Durván szeretve [befejezett]

60.rész

A diszkónál kiszálltunk.

-Maradj a közelemben. Nem akarom, hogy valaki hozzádérjen.

-Rendben.

Megint Brayden jut eszembe.
Ugyanígy féltett.

Besiettünk, egyenesen a bár felé.

-Mit adhatok?-kérdezte a macsó pultos srác.

-Aperol lesz.

-Aperol? Komolyan?

-De Brayden...

-Csssh. A mai napon mégegyszer nem akarom hallani a bátyám nevét. Leszarom mit mondott! 20 éves vagy! Válassz valami normálisat, engedd el magad.

-Igazad van.—mosolyodtam el.—Bacardi rum lesz!

-Na így kell! Nekem lökj egy Gin Tonicot.

Lehúztuk a piát, majd kértem még kettőt. Ezután egy pillanatra azt hittem, hogy hányni fogok, mert a harmadik az már ütött. De csak egy pillatnyi rosszullét volt, utána már jól voltam. Viszont józan nem.

-Menjünk táncolni.-fogta meg a kezem Dani.

Vigyorogva hagytam, hogy elvigyen a terem közepére. Ott elkezdtem táncolni. Daniel előttem táncolt, egyre közelebb mozogva hozzám. A kezemet megfogva megpördített, majd a karját keresztben hagyva, a testem az ő testéhez simult. A nyakamba szimatolt, a keze a nőiességemen volt. Ezután kipörgetett, majd tovább táncoltunk. Aztán a kezei a fenekemre tapadtak.

-Daniel...barátzóna.

-Sajnálom, én csak...—vette le a kezeit, majd a bárpult felé mutat.—Nem iszunk még valamit?

-De, jól esne egy kis Gin.-paskoltam meg a mellkasát a bárpult felé indulva.

Ott kikértem az italom, majd az is lehúztam. Ismét megszédültem, de most láthatóan.

-Minden rendben?

-Ahan...azt hiszem...-azzal elkapott a hányinger és elrohantam a WCig.

Daniel követett és segített. Összefogta a hajamat még belőlem ömlött ki az alkohol.

-Túl sok volt.

-Meglehe–...-tovább hágytam.

***

-Jólvan ideje pihenni.

-Danii...maradj itt velem légyszii...-nyavalyogtam.

-Hamár ilyen szépen kéred.-mosolyodott el.

-Felmegyek zuhanyozni, aztán visszajövök. Maradj itt.

-Mivan ha elesel?

-Majd kiabálok.-battyogtam fel az emeletre.

Ledobtam a ruhámat, majd gyorsan lezuhanyoztam. Éppen léptem ki, amikor Daniel "átka" vagyis elszólása, vagy hogy mondjam, megtörtént. A szőnyeg helyett a parkettára léptem, ami miatt meg is csúsztam.

-Rach! Minden rendben?-dübörgött.

-Mondtam, hogy maradj lent.

-De puffanást hallottam és igyekeztem ide.

-Pillanat.—nyúltam a köntösömért, amit magamra aggadtam.—Gyere be.-szóltam.

Nem lett volna muszáj szólnom neki, de annyira el vagyok gyengűlve, hogy alig bírok felállni.

Daniel bejött, majd felsegített.

-Oké, járni tudok. Csinálok egy kis melegszendvicset vacsira.

-Pihenned kéne inkább.

-Nem, jól vagyok. Ne aggódj.-sétáltam el mellette, amúgy teljesen pucéran, a köntös alatt.

A konyhában szorgoskodtam, amikor Daniel mögém osont és átkarolt.

-Dani...

-Nyugi.-a köntösöm alá nyúlt megsimítva a bőröm.

-Nem kéne...-szóltam, de a nyakamnak esett.

-Egésznap rád vágytam.-bontotta ki a köntösöm, majd lehúzta a vállamról az anyagot.

-Danih...-szuszogtam, amikor a keze a melleimre tapadt, az ajkaival a nyakhajlatomba csókolt.