Durván szeretve [befejezett]

59.rész

Brayden

Fent voltam egy ideig, amikor megszomjaztam. Lesiettem a konyhába, ahol történetesen Ivett volt.

-Mondtam, hogy kijöhetsz?

-Vízért jöttem. De inkább visszamegyek. Nem akarlak látni többször, mint amennyiszer eltud viselni a szemem.-fordultam meg.

-Nem mész sehova!

-Kopj le rólam!-kiabáltam vissza, mire a nadrágomat megragadva húzott magához.

185 cm vagyok, Rachel az államat súrolja a fejével. Ez a nő meg a mellkasomig ér. Számomra ez a helyzet mindig nevetséges.

-Mi lenne, ha egy kicsit kifárasztanálak?-ezzel a mondattal rámmarkolt, én pedig minden erőmmel visszafolytottam a felmordulást, hogy semmi öröme ne lehessen.

-Hagyj engem. Hagyd a farkam és hagyd apámat.

-Tudom erőszakosan is tenni.

-Te mindig azt teszed velem. Mindig kényszerítettél.

-Élvezted.

-Mert egy elkúrt pasi vagyok és egy nő pattogott rajtam, az istenit ezt melyik pasi ne élvezné testileg?!—emeltem fel a hangom eltávolodva tőle.—Lelkileg elbasztál engem! Undorító vagy.-mentem a szobámba.

Rachel

Este, ahogyan megtárgyaltuk, vártam Danit. Addig ittam egy pohár bort is, hogy elviseljem. Pár perce, ahogyan megittam az utolsó kortyot, csengettek. Az ajtóhoz sétáltam, amit ki is nyitottam.

-Szia.

-Szia. Gyere be.—álltam el az útból.—De most tisztázom...—kezdtem bele, amikor belépett.—ha bármivel próbálkozol kidoblak.

-Rach ne legyél már ilyen. Csak barátkozni akarok nyugi.

-Ahan. Remélem megérted, hogy nem bízok benned.

-Meg, hogyne.-mosolyodott el.

-Vicki tudja, hogy itt vagy?

-Igen tudja. Még egyéb kérdések?

-Hallottál valamit Braydenről?

-Na őt hagyjuk ki a programból. Örülök, hogy lelépett. Nem keresett és én se őt.—ült le a kanapéra.—Uh, menjünk el valahova.

-Dani...

-Ugyan már 1 hónapja sehová se mentél a házon kívűl. Tudom, mert nem egyszer hívtunk Vickivel.

-Tudom, csak...

-Nincs csak! Rach, Brayden elment. Nem fog visszajönni. Lépj túl rajta és menjünk bulizni.

-Jó az istenit, csak ne nyaggas tovább!—toporzékoltam a lépcsőhöz.—Öltözök!-siettem fel a lépcsőre.

-Várlak!

20 perc

Felvettem egy spagetti-pántos fekete, lenge felsőt. Annyira lenge, hogy nem éppen hajolhattam előre, mert a hasamig elláttak volna. De más bulizós göncöm nincs, és nem fogok nagyi ruhába táncikálni. Emellé felvettem egy szűk fekete farmert.

-Itt vagyok. Mehetünk!-szaladtam le a lépcsőn.

-Áll a cerka...

-Hogy mi?-kérdeztem, mert nem hallottam túl jól.

-Azt mondtam azt a kurva. Azaz gyönyörű vagy.

-Szépen kitudod fejezni magad.

-Boccs.-nevetett fel a tarkóját megsimítva.

-Mehetünk?

-Hogyne.-segítette rám a kabátom.

Ezután beültem a kocsijába, majd ő is mellém. Elindultunk. Bevallom rohadtul feszűlt voltam, mert ismerem Danielt, tudom róla, hogy milyen tud lenni. Féltem, hogy letámad vagy taperol. De végűl nem ért hozzám.