Durván szeretve [befejezett]

95.rész

Rachelnek egy ideig bent kellett maradnia a kórházban. Miután teljesen felépült, hazamehettünk.

-El sem hiszem, hogy nagypapa leszek.-örömködött az apám.

-Én se, hogy apa.

-Örülök, hogy boldogok vagytok miatta, de fele sem annyira, mint én. Mostantól más lesz minden.

-Minden megvan, ami kell, hely, pénz. Márcsak a kis srác hiányzik.-mosolyodtam el.

-Ki mondta, hogy fiú?-vonta fel a szemöldökét, a leendő anyuka és feleségem.

-Apai megérzés.

-Meg kell hagyni, jól rááll a szádra az "apa" szó, de még nem tudjuk, hogy mi a neme.

-A lényeg, hogy egészséges legyen.-szólalt meg a nagypapa.

Végre...boldog család lehetünk.

Rachel

Remélem minden rendben
lesz ezekután.

Hazaérkezésünk után, eszembejutott, hogy hol hevert a haldokló testem és megviselve csak magamelé bámultam.

-Hé, szerelmem. - sétált elém Bray kizökkentve. - Már elmúlt. Minden rendben lesz.-csókolt meg hosszassan.

-Remélem.

-És én az udvaron alszok?!-kiabált Brayden apukája az első udvaron.

Bray sietett, behozni az apukáját, én pedig nekiláttam kávét csinálni.

-Nem iszol sok kávét?

-Rendben őfelsége, csak az ön kedvéért, teát iszom. - fogtam meg a teafiltereket. - De akkor ti is. - mosolyogtam kajánul. - Szóval...kinek milyen tea?

-Fekete.

-Nekem is, életem.

-3 fekete tea rendel.-tettem fel forrni a vizet.

-Rach, a földszinti nagyszoba szabad?

-Persze. Kitakarítottam szabadidőmben.-raktam a filtereket a forró vízbe.

-Angyal vagy. Akkor apa az neked jól lesz.

-Persze fiam. De...nincsenek nagy ablakok. Ugye? - erre a kérdésre megfordultam. - Ivettet még nem kapták el. Félek, hogy megtalál.

-Jogos. Tudja hol lakunk. - kezdtem idegeskedni.

-Kamerák vannak a házban és kívűl is, emelett mindent jól bezárunk. De nincs nagy ablak, apa ne aggódj. Beviszlek, hogx megnézhesd.

Brayden betolta az apját a szobába, míg én igyekesztem megnyugodni.

Brayden

-Segítenünk kell a rendőröknek és a nyomozóknak, bármit kérdeznek. - jelentettem ki az apámnak. - Rachelt felzaklatta ez a hír.

-Sajnálom fiam, nem akartam.

-Nem a te hibád. Inkább féljen, minthogy meglepetésszerűen Ivett beállítson. - fujtattam. - Figyelj apa. Eltudnál intézni nekem egy esküvőt?

-Mikorra?

-2 héten belül.

-Már megkérted a kezét?

-Még nem. - simítottam meg a tarkóm. - De tudom, hogy igent mond. Nincs meg az adott körülmény, hogy megkérdezzem. Viszont a gyűrű az megvan.

-Csakugyan?

-Megtennéd a kedvemért?-kérleltem.

-Hogyne, ha szerinted ő az igazi.

-Hálás vagyok.

***************************
Amikor le akarnám zárni, nagyon tud járni a "szám", de amikor a sztori közepén vagyok, 2 órán keresztül is tudok gondolkodni, hogy mit írjak :)))

Nem írom, mikor van utolsó rész, de az fix, szóval ez tutifix, hogy 100 előtt :)

<3