Durván szeretve [befejezett]

80.rész

*pár nap után*

Rachel

Türelmetlenül várom, hogy Brayden apja megszerezze a mérget és minden kellemetlen dolog megszűnjön az életünkben. Daniel-ügy már megoldodott, márcsak Ivett maradt.

Gondolkozás közben, épp pattogatott kukoricát készítettem, amire nem igazán figyeltem.

-Hé, hé - kapcsolta ki a mikrót Brayden - Baby, nem figyelsz?

-Sajnálom, csak kicsit agyaltam. - erőltettem magamra egy mosolyt.

-Szerelmem, -emelte meg a fejem az állam alá támasztott ujjával - mond mi nyomja a szíved.

-Várom, hogy vége legyen.

-Nemsokára vége lesz. - ölelt át - Aztán esküszöm, hogy soha semmi nem tud elszakítani minket. - nyomott egy puszit a homlokomra.

-Ígéred?

-Ígérem. - csavarta az ujja köré egy hajtincsem - Most pedig...

-Nem fogunk összefeküdni. - forgattam a szemem, míg a kezemet a mellkasára tettem.

-Nem azt akartam mondani, de nem rossz ötlet. - húzódott kanos mosoly az arcára.

Kellett nekem megszólalni.

-Ha nem ezt, akkor mit?

-Netflix. Csókok. Film. Összebújás. Benne vagy? - csókolta meg a kezem, mintha valami hercegnő lennék.

-Nem tudom, - simítottam végig a mellkasán mindkét kézzel, át a nyakhajlatán, majd a nyaka mögött összefontam az ujjaim - az ilyen egyszerű programokból is egy jó kiadós szex lesz.

-Nem tehetek róla...Teljesen a megszállottad vagyok. - suttogta az ajkaimra.

-Keress egy filmet, én viszem a kukoricát. - távolodtam el tőle, egy ajakharapás kíséretében.

-Ne harapdáld. Tudod milyen hatással van rám. - hajtotta le a fejét, majd én is látva a nem kicsi dudort a nadrágján.

-Bocsiiii - húztam a számat, mire lágy, halk nevetést hallottam.

-Térdelj.

-Hogy mi?

-Ezt egy bocsi nem múlasztja el. Térdelj. Most.

Édes istenem, ez a parancsoló
hangsúly. Ez mindig is a vesztem
marad.