Durván szeretve [befejezett]

37.rész

Kint üldögéltünk és ettünk. Vagyis pontosítva ettek. Én nem éreztem szükségletét ennek. Persze ezt a jószemű Brayden kiszúrta. Mellémült és elfelezte a pirítóst.

-Egyél te is.-adta a kezembe.

-Nem vagyok éhes.-fordítottam el a fejem, ami után megszólalt a gyomrom.

-Hallom.

-Nem tudok enni. Úgy érzem egy falat se megy le a torkomon.-mozgattam a kenyeret a kezemben.

-Ne éhesztesd magad. Csak azt a felet edd meg és békén hagylak.

Azok a szemek, amik aggódással teliek. Nem tudtam nemet mondani. Lassan apró harapásokkal kezdtem el enni. Amikor elfogyasztottam a kenyeret, Brayden valóban békén hagyott.

-Én bemegyek.-álltam fel.

-Valami baj van?-érdeklődött Vicki összehúzott szemöldökkel.

-Nem, csak még mindig fázok. Bemegyek és lefekszem pihenni.-kezdtem el sétálni a lakóbuszhoz.

***

Vettem egy gyors zuhanyt, jelenleg a hajamat szárítom, míg a törölköző takarja el a testem. A hajam száraz lett és amikor fel akartam kötni kontyba, a törölköző leesett és az ajtó kinyílt. Háttal álltam a lakóbusz tartozéknak, így hát a fejemet kicsit elfordítva néztem a rámrontó szemébe, aki Brayden volt. A szemeivel végigmért, majd egy nagyot nyelve elviharzott onnan. Visszatekertem magam köré az anyagot, majd elindultam a szobánkba. Benyitottam és megláttam, ahogyan az ujjait a feje mögött összekulcsolta. Látszólag nyugtalan. Még így is bemerészkedtem. Nem nézett rám én pedig ezzel nem törődve elkezdtem a bőröndömből kivenni a fehérneműmet. Éppen felegyenesedtem, amikor arccal a falnak nyomva eszméltem fel.

-Én ezt nem bírom tovább!-húzta el a nyakamtól a hajam és vadul elkezdte csókolgatni, miközben az ágyékát a fenekemhez nyomta.

Magával szembe fordított megragadva a törölközőmet leszedte rólam, majd arrébb dobta. Eleinte meglepett ez a hirtelenség, aztán márcsak élveztem. Tudom, érzem, hogy meg fogja bánni, de akkor sem akarom leállítani, mert én igenis akarom őt. Miközben mohón falta az ajkaim, a keze az egész oldalamat végigsimította.

-Nem ígérem, hogy nem fog fájni.-kezdett el vetkőzni egy perverz vigyorral az arcán.

-Fájdalmat akarsz okozni?-emeltem meg a szemöldökeim, eltakarva a karommal a kebleim.

-Szándékosan soha.—hajolt közel a fülemhez.—De 2 napja, hogy utoljára együtt voltunk...

-Jézusom...az 1 teljes hétnek tűnt.-kuncogtam, miközben ő levette a felsőjét, majd az alsó ruházatát is.

Amint ez megtörtént, megragadta a kezeim és lefektetett az ágyra, fölémhajolva láttam, ahogyan az ajkába harap.

-Akkor tudod, miért vágyok rád annyira.—csókolta a nyakam.—Nem értem hozzád.—majd egyre lentebb,—Nem csókoltalak.—és lentebb.—Az a 2 nap ezek nélkül kín volt.-mondta beleharapva a combomba.

-Au! Bolond!-nevettem simogatva a helyet.

-Ha fáj szólj! Nem akarok, fájdalmat okozni, de nem hiszem, hogy ezek után óvatosan tudnék szeretkezni.-simította meg a nyakam és a mellem áthaladva, egészen a térdemig simított.

-Szólok majd.-amint kimondtam belém hatolt.

Eszméletlen tempót vett fel, így a kezeimmel a párnát markolásztam. Az ajkaival a nyakamat kényesztette, néhol meg is harapott. A mellem felső részét ki is szívta. Éreztem ahogyan a testem felhevűl, ahogyan verejtékezni kezdek. Brayden eközben csak fel-fel mordult. Volt amikor kínzó lassúsággal járt ki és be. A nyögéseket nehezen tartottam vissza. Amikor ki akart szakadni belőlem egy, akkor az ajkamra haraptam és átalakítottam sóhajra.