Durván szeretve [befejezett]

9.rész

Ha ez egy álom...nem akarok felkelni többet. Viszont az ágyból felkéne. Ugyanis mesztelen vagyok. Anya pedig hamarosan haza ér.

Még mindig feszít.

Elbattyogtam a ruháimig, amiket felkaptam magamra. A tükörbe belenézve láttam meg a foltot.

OH HOGY AZ A!

Kerestem gyorsan alapozót, amivel megpróbáltam eltűntetni.

Vicki is ekkor hívj.

-Dolgom van!-mondtam miután felvettem.

-Mit csinálsz?-kérdezte, ugyanis a plafonon kívűl nem igazán látott semmit.

Felemeltem a mobilom és megmutattam neki a nyakam.

-AHHHHHH!!!—sikított egyet, amit még a szomszédból is idehallottam, nemcsak a telefonból.—Úristeeeen! Ott volt! Dugtatok! Mesélj már, mert leáll a szívem!

-Mivan?

-Milyen volt?

-Mesés.-sóhajtottam, nem figyelve a telefonálásra, mert az emlékeim bevillanva még szebbek voltak.

-Iiiijjjjj te lány! Felsőtest?

-Kockás has.-forgattam a szemem a kérdésre.

-Végre már. Alig vártam, hogy megadd magad.-forgatta ő is a szemét.

-Ahan oké, de MOST EZT, HOGY TŰNTESSEM EL?!

-Alapozóval.

-Ha nem mondod eszembe se jut.-fújtattam.

-Akkor több alapozó!-grimaszolt amivel megnevetetett.

***

Másnap reggel hulla fáradtan keltem. Alig aludtam. Túl sokat gondolkodtam azon, hogy lefeküdtem Braydennel úgy, hogy nem is ismerem igazán.

Miután kimásztam az ágyamból és az elmémből, elkezdtem felöltözni. Úgy döntöttem, hogy elmegyek vásárolni. Kellenek új nadrágok és fehérneműk is.

Blah.

Elővettem a kis pénztárcámat, megtöltöttem pénzzel és elmentem. Vickit most nem hívom, mert a tegnapi hírtől szerintem most is visítana és azt nem akarom. Egyrészt a fülem, másrészt az üzletbe azért ne.

Elsétáltam a bevásárlóközpontba, ahol először pár fehérneműt fogtam meg. Bevittem őket a próbafülkébe, ahol felvettem egyessével őket. Vagy 4 lány befért volna ide.

Miért kell ekkora?

Az utolsónál tartottam, ami szép volt, de kényelmetlen mell részben. Nagyon.

-Szia hercegnő.-a mély hang hallatán kirázott a hideg és lassan megfordulva néztem a férfira.

-Mész innen!—legyintettem a kezemmel, de ő belépett.—Kifele!

-Megtudnám szokni ezt a látványt.-nézett végig rajtam.

-Ne merészeld!-szorítottam össze az állkapcsom, takargatva magam.

-Tudtommal tegnap este, mesztelen voltál alattam...A fehérneműs testedet nem kell takargatnod.-súgta a fülembe, végig simítva az oldalamon.

-Miért követsz?-dadogtam össze ezt az egyszerű kérdést.

-Mert beszélnünk kellene.

-Miről?

-Rólunk, de nem itt.-nyomott egy csókot az ajkaimra.

-Segítenél?

-Miben?-jelent meg a kisfiús mosolya.

-Levennéd a melltartóm? Kényelmetlen már. Nagyon.-fordítottam neki hátat, elhúzva onnan a hajam.

Kicsatolta, én meg a földre dobtam. A karommal takartam a kebleim, mivel hiába feküdtünk le, azért van egy kis szégyenlősség bennem. Brayden végigsimított a vállamon, majd elvette a kezeim a helyükről és a tenyereit tapasztotta rájuk. Mozdulatlanul, csak egy kicsit megnyomva tartotta őket, miközben a nyakamat csókolgatta.

-Átjöhetnél ma.

-Beszélgetni?

-Akár.

-Rendben.-mosolyogtam élvezve a kezei forró érintését.

A tenyerembe nyomott egy fecnit, majd távozott. A szívem kalapál, majd kiszakad a helyéről. És ahogyan a benti hűvös levegő megcsapja a forró tenyérlenyomatot, kellemetlen.

A fecnin egy cím volt és egy kis üzenet.

Gyönyörű vagy ma is
Hercegnőm.