Durván szeretve [befejezett]

58.rész

Segítettem neki bepakolni, habár legszívesebben kiszedtem volna mindent.

-Azt hiszem ennyi.

-Még mindig nem tudom elhinni, hogy elmész.-önkéntlenül is elkezdett folyni a könnyem.

Brayden magához húzott, ott pedig kieresztettem magamból.

-Bocsáss meg. Fájdalmat okoztam neked. Megint.

-Ha ott vagy kérlek írj rám.

-Rach...

-Kérlek Brayden. Utána nem haragszom meg, ha nem jelentkezel, csak amikor ott vagy dobj egy üzit.-erre csak bólintott.

-Mennem kell a reptérre.

-Szeretlek.-öleltem át, egy szippantással, hogy az illata megmaradjon emlékbe.

-Tudod mit beszéltünk. Nem várszhatsz rám. Lehet, hogy az apám soha nem lesz jól. Nem akarom, hogy egyedül légy. Rettentően fáj, hogy el kell engedjelek.

-Ez az én döntésem. Ha várok, várok. Ha nem, akkor nem.

-Én is szeretlek.-nyomott egy puszit a homlokomra, vagy megcsókolt, végül...elment.

Egy világ omlott össze bennem.

1 hónappal később

Megpróbáltam új életet kezdeni. Beálltam Brayden munkájába. Így többet lehetek Maxszel. A fizetése nem elég egy olyan házra, amiben én élek, szóval felmerült bennem a kérdés, hogy hogyan tett szert rá. De elég arra a pénz, hogy eltartsam magam. A szüleim elfogadták a helyzetem, hogy máshol élek. Támogatnak amiben csak tudnak.

Brayden. Nagyon dühös vagyok, mert nem írt rám. Elég lett volna egy "szia" vagy egy "!" jel is, de nem kaptam semmit! Egy teljes hétig idegben voltam, után tompult, de még mindig ideges vagyok, mert azt se tudom mi van vele.

Brayden

Azóta is furdall a lelkiismeret, hogy nem írtam rá. De nem tehettem. Nem akarom, hogy Ivett bámit is kiderítsen róla. Apa első kérdése volt, amikor megérkeztem, hogy "Mi van veled édesfiam?" Elmeséltem neki mindent. Életem szerelmét, Danielt, Vickit, a kirándulást, a gyerekeket. Amikor megkérdezte, hogy akkor miért hagytam el őket, ha ennyire szerettem mindenkit, lefagytam. Aztán hazudtam. Azt válaszoltam, hogy ő fontosabb volt és hiányzott. Segíteni akarok neki. Ez részben igaz is. Csak az az apró részlet maradt ki, hogy Ivett megfenyegetett.

-Brayden.-azzal a mézás-mázos hangjával szólt hozzám. A hideg is levert.

-Mit akarsz, te ribanc?

-Ribanc? Hogy mersz így beszélni a nevelőanyáddal?! Menj a szobádba!

-Felnőtt férfi vagyok. Nem kell követnem az utasításaid.

-Masszívabb lettél lelkileg, mint gondoltam, de sebaj, majd visszarázlak.—húzta végig a kezét a felsőtestemen.—Mondtam valamit.

-Megyek.-szorítottam össze az állkapcsom.

Inkább a szoba, mint a szuka.

Rachel

Befejeztük az edzést a gyerekekkel, utána elindultam haza. Benyitottam a nappaliba, de mielőtt a kanapéra vetettem volna magam, megszólalt a csengő.

Argh.

Visszabattyogtam az ajtóig, majd kinyitottam.

-Mit akarsz Daniel?

-Miért fogadsz még mindig úgy, mintha én lennék a legszemetebb ember?

-Mert az vagy. Vickit akarod megcsalni velem.-vontam fel a szemöldököm.

-Ne csináld úgy, mint egy minta barátnő. Nem keresed őt, már 2 hónapja.

-Mert minden felborult. Ennyit akartál?-csuktam volna be az ajtót.

-Meg akartalak látogatni.

-Dani, nagyon fáradt vagyok.

-Ha este visszajövök, filmezhetnénk.

-Majd meglátom.-csuktam be az ajtót.

Daniel egy ideje nem próbálkozott nálam az igaz, de akkor sem felejtem el, amiket velem tett. Viszont mivel nem próbálkozott, reménykedtem, hogy megváltozott.