Durván szeretve [befejezett]

11.rész

Nehéz úgy együtt lenni valakivel egy térségben, hogy egyszerre vágysz rá, de félsz is tőle.

A konyhában csinálok vacsorát, hamár urasága arra sem képes. Semmi extra. Tükörtojás.

-Gyere.-mondtam elszontyolodva, ahogyan eddig is.

Leült az asztalhoz, én meg elé tettem az ételt. Amikor mellette mentem el, rácsapott a fenekemre. Szemet forgatva leültem elé egy pohár tejjel.

-Ugye ilyet ihatok?-kérdeztem gúnyolódva.

-Nem tetszik ez a hangsúly hercegnő.

-Nekem meg a játék nem bejövős.-mondtam felállva elindulva az egyik szobába, de Brayden hátulról a falnak nyomott, majd megengedte, hogy megforduljak.

-Édes kicsi Rachelem. Ha így folytatod, meglátjuk milyen arcot vágsz, ha elfenekellek.—fogta meg az állam.—Ülj szépen vissza hozzám.-nyomott egy lágy csókot az ajkaimra, majd az asztalhoz sétált.

***

A kanapén ülünk, inkább már fekszünk. Brayden a vállamat cirógatja az ujjaival.

-Holnap hazamehetsz.-puszilt bele a hajamba.

Mi?

-Hogy-hogy?-kérdeztem vissza tőle távolabb ülve.

-Mert tudom, hogy nem hagysz el.

-Honnan?-kérdeztem, mire négykézláb elkezdett felém mászni.

Én hátrafele kúszva távolodtam, de a kanapé L-alakjának hála sarokba kerültem. Ő felettem volt már.

-Látom a csillogást a szemedben...—ekkor lehajtottam a fejem.—a vágyat...—mondta, majd az ajkaimra tapadt.

Az agyam nem akarja, de miért, oh miért én egyetlen szívem? Miért nem tudsz neki egy kicseszett nemet nyögni?

A kezei egyre feljebb vándoroltak, pontosabban a melltartóm kapcsáig. Azt sikeresen szétbontotta és a felső alól az lekerült rólam.

Akarom, pedig nem kellene.

-Brayden...-nyögtem be a csókok között.

-Csak egy kicsit még. Érezni akarom a forróságot, amit az érintésem vált ki belőled.-vigyorgott, majd kezeit a felsőm alá vezette megmarkolva az ikrek egyikét.

Nyögdécseltem, amikor gyúrni kezdte. Levegőt már most alig kaptam. Lejebb mászott, végül a nadrágomtól is megszabadult. A kezemnél fogva felhúzott, hogy a fenekemnél megmarkolva felkapjon.

-A hálószoba ideálisabb környezet.-vigyorgott perverz mosollyal az arcán.

Az említett helyen az ágyra ültetett, lehúzva rólam a felsőmet is. Hanyatdőltem, amikor feltűnt, hogy nem ér hozzám. Könyökömre támaszkodva figyeltem a tevékenységét. A szekrénye felé indult, amiből kinyitása után egy bokapereces rudat vett elő.

Ajajj.

-Nyugi, élvezni fogod.-nyalta meg az alsó ajkát, amibe be is harapott.

A bokapereceket a helyükre illesztette, a kezemet pedig kibilincselte.

Uram te jó isten, mibe keveredtem?

Ezután ledobta a felsőjét, amit a szememre tett.

Aaahh ez az illat.

-Csak egy kis újdonság tőlem.-hallottam a vigyort az arcán és tudtam, hogy ez nem álom.

Egy kattanásra lettem figyelmes, miközben az a bizonyos rúd a szétfeszítette a lábaimat.

-Hé.-mosolyodtam el, de igazából kezdett érdekelni a dolog.

A tenyerévek végigsimította combom belső felén, majd elkezdte az egyik combomat puszilgatni. A lábaimat össze akartam zárni, de nem tudtam, hála a kis játékszernek. Az ujjait megéreztem, ahogyan a bugyimon át végigsimít az érzékeny pontomon. Elhúzta az "útból", ami még nem is lepett meg, de az annál inkább szokatlan volt, ahogyan megéreztem magamban a nyelvét.

-*AHHH*-a lábaimat nem tudom megmozdítani, pedig most rendesen összezártam volna őket.

Tényleg Szexisten...

-Bray-Braydenh...-nyöszörögtem, megpróbálva elmondani, hogyha folytatja elélvezek.

De vette a lapot és befejezte. A felsőt elvette a szememről és a bilincset is. Ránéztem, hogy a lábammal mi lesz?

-Az marad, hercegnő.-dobta le az összes ruháját.

A szájában feltépett egy óvszeres tasakot, aminek a tartalmát fel is görgette magára. Felémkerekedett, majd belém csúsztatta.

-*Aaahh*-sóhajtottam a hátába marva, amitől felszisszent.

A nyakamat harapdálta, miközben lassan, komótosan járt bennem. Ahogyan kezdtem volna megszokni a tempót, változtatott, nyögésket kiváltva belőlem. Néha már sikolyokat. Az egyik keze az oldalamon haladt végig, majd a melleim között. A másikkal megpróbálta a fejem felet tartani a kezeim, ami sikerült is neki.

-Az enyém vagy...csak az enyém.-lihegte a fülembe, majd vadul az ajkamnak esett.

***

Reggel mesztelen feküdtem egy ágyban Braydennel.

Miért? Miért nem mondtam nemet?!
Mi bajom van!?

Élveztem. Nagyon is. De...ha összeveszek vele, akkor nem ez lenne a megoldás. Nemem kellett volna mondanom erre, de nem tudtam és az a baj, hogy nem tudom, hogy miért nem mondtam ki!