Durván szeretve [befejezett]

71.rész

Estére kibőgtem a szemeim. Úgy döntöttem csinálok magamnak egy kakaót, majd lefekszem pihenni. De ismét a csengő zavarta meg a tervemet. Ezúttal féltem kinyitni, így tétováztam. Viszont az illető türelmetlen volt és állandóan nyomta a csengőt. Összeszedtem magam, majd az ajtóhoz sétáltam, amit ki is nyitottam.

-Magyarázatot akarok.

-Brayden...-éppen gondoltam arra, hogy becsukom, de berontott és becsapta maga mögött az ajtót.

-Egésznap rajtad és az...az öcsémen járt az eszem. Hogy tehetted ezt velem Rachel?

-Te hogy tehetted ezt velem!? Egész kibaszott hónapban tiszta ideg voltam, mert nem írtál semmit! Aztán kitudja hányszor dugtad meg azt a hülye kurvát! Összetörtél!-kiabáltam vele, majd a tekintete dühbe fordult.

-Hogy beszélsz te velem?!-közeledett felém, én pedig csak távolodtam.

Amikor el akartam rohanni, megragadta a hajamat.

-Nem menekülsz!—fordított magával szemben, még mindig a hajamat markolva.—Most vagy megbeszéljük, hogy mi is történt, vagy megoldom a durvább módon.

Nem szóltam semmit, amit beleegyezésnek vett. Leültem a kanapéra, Brayden pedig elém.

-Kérdezlek, te válaszolsz. Hiszti nélkül.—mondta, mire bólintottam.—Mikor?

-1 hete.

-Ki kezdte?

-Daniel.

-Hol?

-A zuhanyzóban.

-Akartad?

-Nem.—mondtam, mire összehúzta a szemöldökét.—Rád...vágytam. Csak Daniel olyan vággyaltelien csókolt. Nagyon nagyon rossz volt a hirtelen leszokás. Te elmentél és melletted függő lettem.

-Akkor se értem, hogy miért pont az öcsémmel?! Én akartam, hogy túl lépj rajtam, de nem arra gondoltam, hogy dugasd meg magad a fivéremmel!

-Ne kiabálj velem!!-emeltem fel én is a hangom.

-Fogd vissza magad!—ragadta meg a torkomat, majd közelebb hajolt hozzám.—Szeretsz még?-lehelte az ajkaimra.

-Ihgen...

-Akkor is fogsz, ha megbüntetlek?-gyengített a fogásán.

-Miért büntetsz meg?

-Mert megadtad magad az öcsémnek. Kétlem, hogy ne tudtál volna nemet mondani, ha nem akartad volna.—kezdte el felvezetni a kezét, ami eddig a nőiességemnél tartózkodott, most a mellemre tapadt.—Megbüntetlek, mert rossz voltál.—ekkor az ajkaimra tapadt, amivel éreztem egy kis alkoholt, így az ajkába haraptam, amit ki is véreztettem.—*Huh* Ezért, de elpicsázlak.-fektetett az ölébe, de ficánkolni kezdtem, ami miatt megragadta a hajam, majd lerántotta a nadrágom és a bugyimat. Végigsimította a fenekemen, majd két ujjával a nőisségemen.

-Brayden, megint részeg vagy. Ne csináld ezt.-nyöszörögtem.

-Ötöt kapsz. Számolod!-mondta rácsapva egyet a fenekemre.

-Egy...—majd a következő.—Kettőh...—és a következő.—Háromh...—elcsattant az utolsó kettő is. Az utolsó fájt a legjobban.

Ezután a hátamra fektetett és fölém mászott.

-Egy hónapja szenvedek, mert nem vagy velem és amikor hazajövök, el kell fenekelnem, mert a testvéremmel keféltél. Nekem se van ínyemre, hogy ezt kellett tennem.-húzta végig a hüvelykujját az ajkaimon.

-Hogy...Hogy kerülsz ide?-szuszogtam.

-Ivett, az apám és én jöttünk ide.

-Mi, az a cafka itt van?!-kaptam fel a vizet.

-Rach, nem tudtam volna eljönni nélküle.

-Akkor inkább vissza se jöttél volna! Idehoztad AZT A RIBANCOT! Idehoztad azt, akit éjszakákon át dugtál!-pofoztam fel, ami után az állkapcsomat szorította meg.

-Kibaszottul nem dugtam vele! Te velem így nem beszélsz!-szorította össze az állkapcsát.

-Kérlek.-sziszegtem.

Brayden tekintete megváltozott. Mintha eddig nem is a valóságban lett volna.

-Most mennem kell.-távolodott el tőlem, az ajtó felé igyekezve.

-Most hova mész?!-indultam utána, alulról mesztelenül. Még jó, hogy a combom közepéig ér a felső.

-Csak el.—mondta, mire elé álltam.—Jobb ha megyek. Nem tudom mi van velem, de erőszakos voltam veled és félek, hogy továbbra is az leszek.-míg dumált, bennem tüzelt a vágy, mintha kimosta volna az agyamat, azzal a gyors érzelem változással.

-Teszek rá, csak a tiéd akarok lenni ismét!-ugrottam a nyakába és vadul csókoltam.

-Akarlak Édes, akarlak!-szorított magához, egyenesen a szoba felé vivé.

Az ágyra döntött és a hasamat kezdte csókolni.