Durván szeretve [befejezett]

32.rész

A lakóbuszban vártuk a "mentő" párost, akik pár perc múlva be is toppantak.

-Na valami?

-Semmi.-lihegett Vicki.

-Semmi?!—borultam ki.—Mi az, hogy semmi?!

-Rach...nyugodj meg.-fogta meg a vállam.

-Brayden...jelenleg semmi nem egyenes az életemben! Az apám folyton dolgozik, ahogyan anya is. Dominik megcsal, azután random előbújik és meglep a jelenlétével, pedig minden erőmmel el akarom őt felejteni. Amikor lekoptatom, akkor meg telefonon zaklat a mai napig is. Vickit önmagát bántja.—úgy beszéltem, mintha ott se lenne.—Vagy te a titkaiddal és más gondok még. Minden összejátszik ellenem. Ki akartam mozdulni, pihenni akartam, de ez sem sikerül.-siettem a szoba felé, ahol becsaptam az ajtót. Nem sírtam, nem voltam szomorú, csak belefáradtam. Az általános nem volt séta-galopp ott is őranygalkodtam. A gimiben majd belefulladtam a könyveimbe és a tahó osztálytársak, pedig az első években megkeresítették a napjaim. Komolyan nyugdíjasként tudok, majd csak lazulni? Bulizni, Bingó közben?

***

Sötétedésig a szobában dekkoltam, amikor valaki kopogni, inkább dübörögni kezdett.

-Told ki a picsád a szobából, mert rádrúgom ezt a szart!

-Vicki! Kuss és te ne fenyegess!-kiáltottam vissza, azután csendben elnevettem magam.

-Hülyülök. De tényleg gyere ki.

-Nem, köszi.-vontam meg a vállam, amit ugyebár nem látott.

-Ne hagyjál már egyedül!-nyavalygott.

-2 pasi van kint veled. Élvezd!

-2 részeg, akik egymást átkarolva énekelnek és félmesztelenek.—csönd lett.—Segíts!-suttogta hangosan, miközben hallottam, ahogyan az ajtónak dőlve lecsúszik a földre.

Mosolyogva és szemetforgatva felálltam az ágyból, az ajtóhoz igyekezve. Amint kinyitottam, barátném bedőlt rajta.

-Te biztos józan vagy?-mutattam rá.

-Tudod, hogy estére mindig megbolondulok.-nevetve állt fel.

-Bolondabb leszel. Nem megbolondulsz. Te alapból az vagy.

-Kapd be.-beintett.

-A kicsik?-kaptam észbe, hiszem az előbb kiabált, kint meg részeg felnőttek vannak.

-Nyugi...a szobánkban alszanak.

-Alszanak? Hány óra van?—néztem meg a mobilom.—Uramisten este 11 van?! Mi a...

-Sokat depiztél.-vonta meg vállát Vicki.

-Nem depiztem. Csak egyedül akartam lenni.

-Tudom, tudom. Sok ilyen alkalom volt, amikor gyerekek voltunk, hozzászoktam.

-Hé! Erről nem tehetek.-fontam keresztbe a karom.

-Mostmár kivonszolnád a segged az erdőbe?-forgatta meg a szemét, kifele mutatva.

Követtem a szemtelen mozdulatot, aztán kitipegtem a szabadba. Na és a látvány. Hát mit ne mondjak jót nevettem. A két férfi valóbán átkarolta egymást és úgy ahogyan Vicki mondta, semmi felső és satu részeg mind a kettő. A tábortűz melletti rönkön ültek és dölöngéltek. Braydent soha nem láttam ilyennek és számomra furcsa. Még ennek ellenére is odasétáltunk hozzájuk. Ray azonnal felállt a ülő helyzetéből és kicsit imbolyogva odabattyogott elém, a tequilás üveggel a kezében.

-Szia.-vitte el a szememből a hajtincset, majd a fülem mögé simította.

-Majdnem üres az üveg. Titokban mindig ennyit iszol?-vontam fel a szemöldököm.

-Na és mivan ha igen?-kérdezte, közel hajolva az arcomhoz, amit megcsapott az alkohol szag.

-Nem pártolom, hogy egy férfi hetente ilyen állapotban van.

-Tudtommal én parancsolok hercegnő.-súgta a fülembe, miközben a kezei az oldalamon pihentek.

-Meglehet de...

-Meglehet?—nevet fel halkan, miközben magához ránt.—Ne aggódj. Nem harapok...hacsak te nem akarod.-nyalta meg a fülem, majd az egyik keze erősen a fenekembe markolt.