Durván szeretve [befejezett]

39.rész

Még pár óra és otthon vagyunk. Ez a kirándulás maga volt a rettenet.

Soha többet.

***

Brayden nekiállt összedobni valami kaját. Szeretem mikor a konyhában szorgoskodik. Vicki továbbra is vezet. Daniel meg sűrgeti Braydent.

-Haladj már! Éhen halok!-nyavalygott az ifj.García.

-Ha nem lennél egy lusta tuskó akkor te is megtudnád magadnak csinálni! Egy teljes órája hallgattam a panaszkodásodat, amikor úgy döntöttem, hogy csinálok neked valamit. Ha én nem látok neki, te most zabpelyhet zabálnál, persze azt is nyögve-nyelősen!

García vs. García! START!

-Uh tényleg zabpehely!-pattant fel a székből, de Brayden megragadta Dani kezét, mielőtt kivette volna a zabpelyhest dobozt.

-Csak próbáld meg és eltöröm mindkét karod.-fenyegetőzött.

-Akkor én meg addig taposok a faszodon, ameddig az palacsintává nem lapul.

-Elkényesztetett vagy!

-Te pedig idióta!

-Ugyan miért?!-kiabáltak egymással.

-Mert egy szexi csaj van veled az ágyban, amikor csak akarod, de te hülye barom még arra sem vagy képes, hogy normálisan elhagyd.-suttogta Daniel, hogy Vicki ne hallja.

-Becsüld meg a te barátnődet azzal, hogy nem Rachelje csorgatod a nyáladat.

-Te meg becsüld meg annyira Rachelt, hogy elmondod neki az egész sztoridat. Az egészet!

-Azt majd én eldöntöm, hogy mikor, mit és hogyan mondom el! Ne szólj bele az életembe!-lökött Danielen egyet Bray.

-Vagy mi lesz? Rámuszítod apát?! Vagy panaszkodsz anyának!?

-Elég...

-Vagy esetleg megkúratsz Ivettel!?

-Azt mondtam KUSSOLJ!-itt csattant el az első ököllel való behúzás.

-Elég legyen! Nem vagyok hajlandó ezt tovább hallgatni!-álltam közéjük.

-Te ne szólj bele!-förmedt rám Brayden, mire kapott tőlem egy ízig-vérig gyilkos tekintetet, mire megfogta a konyhakést és a vágódeszkába szúrta erőből. Aztán bement a szobánkba.

-Miért kellett ezt?!

-Felettem te csak ne ítélkezz. Engem sem ismersz, ahogyan Braydent se. Megérdemelte. Hidd el.-mondta, majd beült Vicki mellé.

Kezd nagyon elegem lenni,
hogy én békítem meg őfelségét.

Bemerészkedtem a sötét szobába. Kint éppen, hogy elkezdett sötétedni. Még láttam valamennyit a szobában lévő dolgokból. Köztük a hátát simogató Braydent. Felém fordította a fejét, de egy szó nélkül vissza is fordította. Vettem egy mély levegőt és becsuktam magam mögött az ajtót. Vártam, hogy megszólaljon, de semmi. Az ágy másik oldalára ültem, majd közelebb másztam hozzá. A sebek felé akartam nyúlni, de odanézés nélkül megfogta a csuklómat, majd úgy mond arrébb "dobta".

-Hozzám is szólsz vagy némasági fogadalmat tettél?-kérdeztem, de semmi.

Terpeszbe nyitottam a lábaim és elvezettem őket Brayden lábai mellett. Ezután a forró hátára dőltem. A kezeimet összefontam a hasánál, mire ő egy nagy levegő vétel után felállt és az ágy másik végébe ült.

-Rám miért haragszol?!—tettem fel a kérdést, de választ nem kaptam.—Hozzád beszélek!-fogtam meg a vállát, magamfelé rántva.

-Ne csináld ezt.—dünnyögte az orra alatt. Nem figyeltem rá, nem válaszoltam, csak megismételtem a mozdulatot.—Fejezd be.-mondta erélyesebben.

-Te se hallottad meg, amit én mondtam! Most én se hallak téged!-és újra.

-Gyerekes vagy.

-Pont te mondod?! Mi bajod van?-kérdeztem lágyabban.

-Te is tudod, hogy szeretlek. Ugye?

-Nem úgy tűnik.-biccentettem meg a fejem.

-Rachel...elmegyek.

-Mi?-sújtott le a hír, hiszen attól mert nem vagyunk együtt még jó lenne őt látni.

-Ez év végén visszamegyek Madridba. Sajnálom.-mondta a végszót, aztán kiment.

Mi az, hogy visszamegy?! Miért megy vissza, ahellyett, hogy elmondaná az életét?! Úgy bánom, hogy kikezdtem vele, bánom ezt az egész kicseszett nyarat! Egy idióta voltam, hogy egy idősebb sráccal jártam! Idióta vagyok, mert még ígyis szeretem AZ ISTENIT!!!