Durván szeretve [befejezett]

54.rész

Rachel
Reggel kivetett az ágy. Gyorsan elbóbiskoltam az éjjel. Megfordulva lettem figyelmes a partnerem hiányára. Megijedtem, az első gondolatom, hogy már elment. De remélem, hogy a konyhában van és azt az isteni tükörtojást csinálja, amit csak ő tud. Felpattantam a puha ágyból, ami egyébként húz vissza, de ellenálltam. Magamra húztam a bugyit és azt a bő felsőt, amit este elég hirtelen kaptam le rólam. Ezután lesasszéztam a konyhába.

-Jó reggelt. Nahát, tudsz járni?

-Neked is és igen.-kuncogtam lesietve a lépcsőn, hogy átkarolhassam.

-Óvatosan.-nyúlt a sebekhez, amik a hátán díszelegtek.

Lassan odanyúltam és végigsimîtottam a hegeken.

-Puha a kezed.-hallottam a mosolyt, ami az arcán virított.

-Van valami terved mára? Az utolsó közös napunkra.-engedtem el az érzékeny területét.

-Csak estére. 2 is.

-Na mesélj. Kíváncsi lettem.-Brayden velem szembe fordult.

-Elviszlek vacsorázni. Aztán, ha meglesz a hangulat a titokra is fény derül.-nyomott egy puszit a homlokomra.

-De mit csináljunk addig?

-Együnk. Filmezzünk. Vagy...—mobil zizegés.—*ahj*

-Mi a baj?

-Daniel. Most írt, hogy anya indul haza és találkoznunk kellene, hogy elköszönhessek.

-Menj nyugodtan. Én el leszek.

-Igyekszem haza.-nyomott egy puszit a homlokomra, majd elviharzott.

Követtem Bray ötleteit és bekapcsoltam egy filmet.

Brayden
Elsiettem a reptérre. Érdekes módon Vicki is ott volt.

-Gyors voltál.-szólt a nálam kisebb lány, mire én vállat vontam.

-Örülök, hogy láthattalak anya, habár velem szokás szerint kevesebbet foglalkoztál.

-Mert te tudsz magadtól csinálni mindent. Daniel még gyerek.

-Anyaaaa csak 3 év.-forgatta a szemét a "gyerek".

-Mintha 30 lenne.—nevetett az anyánk.—Brayden, jó utat Madridba. Vigyázz magadra.

-Nem is bánod, hogy visszamegyek apához?

-Apád cseppet sem érdekel, mert te Madridba tartozol. Ott nőttél fel.

-Én odatartozom ahol a barátnőm van.

-Vele pedig vigyázz. Erőteljes lánynak tűnik, kiszámíthatatlan. Szerintem Regina volt hozzád a legjobb. Tragikus, ami vele történt.

-Anya, ő a múltam. Én Rachelt szeretem, de így, hogy elmegyek, minden más lesz. Muszáj elengednem, de mielőtt nagyon megörülnél, ha úgy adódik visszajövök, és megkeresem őt.

-Amit a szíved súg.-nyomott egy puszit az arcomra, majd Danielére is. Aztán elment.

-Akarsz még valamit?-tettem zsebre a kezeim.

-Semmit.-az a mosoly, hazudik megint. Tudom mit akar, tisztában vagyok vele és a szemembe tudná mondani, ha Vicki nem kenne mellette.

Rachel
Braydennek egy teljsen óráb telt hazajönni.

-Na minden okés?

-Mostmár igen.-dőlt le a kanapéra.

Odamentem hozzá, majd ráfeküdtem. Egy csókot nyomtam az ajkára, de a fejemet megfogva tartott a száján így hamar falni kezdett. A nyelve át akart jönni ag én számba, amire megkapta az engedélyt. Aztán lelassított, végül elengedett.

•••••••••••••••••••••••••••
Na ez viszont tényleg unalmas
lett, de kellett egy "töltelék" rész.
A következő izgalmas lesz és vad😬😅❤️