Durván szeretve [befejezett]

48.rész

Ettünk és ettünk, aztán Brayden csak rámnézett. Vággyal teli szemekkel.

-Ne nézz így rám.-nyomkodtam a kanalat a fagyiba.

-Fordulj ide.-utasított lágyan.

Megtettem, amire kért. Egy kis vigyor után, az ajkamhoz hajolt és megcsókolta a szám szélét. Eltávolodása után, kikerekedett szemekkel néztem, hogy mi volt ez?

-Volt egy kis vanília a szád sarkában és a gondolataim csak úgy cikáztak. Tudod melyik fajta.-mosolygott féloldalasan.

Éreztem, ahogyan elpirulok és a testhőmérsékletem az egekbe szökik. A tenyeremet az arcomnak nyomtam, takarás gyanánt.

-Aranyos vagy, amikor elpirulsz.

-Ha tovább bókolsz elolvasztom a kanapét.-fordítottam el felé a fejem.

Elgondolkozott, aztán letette a poharát, majd minden figyelmeztetés nélkül felettem terpesztett.

-Nem bírom magam türtősztetni tovább.-tapadt az ajkamra.

Az én fagyim még mindig a kezemben díszeleg, amit ki is kapott a helyéről. Letette az asztalra, lekapta a felsőmet, végül a pohárból kivette a kanalat, rajta egy kis fagyival.

-Mit csinálsz?-mondtam megszeppenve.

-Lehűtelek.-válaszolt egy szóval, ami után a kanál vaníliát elkezdte végighúzni a nyakamon, a mellkasomon, aztán a hasamon.

-*ah* Ez hideg!-ficánkoltam, de hála neki, nem igazán mehettem sehova.

Miután befejezte a "hűtésemet" a maradék hűsítőt, a számba nyomta. Amikor ki akartam venni a kanalat, nem engedte, de persze a kérdő pillantást megkapta.

-Csak egy kis újítás.-kacsintott, majd letámadta a hasamat.

A fagylaltot elkezdte lecsókolni rólam, ameddig el nem ért a nyakamig. Ott csak azt, elkezdte szívni, harapni, csókolni. Ezzel nem lett volna baj, ha nem kezd vadulni.

-Hm!!-csak így tudtam jelezni, hiszen a tárgy még mindig csendre kényszerít.

-Talán fáj?-kaján vigyorral kérdezte, mintha amúgy nem érdekelné.

-Uhum!

-Tűrjed hercegnő.—majd ismét gyötörni kezdett, addig ameddig el nem toltam magamtól, egy dühös pillantással fogadva a szemeit.—Viselkedj és jobb lesz.—hajolt volna vissza, de nem hagytam.—Vagy játszhatunk így is.-mondta felegyenesedve kihúzva az övét.

E pillanatban kikaptam a kanalat a számból és kikúszva alóla futásnak iramondtam. A nyomomban volt egy párszor. A hálószobában álltunk meg. Én az ágy egyik végében, ő a másikban.

-Brayden ne csináld.

-Tudom mire gondolsz, de nem akarlak bántani.—oldalra döntöttem a fejem.—Gyere ide és megmutatom, hogy ez mire kell.-emelte fel az övét, mászva felém az ágyon.

-Kihagynám.-szaladtam volna el mellette, de ő gyorsabb volt.

Hátulról átkarolt, majd az ágyra kényszerített. Lefogta a kezeim, a testemet a saját súlyával tartotta egy helyben. Az övet összekötözésre használta.

-Tudom, hogy most mérges vagy, de hidd el tetszeni fog.-rántotta le a nadrágom.

Azonnal nekiesett a testemnek, elhalmozott apró puszikkal, szenvedélyesebbekkel, apró harapásokkal. Élveztem. Nagyon is, amit a tudtára adtam sóhajokkal vagy jobb esetben nyöszörgésekkel.

-Kié vagy hercegnő?

-A-A tiéd...-nyögtem be neki, amit egy szenvedélyes csókkal díjazott.

-Csak az enyém.-kapcsolta ki a melltartóm.

Takarni akartam magamat és tudom, hogy ez hülyeség, hiszen számtalanszor voltam vele, de most mégis takarásba fedtem volna őket, ha nem vagyok kikötve.

Ezután Brayden ledobta a saját ruháit, a boxerem kívűl. Felemelte a nadrágját, aminek a zsebéből előhúzott egy óvszert.

-Remélem tisztában vagy azzal, hogy holnap nem tudsz lábra állno ezután.-villantotta meg a perverz mosolyát, majd ledobta a boxert is.

Miután a gumi rákerült, beleakasztotta két-két ujját a csipkés bugyimba és egy mozdulattam lehúzta.

-Ha fáj szólsz. De csak ha kibírhatatlanul. Világos?

-Igen.

-És ne merj hazudni, mert ismerem a fájdalom küszöböd. Ha hazudsz még a szádat is betömöm.

Gondolom nem textillel.

Ahogy sejtettem, kínozni akart. Amikor első mozdulatot végezte, a tempója irdatlan lassú volt, ami miatta feszengtem és nyöszörögtem. Aztán egyszercsak megállt, majd elkezdett aprókat mozogni. A testem megfeszült és a kezeimmel az ágyrácsot szorítottam. Aztán elkezdte tovább tolni befele a tagját.

-Bra-Braydhen...-szuszogtam, hátracsuklott fejjel.

-Élvezd ki.-súgta az ajkaimra, majd rátapadt.

Elkezdett egyre aktívabban mozogni, ami kezdet már-már kellemes lenni. Többször is belenyögtem a csókba, míg ő csak elvigyorodott. Aztán csak arra kaptam fel a eszem, hogy egyre kintebb van.

Belém ne vágd magad, mert
én itt meg is halok.

Eljátszotta a hirtelenséget nem egyszer és nem éppen voltam odaáig értük. De ezúttal nem ez történt. Láttam, ahogyan benyálazza 2 ujját is. Elvezette a nőiességemig és amikor azt hittem, hogy csak az a 2 ujj fog bennem lenni, kellemetlen meglepetés ért, ugyanis az büszkeségével együtt tolta belém.

-Brayden ez fáj!-akadt meg a lélegzetem is.

-Nem, ez még nem.-mozgatta nemlegesen a fejét, aztán tövig nyomta a tagját és az ujjait is.

-Elég! Kérlek!-hisztériáztam, aminek hatására az ujjait eltávolította.

Teljesen elernyedtem és gyorsan elöntött a gyönyör. Brayden lökött még párat, aztán ő is elernyedt. Eloldozta a kezeim és betakarózva, lihegve elbóbiskoltunk, pedig nem így terveztem.

••••••••••••••••••••••••••••
Kicsit erős lett😅