Durván szeretve [befejezett]

75.rész

Rettenetesen aludtam. Egész éjjel forgolódtam, felkeltem hajnalban, érezve a nedvességet az arcomon. Sírtam. Álmomban sírtam. Nem akarom elveszíteni Braydent. Teljesen megváltoztatta az életem és képtelen lennék nélküle élni.

Nem csak sírtam, úgy tűnik, valami megrázó álmom lehetett, hiszen folyik rólam a víz.

Hát ez nagyszerű.

Felültem az ágyban, a tenyerembe borultam, amiket végighúztam az arcomon és egy lassú ki-be légzéssel lenyugodtan, amennyire tudtam. Ezután a szekrényemhez igyekeztem, ahonnan kivettem egy fehérneműt, mivel elhatároztam veszek egy meleg zuhanyt. Rám fér.

Elcsoszogtam a fürdőszobába, ahol nekiláttam vetkőzni. Egész addig észre sem vettem a szívásnyomokat a mellemen és a nyakamon.

Ennyire vak lennék?
Ezeket mikor csinálta?
Hogy nem vettem észre?

Végigsimítottam a foltokon és egy apró mosoly került az arcomra, majd egy szisszenés hagyta el a számat, amikor a nyakamon lévőt egy kicsit erősebben simítottam meg. Brayden elszabadult.

Miután "kigyönyörgödtem" magam, beálltam a zuhanyba. A meleg víz végigfolyt a fejem tetejétől, egészen a lábujjamig. Arccal befelé fordulva voltam és van az, amikor behunyod a szemed, majd jön egy megérzés, hogy valaki figyel. Velem is ez történt. Megtöröltem a szemeim, majd a résnyire nyitott ajtó felé kaptam a fejem. Vettem egy mély levegőt, majd folytattam a zuhanyt.

***

Brayden egyik meleg kapucnis pulcsiját kaptam magamra, alulról pedig a saját shortom fedte a fehérneműm. Elkezdtem kávét csinálni, amikor zajt hallottam. Törés hangját.

-Valaki?-kérdeztem, gondolva kapok választ, ez olyan naív gondolat volt.

Megfogtam egy konyhakést és elindultam a töréshang felé. Az emeletre kellett mennem, ahol azonnal szembetaláltam magam egy földön heverő, darabokban állő vázával. Nem találtam senkit, bármennyit kutattam, szóval visszamentem a konyhába, ahol a kávém már kihűlt. Mivel bennem volt a félelem, ráírtam Braydenre, hogy minél hamarabb jöjjön haza.

-Hiányoztam hercegnő?-ismerős hang volt, de hogy biztosra menjek elfordítottam a fejem.

A vér megfagyott az ereimben, azt hittem helyben esek össze.

-Takarodj.

-Ugyan cicám, így kell fogadni a pasidat?

-Ne becézgess és tűnj el!

-Nem.

-Nem?

-Nem.—vonta meg a vállát.—Az enyém vagy, a tulajdonom vagy. Nem megyek sehova, míg ki nem elégíted a vágyaim.‐mondta miközben felém közeledett.

-A tulajdonod?! Hogy beszélsz te?! Nem egy tárgy vagyok! És a tiéd se vagyok!

-Ezt hogy értsem?!-a szemei szikrát szórtak, míg a keze ökölbe volt szorítva.

-Tudod, miután elzavartalak, ahogyan a bátyádat is, Brayden visszajött, hogy magyarázatot követeljen. Vitatkoztunk egy kicsit...aztán átadtam magam neki.—majd felrobbant a dühtől, de élvezem, hogy szenved, hiszen én is sokat szenvedtem miatta.—Aztán elvitt éjszakázni, majd a kocsi platóján, csillagos ég alatt is a magáévá tett. Ő sokkal jobb, mint te.‐súgtam, mire hirtelen mozdulattal megragadta a torkomat.

-Nem tudod, hol a határ, UGYE?!

-Eresszh!-az ujjait szét akartam feszíteni, de túl erősen fogott.

-Én. Vagyok. A. Jobb. Legyen szó bármiről! Főleg, ha a szexről beszélünk.

-Érzelem mentes voltál...—nyüsszögtem, közben lazított a fogásán.—Rongybabaként kezeltél, semmi érzelem, csak a hülye kanosságod vezérelt. Mégha szeretnél is, szex közben elég szarul...—szorított ismét.—mutatodh kih...

Elengedett, majd egy pofont adott, aminek hatására a földre estem.

-Érzelmes dugást akarsz?! Megmutatom, milyen ha dühös vagyok.-megmarkolta a hajamat, amivel húzva vitt a kanapéhoz, majd ledobott.

Megnyalta a száját, elkezdve lecibálni rólam a ruhám. Egy kocsi mentett meg.

-Ki az?

-Nem...Nem tudom...-dadogtam, remegtem, féltem.

-Még visszajövök.-mutatott rám fenyegetően, majd a hátsóajtón távozott.

••••••••••••••••••
Sooook volt a szünet tudom,
csak úgy mond se időm,
se ihletem nem volt nagyon.
Akik velem maradtak azoknak
köszönöm.
Nem ígérem, hogy megint ilyen
áradatban lesznek a részek, de
igyekszem.