Durván szeretve [befejezett]

63.rész

A kocsiban ülök és fújtatok.

Brayden jobban csókol.

A saját gondolatomtól mosolyogni kezdtem, persze Daninek is akkor kell beülnie a volán mögé.

-Mi ez a jó kedv?

-Hagyjuk. Már elmúlt. Mehetnénk?

-Jólvan durciság királynője.-indította be a kocsit.

***

Otthon berontottam az ajtón egyenesen a lépcső felé indulva.

-Most hova mész?-tárta szét a karjait Daniel.

-Zuhanyozni, aztán a szobába. Nem ajánlom, hogy fel gyere, mert kicsinállak.-kapkodtam a lábamat a szobáig, mert ott vannak a ruháim.

Benyitottam, rávetettem magam az ágyra és beleüvőltöttem a párnába.

Annyira hiányzik!

Ezután összeszedtem magam és a ruháimat és elmentem egy gyors zuhanyra. Legalábbis ez volt a tervem. Ami ebből lett, az az, hogy a vízet felűlről folyatom magamra, a fejem lehajtva. A meleg lassan inkább forró víz befedi az egész testem és csak gondolkozok. Gondolkozok, hogy mint tegyek, hogy mi a helyes és mindezek mellett gondolkozok azon az IDIÓTÁN, AKI NEM ÍRT RÁM! Még mindig felforr az agyvízem, amikor eszembejut, hogy megígérte! Megint hazudott! De mégis hiányzik.

Elzártam a vízet, majd kiléptem és a tükörbenéztem. Nem vagyok boldog. Pedig lehetnék. Szép házban lakom, habár nem az enyém, van egy munkám, amit szeretek. A gyerekek szeretnek is. De akkor is üres vagyok. Mintha...a szívem közepe hiányozna és ez miatta van. Tudom, hogy muszáj volt elmennie, de...legalább Smsben beszélhetne velem, de az se. Mintha...meghalt volna. Ebbe belegondolni is rettenet.

Kikászálódtam a fürdőből és a szobám felé igyekeztem, amikor...

-RACHEL!

-Bajod?

-Gyere le, kérlek!-kiabált hozzám.

-Miért?

-Csak gyere!

Szemetforgatva indultam le a lépcsőn. Amikor a egy szinttel lejebb értem, még mindig a lépcsőn állva, oldalra pillatottam és megláttam a kis fényt a konyhában. A konyhapult felett vannak izzók, azok voltak feloltva.

-Dani, miben sántikálsz?

-Semmiben.—fogott egy szál rózsát.—Ezt neked hoztam. Remélem szereted a rózsát.

-A kedvencem.-néztem rá összezavarodottan.

-Csináltam szív alakú gofrit is.

-Daniel ez már sok. Nem emlékszel mit mondtam?! Nem lesz köztünk semmi.

-Rach. Braydent el kell felejtened.

-De nem egy barátnős pasival fogom.

-Vickivel szakítottunk.-sóhajtott.

-Ugyan mikor?

-Már 1 hete. Megharagudott, mert más lányokkal buliztam a diszkóban.

-Mert egy féreg vagy.

-Bocsáss meg. Szeretném, ha a barátod lehetnék. Hidd el...—helyezte az arcomba lévő hajtincset a fülem mögé.—eltudom felejtetni veled a bátyámat.—emelte meg a fejemet az államnál fogva.—Csak adj egy esélyt.—ezzel a pillanattal együ taoadt az ajkaimra.

Mi a legrosszabb?
VISSZACSÓKOLTAM!
Mohó volt, csakúgy falt.

-Na mit mondasz?-távolodott el tőlem.