Durván szeretve [befejezett]

20.rész

-Daniel valóban az öcsém.

-De a vezetéknevetek...

-Az igazi neve Daniel García. 16 éves volt, amikor úgy döntött, hogy elmegy a háztól. Akkor én 20 voltam. Elvitte anyát, én pedig apával maradtam.—láttam a fájdalmat a szemében, amit nem tudtam hova tenni.—Az apámnak lett új nője, aki nem bánt velem mostohagyerekként.-nézett a szemembe, azután csak lehajtotta a fejét és ökölbe szorította a kezeit.

-Brayden.—tettem a kezem az övéire.—Ha fáj, nem kell elmondanod. Ennyi elég is.-simítottam meg, amire kicsit ellazította őket.

-Anno beszélgetni akartál. Nem de?

-Nem akarom, hogy miattam legyél elkederedve, mert beszélgetni akartam. Brayden, nem kell elmondanod. Akkor meséld el, ha te jónak látod.—álltam fel az asztaltól és a háta mögé sétáltam átkarolva őt.—Itt maradok ma veled. Rendben?—kérdeztem, de semmi válasz.—Mi a baj?

-Danielnek igaza volt.—ekkor kicsit elhúzódtam.—Nem olyan vagyok, mint amilyennek hiszel, Rachel.-állt fel és szembe fordult velem.

-Elég. Nem akarok ma már...éppen eleget beszéltünk.

-Ha elmondanám...félek, hogy nem maradnál itt.

-Nem is akarom most hallani. Majd máskor.—nyomtam egy csókot az ajkára.—Rendben?—kérdeztem ő pedig bólintott.—Rendelünk egy pizzát, beteszünk egy filmet, aztán összebújva elalszunk.-meséltem el a tervem a ma estére.

-Rendelem én a pizzát.-nyomott egy csókot, majd lehuppant a kanapéra.

-Na igen, én meg majd filmet választok, meg előveszem a tányért a pizzáknak, nameg még el is mosogatok.-forgattama szemem, megjátszva a felháborodottat.

-Mi ez a hiszti kérem szépen?!-nevetett fel hangosan.

-Tolod ide a segged.-mutattam magam elé.

Vigyorogva elém sétált, de 2 lépéssel hátrébb állt meg.

-Közelebb.—tettem csípőre a kezem. 1 lépéssel közelebb jött.—Még.-forgattam ismét a szemeim.

-Vigyázz a szemforgatásokkal. Nem szeretem őket.-biggyesztette le az ajkát.

-Kár, pedig gyakran fogod látni, ha ilyen bolond vagy.

-Bolond?

-Az.-fordítottam neki hátat és nekiláttam mosogatni.

-Biztos nem akarod tudni?-sóhajtott.

-Braydeeeen.-húztam el az 'e' betűt.

-Csak kérdeztem.—hallottam a vigyort azon a bolond fején. Aztán két kéz simítását éreztem az oldalamon. Imádom, mikor ezt csinálja.—Tudnom kell mi van köztetek Daniellel.-ekkor teljesen lefagytam.

-Zárjuk le a témát. Légyszíves.-töröltem meg a kezeim, kisétálva a kezei közül.

-Rachel. Elmondtam, amit te akartál, most rajtad a sor.-ragadta meg a csuklómat.

-Ne akard, hogy megbánjam a döntésem.

-Válaszolj.

-Ilyennek nézel?!—rántottam ki a csuklómat a szorítás alól.—Komolyan azt hiszed, hogy...—akadt meg a szavam.—Téged szeretlek és én nem csalom meg a szerelmem. Nem vagyok kurva és nem játszom a pasik érzésivel. Felháborító, hogy te tényleg ezt feltételezed!

-A csók jelentett számodra valamit?-kérdezte ismét ökölbe szorított kézzel, lehajtott fejjel.

-Figyelsz te rám?! Most mondom mennyire szeretlek, de ezt még vissza sem hallom tőled! Csak egy lány vagyok neked? Egy lány, akit kihasználhatsz? Ezért nem mondod vissza nekem?!-közelítettem felé a csillogó íriszeibe pillantva.

-Nem használlak ki.

-Akkor?

-Én is...szeretlek Rachel.-mondta, majd egy csókba rántott.