veled tettem. Megtudnál bocsájtani nekem?-sóhajtott.

-Idővel lehet...de már jó pont, hogy pszihológushoz jársz, és hogy igyekszel változni.

Ajtócsapódást hallottam, majd egy higgadt Braydent láttam.

-Hát te?-kérdezte.-Itt?

-Várj, nem is vagy dühös?-kérdeztem Brayt.

-Ő már tudja amiket elmondtam neked.-nézett rám Dani.

-Engem hagysz utoljára?-játszottam meg a  felháborododtat, mire a fiúk nevettek.

-Bocsi.

-Nekem is van egy jó hírem.-csapta össze a a kezét.-Felszereltem a kamerákat apáékhoz, és 0-24ben működnek, így elkaphatjuk Ivettet, ahogy mérgezi az apánkat.-mesélte Brayden.

-Fuhj, de rühellem azt a ribancot.-forgatta a szemét Daniel.

-Nem vagy egyedül *KHM*-kamu köhögéssel rejtettem az amúgyis nyílvánvaló mondatot.

-Na de én megyek is. Köszönöm a kávét és, hogy meghallgattál.

-Igazán nincs mit, Dani. De hova sietsz?

-Elviszem Vickit Mexikóba, Cancúnba. Tudod, hogy jobban összemelegedjünk.

-Jó ötlet. Vigyázz rá. És magadra is.-mosolyogtam.

-Ki kísérlek.-mondta Bray majd meg is tette.

-Szóval, a szép feleségem, nem akar ágybabújni a szexi urával?-nyálaskodott Brayden, miközben átfogta a derekam.

-Feleség?

-Hivatalosan nem vagy az, de márcsak idő kérdése.-csókolt hosszasan, mire én automatikusan a karjába ugrottam.

-Akarlak.-nyögte be a csók közbe.

Felültetett az asztalra, letolta a nadrágját, félrehúzta a bugyimat, majd lassan végigsimított a szeméremajkak között.

-Nedves vagy.

-Tőled elég hamar tudok az lenni.-csókoltam tovább.

Brayden merev szerszámát éreztem a bejáratomnál, majd egyre beljebb és beljebb. A kezével közben a fenekemre markolt, míg a másikkal a combomat markolgatta.

-*ahh* Abba neh hagydh...-nyöszörögtem.

-Az enyém vagy...Az enyém!-harapdálta, csókolgatta a nyakam.

Éppen egyre mélyebben merültünk volna el egymásban, amikor Brayden telefonja sípolno kezdett.

-A picsába...-húzódott ki belőlem, visszatakarva a duzzadó farkát.

-Mi zavart meg?-kérdeztem, mire elővette a mobilját.

-Ivett. Megvan.-mutatta a telefon képernyőjét, ahol a konyhában van a nő és valami az ételbe szór.-Apa nem eszi meg mit főz neki. A következő az, hogy az apám megszerzi azt amit beleszór a nő.

-Aztán elintézzük.

-Pontosan.-nyomott egy puszit az ajkamra.