Durván szeretve [befejezett]

52.rész

Haza azaz Brayden házához hamar odaértünk.

-Gyerünk be.-utasított, én pedig engedelmeskedtem.

Beléptem a küszübön, majd pár lépést tettem beljebb és vártam a következményeket.

-Először hallani akarom, mi történt. Minden egyes részlettel.—mutatott a kanapéra, amire leültem, de ő ahellyett, hogy mellettem ült volna, az egyik karosszékbe ült.—Halljam.

-Sajnálom...

-Nem ez érdekel! Mond el mi történt, ameddig kerestelek! Hallani akarom a szádból!—vágott a mondatom közbe. Meg sem szólaltam, nem tudtam.—Vagy elmondod magadtól és lecsökkentem 10-re a fenekelés számát, vagy mondhatod miközben 20-at verek rád. Válassz!

-Amikor elmentél kikértem egy Curacao-t. Aztán Dominik átkarolt. Táncoltam vele, ahogyan veled. Simogatott, a tenyerét a nőiességemhez rakta. El akart menni befejezni máshol, de Daniel jött és elterelte Domi figyelmét. Untam, ahogyan veszekednek, ezért leültem. Aztán odajött az a 3 pasas és fogdosni kezdtek. Amikor elakartam menni, visszahúztak. Aztán sikeresen kiszabadultam. Akkor mentem neked.-fejeztem be a mesémet, amivel Braydent nagyon felhúztam.

-Mit mondtam az alkoholról?!—förmedt rám, mire én megszeppentem.—Válaszolj ha kérdezlek!

-Hogy nem ihatok.

-Mit mondtam, hol leszel?!

-A pultnál, ahol álltam.

-Mit mondtam, más fiúkról?!

-Hogy nem beszélhetek velük. Hogy csakis a tiéd vagyok.-válaszolgattam neki lehajtva a fejem.

-Pontosan! És te hogyan táncoltál az exeddel?!

-Túl intim módon.

-Hány szabályt szegtél meg?!-csípte össze az orrnyergét.

-Hármat.

-Mit érdemelsz?—kérdezte, de nem válaszoltam.—Mit érdemelsz?-fogta meg az államat, kényszerítve, hogy a szemébe nézzek.

-Bü-Büntit.-habogtam.

-Kiérdemelted?

-Igen.

-Haragudni fogsz?-csak kérdezett, faggatott.

-Nem tudom.

-Nem így akartan elvállni tőled, de túlmentél a határon. Vetkőzz.

-Nem akarok.-néztem rá kiskutya szemekkel.

-Ez most nem működik. Nem mondom el mégegyszer, vetkőzz le vagy én cibálom le a ruhádat.-higgadt volt, mégis erőteljes és félelmetes.

Végűl megtettem. Levettem a ruháim, csak a fehérnemű maradt rajtam.

-Feküdj az ölembe.—mozdította meg a lábait, hogy stabilan tartson. Belefeküdtem.—10 ütést kapsz. Számolod! Ha nem, plusz egyel megtoldjuk. Rendben?

-Igen.—reszketett a hangom és vártam az elsőt, ami hamar elcsattant.—Egy.—szisszentem fel, aztán jött a következő.—Kettő.—sóhajtottam.—Három.-egyre erősebben üt, egyre jobban fáj.

Amikor elcsattant a 10. is, az egész fenekem sajogott.

-Állj fel.—utasított lágyan, amit megtettem.—Tudom, hogy mit gondolsz most. Rachel én ezt nem élveztem, de ez még mindig a legjobb büntetés, amit kaphattál.-fogta meg a kezem.

-Nagyon fáj.-szipogtam, a fenekemet simogatva.

-Gyere ide.—fogta meg a csuklómat és az ölébe húzott, majd betakart.—Úgy sajnálom.

-Megtanultam a leckét. Csak máskor ne tedd ezt velem.

-Nem lesz máskor tudod jól, így hogy elmegyek.-puszilta meg a fejemet.

-Nem tudnál még egy napot maradni? Nem akarok így elválni tőled.

-Majd...megoldom.—szorít magához.—Valahogyan.-mondta egy sóhajjal.

Én eközben a szememet dörzsöltem, hiszen igen késő van, emelett részeg vagyok, csak ugyebár, ha a dühös pasid rádförmed gyorsan kijózanodsz.

-Elmegyünk zuhanyozni.

-Gyünk?-a többesszám megcsapta a fülem.

-Nem akarom, hogy összetörd magad, mert elestél a részegség miatt, szóval igen, együtt megyünk.-emelt meg a karjában.

Felbattyogott velem az emeletre, a fürdőbe azonnal. Ott ledobta a ruháit, míg én fehérneműben ácsorogtam, a szememet dörgölve.

-Kikapcsolod?-húztam el a hajam a melltartó kapcsot útjából.

A tükörből láttam egy mosolyt, aztán segített. A keze végigsiklottak a oldalamon, az ajkai pedig a nyakamat súrolták.

-A bugyit is levegyem, vagy az megy magadtól is?-súgta a fülembe, miközben a tükörből nézett a szemeimbe.

-Vedd le te.-kuncogtam.

Szembefordultam Braydennel, aki leguggolt és elkezdte lehúzni az utolsó anyagot is. Nyomott pár csókot a lábamra, aztán a hasamra, az egyik mellemre, majd a számra.

-Ha nem így végződött volna ez a nap...-nem fejezte be a mondatot, de tudtam mire céloz.

-Az én hibám.

-Az enyém is, mert ilyen vagyok.—vállalta fel a hibáját, mire csak lehajtottam a fejem.—Zuhanyozzunk.-állt be a zuhanykabinba, ahová követtem.