Durván szeretve [befejezett]

13.rész

Erre a kérdésre kimásztam a kezei közül és megfordulva néztem azokba az elsötétült, vágyakkal, de egy kis haraggal teli szemekbe. Nem tudtam mit kellene tennem így csak elszaladtam vissza a bárhoz. Kértem egy vörösbort. Habár már hányni tudtam volna.

-Csúnyán otthagytál.-jelent meg mellettem ismét.

-Menj el! Hagyj már békén!

-Azért vagyok itt, mert hiányoztál.

-Láttál. Most tűnj el.-a szívem hasogat, hogy ezt kell mondanom.

-Megkóstolhatom?-nyúlt a poharamért.

-Persze.-vigyorogtam ördögien, majd a nyakába borítottam, mielőtt hozzáért volna az üveghez, emelett pofonnal is megajándékoztam.

Ezután kisiettem az épületből. Teljesen jó időpontot választottam, hogy magasított talpú cipőt választottam. A földön ülök a sajgó bokámat masszírozva. Két férficipő jelenik meg előttem és a farmer alja. Végül a férfi arcát is látom.

-Azt mondtam hagyj!

-Hazaviszlek.

-Nem kell!-kaptam oldalra a fejem.

-Egy lábbal félútig se jutsz el.

-Akkor az úton alszom.-mondtam, de pár pillanat alatt a karjaiban voltam, aztán az autójában.

Elindultunk. A fejemet az ablaknak döntöttem, próbálva összeszedni magam.

-Elmondanád miért vagy részeg?—kérdezte, de nem válaszoltam.—Válaszolj, ha kérdezlek.—mondta erőteljesebben, amikor nekem potyogni kezdtek a könnyeim, jelenleg némán sírok.—Hercegnőm...most miért sírsz?-ült aggodalom a hangjára.

-Egy hónapig azt se tudtam, hogy élsz e még! Most meg hirtelen megjelensz és azt hiszed, hogy sírva megcsókollak? Hogy a nyakadba ugrok mondván, hogy mennyire hiányoztál?-ekkor már zokogtam.

-Nem.

-Miért csináltad ezt?

-Időt adtam.

-Időt MIRE?-emeltem fel a hangom.

-Hogy végigondold ezt az egészet!—emelte fel ő is a hangját.—Tudod, hogy sok szabályt szegtél meg, ugye?—kérdezte, de nem válaszoltam.—Majd otthon megbeszéljük a büntit.

-Vigyél haza.

-Hozzám megyünk.

-Anya aggódni fog.

-Nem, nem fog. Hidd el, minden rendben lesz.-próbált nyugtatni.

Mát nem is kötegedtem. Hagytam az egészet.

***

Kinyitom a kocsi ajtaját, kitéve az egyik lábam. Brayden már nyújtja a kezét, amit elutasítok. Kilépek mindkét lábammal, majd becsapom az ajtót. Két lépésig se jutok el, amikor megbontlok. De a föld helyett két erős kar fogott meg. Amikor visszaállította lábaimra, levettem magamról a kezeit.

-Ne legyél ilyen hisztis.-kap fel a karjaiba, majd bevisz a házba, azon belül a hálószobába.

-Most...büntit kapok?

-Majd ha józan vagy. Így nem emlékeznél semmire.-vette le a cipőimet, a zoknikat, majd a szoknyámhoz rakta a kezeit.

-Mit csinálsz?-kérdeztem összehúzott szemekkel, lefogva a kezeit.

-Levetkőztetlek.

-De ne.

-Miért?

-Mert megfogsz...-akadt meg a szavam, egy sóhajjal.

-Nem foglak megdugni, ne aggódj. Szeretem hallani a nyögéseid, de nem használom ki az ilyen alkalmakat.-mondta, majd megengedtem neki, hogy levegye a szoknyám.

Azután a karomnál felhúzva felültetett, majd a felsőt is levette rólam. Amikor már csak fehérneműben üldögéltem az ágyon, a fürdőből kihozott pár vattapamacsot.

-Lemosom a sminked. Rendben?

-Ahan.-bólogattam.

Az egyik keze az államat fogta, míg a másik a szemhélytusomat és a rúzsomat szedte le. Amikor befejezte, elment zuhanyozni. Mire visszajött, én egész testtel a takaró alatt voltam. Hirtelen szűrődött be az éjjeli lámpa fénye, nomeg a kilátás, ami egy boxeralsó volt és valami, ami benne van.

-Mit csinálsz?-hallottam az öblös nevetését.

-Én sem tudom.-nevettem, arcomat a matracba fordítva.

Befeküdt a takaró alá és mivel a világomat se tudom, úgy kúsztam hozzá, mint egy kis giliszta. A lábam egyikét a comjaira tettem, a kezeim egyikét a mellkasára. Belevigyorogtam az oldalába.

-Majd holnap beszélünk.

-Mindegy, csak veled legyek.-mondtam ásítva egyet.

Ekkor elnyomott a mély álom.