Durván szeretve [befejezett]

10.rész

Hamarosan otthon vagyok, már a kulcsaimat is elővettem amikor...

-AHHHH!!!-sikítva szaladt hozzám Vicki leteperve a földre.

-Mi bajod van?

-Keféltél. Max. Edzőjével. Fel tudod ezt te fogni, MOND!?

-Szexmániás vagy.-álltam fel, tovább sétálva.

-Nagy volt?

-Elég!-nevettem el magam.

Hmm...

-Min agyalsz ennyire?-kérdezte megbökve a vállamat.

-Brayden...elhívott ma este magához.

-Miért?-vigyorgott perverzül.

-Beszélni akar kettőnkről. Viszont anyának nem akarom elmondani. Legalábbis még nem. Segítened kell.

-Persze, hogy segítek. Majd azt mondom, hogy Elenánál vagyunk.

-Köszi.

***

Kezd besötétedni, amikor is elkezdek sétálni a buszmegállóba.

Csak legyek 21. Leteszem
a jogsimat és nincs több busz.

Ülök, az említett helyen és várom, az általában 5 percet késő buszom. Bedugtam a fülest és elkezdtem zenét hallgatni.

Dominic

>Szia.

Mit akarsz?<

>Bocsánatot kérni.

Nem kell.<

>De tényleg. Nem ezt érdemelted.
Egy barom voltam. Sajnálom.

Komolyan azt hiszed,<
hogy azért, mert sajnálkozol
meg is bocsájtok?

Kurvára nem tudod,<
hogy mit éreztem akkor,
és utána még fél évig!

Lecserélhettelek volna!<
De nem tettem! Mert
nem tudtalak elfelejteni!
De tudod mit?

Kapd be.<

Ezzel én ki is offoltam a beszélgetést. Egy apró könnycsepp csurgott le az arcomon, amit gyorsan le is töröltem.

Miatta nem. Soha többet!

Elmélkedésemet egy autóduda apró mégis hangos hangja zavarta meg.

Az a bizonyos Chevy Camaro SS.

Az ablak le és egy sármos férfi tekintett ki rajta.

-Hercegnő. A hintója önre vár.-ez megnevetetett.

Beültem mellé és azonnal egy csókba húztam. Visszacsókolt, de el is szakadt tőlem, hiszen így mégse vezethet.

Az úton egy ideig nem beszéltünk. Majd megszólaltam.

-Nem úgy volt, hogy én megyek hozzád?

-De. Viszont nem akartam, hogy buszoznod kelljen. Nem illik ilyen szépséghez.

-Oh.-nevettem el magam.

-Tisztázunk nálam egy-két dolgot, aztán azt csinálunk, amit te szeretnél. Rendben?

-Mi a csapda?-kérdeztem a számat húzva, hunyorítva.

-Nincs csapda.-válaszolta túlzottan is közömbösen.

-Braydeeeenn...Beszélj.

-Ma nálam KELL aludnod.-emelte ki az a szót.

-Kell?-kérdeztem vissza.

-Igen.

-Na és ha azt mondom, nem fogok?-mosolyogtam még mindig.

-Akkor nagyon mérges leszek és egy hétig nem fogsz ülni.

Miért van az, hogy a fenyetésétől,
igaz meg is rettenek, de...talán....
kíváncsi vagyok rá?

-Legyen.

***

Brayden kanapéján hason fekszek.

-Kényelembe helyezted magad.

-Baj?

-Nem, de a formás feneked nagyon hívogató és nem akarlak minden nap megdugni, de ha nagyon muszáj megteszem.-harapott az ajkaiba, miközben az arcom elé guggolt.

-Kihagynám.

-Akkor állj fel.—utasított, amire kérdőn néztem rá.—Csináld.-mondta kicsit erőteljesebben.

Úgy tettem, ahogyan kért. Ő leült, én pedig előtte álltam. A kezeimet megfogva húzott magához, célozva, hogy üljek az ölébe. A kezei a fenekemen pihentek, míg az én kezeim a mellkasán.

-Most elmondom, hogy én, milyen pozíciót foglalok el egy kapcsolatban.

Pozíciót???

-Én vagyok a domináns...te pedig az alávetettem.-folytatta.

Hogy mi vagyok?!

-Azt csinálod, amit én mondok, azt hordod, amit megengedek. Nem mész bulizni engedély nélkül, nem iszol alkoholt engedély nélkül. Én parancsolok, te pedig szótfogadsz. Világos?

-Na álljunk csak meg.—nevettem,de igazából szerintem csak nem tudtam felfogni, vagyis nem akartam felfogni, hogy mégis miről beszél. Eközbenaz öléből is kiszálltam.—Ezt te se gondoltad komolyan, ugye?—nézett rám kérdőn ezután.—Brayden, nem vagyok a kutyád! Nekem nem parancsolsz! Nem mondod meg mit hordjak, vagy mit tegyek. Egy kapcsolat kurvára nem ilyen!

-Másoknál nem. De nálam márcsak ilyen különleges.

-Ebben. Nem. Veszek. Részt. Hazamegyek!-indultam az ajtó felé, de ő visszarántott.

-Nem mész sehova.-mondta lágy hanggal.

-De igen.

-Azt mondtam itt maradsz estére. Azt mondtad "legyen". Beleegyeztél szóval itt maradsz.-került ki, bezárva az ajót.