Durván szeretve [befejezett]

26.rész

Az utazás egy szóval tudnám leírni: RÉMES.
Most komolyan. Ha belegondoltok. A két gyerek lefoglalja egymást velük nem is volt gond. Viszont ott van Daniel és Vicki. Daniel engem akart megfektetni és út közben is az ajkait harapdálta, amikor rámnézett. Az elején zavart az a mozdulat, de aztán eszembejutott a mellettem ülő, kezemet fogó Brayden. Remélem ez a nyaralás megnyugtatja egy kicsit.

***

Kibéreltük az eszméletlen nagy lakóbuszt és Vicki vezetésével el is indultunk. Brayden beült mellé szóval egyedül vagyok. Daniellel és a kicsikkel.

Felálltam szemetforgatva és elmentem a hátsó "szobába". A lakóbusz eképpen fest:
Egy kitolható közép rész, ahol a étkezőasztal és a kanapé van. A bútor felett a kisebb-nagyon szekrények az ételeknek. Aztán a kanapé mellett a konyha részleg, aminél ott a hütő is ugyebár. Aztán fal, ami a fürdőszobát takarja. Aztán újabb fal, ami a 2.hálót takarja és az melett mégegy szoba. Szóval nem kicsi buszról beszélek.

Vissza a jelenlegi cselekedeteimhez. A busz hátuljában lévő szobába mentem, ahová pár perc után Daniel is bejött.

Nem veszi le a helyzetet.

-Húzz ki innen.-utasítottam elfeküdve az ágy egyik odalába, neki hátat fordítva.

-Mi ez a negatívság?

-Itt vagy. Az a bajom.-dünnyögtem.

-Ugyan Rachel. Jól elleszünk, meglásd.-állt elém, majd leguggolt és a karomat végigsimítva mosolyodott el.

-Miért nem kopsz le rólam?

-Mert érdekelsz.-ezúttal az arcomat simította meg.

-De Vicki is.

-Ő is.-biccentette meg a fejét.

-Rólam tegyél le. A bátyáddal vagyok együtt.

-Nem marad így. Te is tudod.

-Daniel ne...-mondtam, amint közeledni kezdett az arca.

-Miért? Félsz, hogy benyitnak?-nevetett halkan, majd hirtelen az ajkaimra tapadt.

A kezeimet lefogta, mielőtt lelöktem volna magamról. Csak csókolt és csókolt.

Elég!

-Ez nem volt szép.-fogta az ajkát, amibe beleharaptam.

-Tűnj innen. Most.-néztem rá megvetően.

-Amit kívánsz.-egy kaján vigyorral hagyta el a helyiséget.

***

-Rachel. Ébredj.-éreztem, ahogyan a testem rázkodik és minden sötét volt.

Tehát elaludtam.

-Brayden?

-Megálltunk, pihenni.

-Mi ez a zene?-kérdeztem, megemelve a fejem.

-Csaptunk egy kis Fiestát.

-Ez...Anitta és J Balvin Downtown ....

-Az.—nevetett fel halkan.—Ki jössz?

-Mi a menü?

-Van Tortilla Española...Tapas...Migas...Spanyol krokett és Churros.

-Honnan?

-Vicki minden fiestás kaját elhozott.-ült le az ágyunkra.

-Van Tequila?

-Milyen kérdés ez?!-játszotta a felháborodottat.

-Jó, mert én ma este tuti részeg leszek.-indultam el az ajtóhoz, de Brayden megragadta a karom.

-Úgy emlékszem vannak szabályaink.-pillantott rám a szigorú "apuci" pillantással.

-Légyszi.-biggyesztettem le az ajkaim.

-Csak ha alvás előtt kényesztethetlek.

-De vannak kicsik is.

-Úgyis hamar elalszanak. Esti kaland vagy nincs Tequila.

-Rendben.-forgattam meg a szemem, amit kár volt, mert az állkapcsomat zárta a keze közé.

-Ez ne. Ha látom, akkor végképp ne. Világos?

-Igen.-mondtam, mire elengedett.

-Szeretlek, de a szabály az szabály. Na most ringasd ki a segged a erdőbe.-csapott a fenekemre, amikor már megfordultam.

Olyan bolond.

Kisiettem a állott levegőbe. Semmi levegőmozgás. Amikor a nagy tűzrakásra néztem, megpillantottam Maxet és Paulinát, akik salsa táncolnak.

Az igen.

Aztán Vicki a telefonnal, mellette Danielt, aki meg evett. Odaszaladtam a étellel teli asztalhoz. Vettem mindenből egy kicsit, amikor mellém hajolt Brayden, hogy ő is egyen.

-Éhes voltál?

-Mondjuk.-vontam meg a vállam.

-Miért nem szóltál?

-Aludtam.—nevettem, majd egy 'uh' után egy műanyag pohárért nyúltam.—*Ahj*

-Mi a baj?

-Valakinek józannak is kellene lennie. Maxékre vigyázni kell.

-Ti igyatok. Én már megittam egy pohárral és többet, amúgy se ihatnék. A fiesta után tovább megyünk.-emelte meg a fejét Vicki.

Gyorsan töltöttem magamnak is és Braydennek is.

-Egészség.-emeltem a poharam.

-Egészség.-nyomott egy csókot az ajkaimra.

Ezután megittuk a pohár tartalmát.