Durván szeretve [befejezett]

92.rész

*6nap múlva*

Brayden kigyógyult már másnap a lázból. Azután Brayden nem igazán járkált át Ivetthez, ami aggasztott, mert nem akartam balhézni.

-Kicsim.

-Mond.-itta a kávéját.

-El se hiszem, hogy ezt mondom, de...átkéne menned ahhoz a szukához. Maradj ott egy kicsit...

-Miért kéred ezt?

-Nem akarok balhét, nincs kedvem megint vitatkozni, amúgyis lejár lassan a határidőd, örülj, hogy kapsz plusz napokat. - masszíroztam az orrnyergem. - DE! Semmi intim tapogatás.

-Jó...majd szólok neki, hogy menstruálok. - mosolyodott el.

-Örülök, hogy ezt megbeszéltük.

-Szivem, nem tudok neki nemet mondani. - erre lefagyott az arcom. - É-Én nem úgy értettem.-nyúlt a karomért, mire én elhúzódtam.

-Oké. Oké...Rendben.-siettem fel a szobába, ahol nekiálltam öltölközni.

Brayden utánam sietett.

-Most mit csinálsz?

-Elmegyek, levegőzni.-vettem fel egy kabátot, de mikor kimentem volna az ajtón a karomnál fogva visszarántott.

-Fejezd be a hisztit, nem úgy értettem.

-Eressz el.

-Gyerünk le és ülj le a seggedre.-rántott meg, én pedig engedelmeskedtem, de nem szívesen.

Leültem a kanapéra, Brayden pedig mellém.

-Értem...hogy miért akarod ezt. De beszéljük meg a részleteket.

-Csak...4-5nap. Nem több! Lehet, hogy addig itt maradtok. Valahogy marasztald. Viszont ott kell lenned...este is. Nem elzavarlak vagy hasonló, csak... - borultam a kezembe. - azt akarom, hogy minél hamarabb vége legyen mindennek.-könyeztem.

-Szerelmem... - ölelt magához. - megteszem amit szeretnél. És igyekszem elkerülni az intim érintkezést.

-Köszönöm.

Brayden

Rachel kérése nagyon szokatlan volt, egyáltalán nem tetszett, de mégis megtettem. Nem akarok mégtöbb fájdalmat okozni neki. Nekem is fáj, amikor sírni látom. Felöltöztem.

-Igyekszem haza.

-Max 4 nap. Ha nem leszel itthon, nem haladunk semmit ezzel a helyzettel...elmegyek innen.

-Rach..

-Elmegyek. Innen. Szóval ajánlom, hogy szedd össze magad és csinálj is valamit ne csak ígérj.

-Sajnálom. - csókoltam meg, majd távoztam.

Elmentem Ivettékhez, ahol már várva voltam.

-Szia, hol voltál? - faggatott Ivett.

-Elintéztem 1-2 dolgot, de mostmár itt vagyok. - ránéztem az asztalra. - Látom főztél.

-Igen. Éhes vagy?

-Tulajdonképpen igen. Apa?

-Fent van. Letudnád segíteni? Együnk úgy mint egy család.

Család...az...

Felmentem apához, aki éppen olvasott.

-Szia.

-Fiam! Hát te?-kérdezte, mire én mellé gugoltam.

-Rachellel...egy kicsit összevesztünk. Kezd elege lenni ebből az egész helyzetből. Kellene a méreg, de nincs alkalom, hogy ne mászkáljon vagy ellenőrizzen.

-Meg kell értened őt. Egy ilyen helyzetbe, azon se csodálkoztam volna, ha befejezi veled. Összefogunk és befejezzük ezt.

-Rendben. Most le kell vinnem téged, hogy egy családként ehessünk.-fintorogtam.

-Ő nem tudja?

-Nem...nem tud Rachelről, félek, hogy bántaná.

-Hát...belőle azt is kinézem. -tette le a könyvet. - Na, menjünk.