Durván szeretve [befejezett]

94.rész

Brayden

Felmarkoltam a felvételeket, nameg apát. Ha itt hagyom és Ivett hazaér, meglátva a széttört ajtót, biztos megöli. Ahogy beültünk a kocsiba, siettem Rachelhez.

Rosszat sejtek.

Padlóig nyomtam a gázt, csodálkoztam, hogy nem okoztam balesetet. Ahogy hazaértem az ajtó nyitva volt, így siettem befele.

-Rachel!! - térdeltem le a vérző testéhez, de eszméletlen volt. - Az a...az a kurva!-néztem meg a tenyerem, ami véres volt, miután az ölembe tettem a testét.

Két lőttseb volt rajta egy a vállába, egy az oldalában. Azonnal hívtam a mentőt, akik gyorsan ellátták, hogy ne vérezzen tovább, majd elvitték a kórházba.

-Ismerőssel találkozni, hát hogyne. - mondtam az apámnak a kocsiban, miközben a kórházba vezettem.

-Már nyomoznak a tettes után, de bevádoljuk Ivettet. - mondta, de én sak aggodalmaskodtam. - Rachel rendben lesz. Ne aggódj, erős lány.

-Nem akartam veszélybe sodorni. Azt se tudom, hogy jött rá Ivett.

-Az nem számít. Csak kapjuk el és legyen vége ennek.

A kórházba beérve sokáig elidőztünk, de egy orvos azt mondta, hogy nincs életveszélyben. Így elmentünk a rendőrségre, feljelenteni Ivettet. Beadtuk a bizonyítékokat, szóvá tettük a gyilkossági kísérletet. Apám elmondott mindent, én pedig alátámasztottam.

-Rendben. Azonnal a keresésére indulunk, majd letartóztatjuk. Addigis legyenek óvatosak. - mondta a rendőrkapitány.

Visszaigyekeztünk a kórházba, addigra Rachel műtéte is befejeződött. Egy orvos kijött a szobából, akit éppen elkaptam.

-Mivan vele? Jól van? Túléli?-árasztottam el kérdésekkel.

-Igen. Ő is és a baba is.

-Baba?-kérdezte az apám.

-Baba?!

-Rachel Hernandez, terhes.

HOGY MICSODA?!

*Órák múlva*

Rachel lassan ébredezni kezdett, igyekesztem, nem akartam letámadni.

-Mi...mi történt?

-Ivett rádlőtt, de mostmár minden rendben. Apámmal feljelentettük, már a keresésére indultak.

-És...

-Jól van. Ő is. - mondtam, mire ő elmosolyodva, megkönnyebbül. - Rachel, miért nem szóltál?

-Nem tudtam, hogyan reagálsz. Nem akartam vitatkozni.-szégyelte el magát.

-Katasztrófális hónapok voltak. De ez nem olyan dolog, amit titkolni kellett volna.

-Tudom...Igazad van. Haragszol ez miatt?

-Nem! Dehogyis. - tettem a kezem a hasára. - Semmi baj nincs ezzel, örülök, hogy nem akartad elvetetni és...hogy ennyire bízol bennem. Hogy jó...apja leszek.

-Tudom, kicsit gyors volt...de akkor is a miénk.

-Miénk. Hanyadik hétben vagy?

-A 2. Szóval még 8 hétig, nyugodtan magadévá tehetsz. - mosolygott.

-Előbb épülj fel.-simogattam meg az arcát.

A miénk...a mi gyerekünk.
Ennyi fájdalom után, végre
kaptunk valami áldást is.

******************************
Mivel nem akartam igy hipp-hopp lezárni, így még 2 rész lesz. Azzal zárom <3

Remélem mindenkit megtudtam most ezzel nyugtatni, és mindenki tud majd aludni, akinek felment a vérnyomása/aggódott Rachel miatt <3