Durván szeretve [befejezett]

74.rész

Harapott, nyalt, szívta a bőrömet, ahol csak ért. Néha már-már kellemelten volt, de megpróbáltam kiélvezni, mert ismerem és tudom miért csinálja.

Egy örökkévalóságnak tűnt a simogatásokkal, a harapásokkal, a csókokkal, a zihálással, pedig pár perc volt.

-Szeretlek hercegnő.-nyomott egy puszit az ajkaimra utólag.

-Haza mehetünk? Elfáradtam.-Bray bólintott, majd leszállt a platóról, miután visszavette a ruháját.

-Nem jössz?

-Nem. Én szeretnék itt utazni.-mondtam öltözködve.

-Rendben, de nem megyek gyorsan. Nehogy ki ess onnan.

Erre én bólintottam rá. Magamra tettem egy takarót és leültem a sarokba. A kocsi elindult én pedig, sírni kezdtem. Gyönyörű és csodálatos volt, amit ma velem tett. Egész éjjel boldog voltam, pedig tudtam az okát, hogy mit miért csinál. Magamat gyötröm, hogy ebbe belementem, hogy hagytam magam háromszor is, de ki akartam élvezni minden apró pillanatot, apró mozdulatot.

***

Mire hazaértünk a szememből kifolyt könnyek az arcomra száradtak, ami leszívta az energiámat, így el is aludhattam. Fent voltam, csak éppen a szemem nem volt kinyitva, így Brayden azt hihette alszom. A karjába vett, bevitt a kanapéra, majd kiment. Azt hittem elmegy, de csak a kocsit zárta le. Ezután elvitt a hálószobába. Megpuszilt, betakart.

-Sajnálom. Mindent amit veled teszek. Sajnálom, hogy mennem kell. Visszajövök, mert te vagy életem szerelme és szeretlek Rachel. Soha nem szerettem ki belőled egy pillanatra sem, amióta ismerlek számomra te jelented az életet, de muszáj elmennem. Nem hagyhatom, hogy ő nyerjen.-simította meg a fejem, ezután pedig elhagyta a szobát.

Hogy sírni kezdtem e?
Na de még mennyire.

Nem, így nem engedem el!

Hirtelen álltam fel és kezdtem el sietni, amitől megszédültem. Összeszedtem magam és tovább siettem.

-Brayden!-szorítottam magamhoz, ismét könnyeket hullajtva.

-Azt hittem alszol.

-Mindent hallottam, de nem akarom, hogy ismét elmenj. Kérlek ne törj össze újra.

-Mindent értünk teszek. Érted.—simította meg a fejem, amit elvette a mellkasáról és a szemébe néztem.—Írni akartam. Számtalanszor volt a telefon a kezemben, az Sms a te nevednél megnyitva.

-Akkor miért nem írtál?

-Mert nem akartam, hogy Ivett megtudja hol vagy. A telefonomból biztosan kitudott volna szedni egy pár infót.

-Nem akarom, hogy megvédj! Téged akarlak!

-Ebbe nem te döntesz.-mondta, mire elszakadtam tőle.

-Hiszen ez az én életem! Nekem nem védelemre van szükségem, hanem egy férfire akit mindennél jobban szeretem! RÁD VAN SZÜKSÉGEM!-felemeltem a hangomat, amit amúgy nem szeret, szóval nem örömtelien nézett rám.

-Nekem a biztonságod a legfontosabb! Ivett egy nem normális nőszemély! Félek, hogyha bekattan, akkor megtámad téged! Ígyis retteget mi lesz, ha megtudja, hogy nem keféltem vele!

-Te miről beszélsz?

-Mielőtt idejöttünk...azt mondta csak akkor engedi az utazást, ha szexelek vele. Leitattam annyira, hogy elájult. Reggel pedig azt mondtam, hogy lefeküdtem vele.-hajtotta le a fejét.

-Mi volt a max amit veled tett?

-Rach...-emelte meg a kezét, "hagyjuk ezt a témát" nézéssel.

-Leszopott. Ugye?

-Miután bedrogozott!

-Bedrogozott?!

-Mondom, hogy nem normális. Ha engem akar, akkor mindenkit kicsinál magam körül és te leszel az első, ha ezt hagyom neki.-fogta meg a vállaimat.

-Szóval inkább harcolsz egyedül, mint velem?

-Sajnálom.

-Azt mondtad az életet jelentem neked.

-Ezért megyek el! Mert nem akarom, hogy bántson téged. Nagyon jól tudja, hogy te vagy a gyengém. Apával maga mellett tarthat, de veled bármire rávehet.—ekkor megszólalt az Sms jelzés.—Mennem kell.-sóhajtott, miután megnézte a telefonját.

-Mikor mentek vissza?

-2 nap.

-Keress még. Kérlek, ígérd meg.

-Rendben. Ígérem.-nyomott egy puszit a homlokomra, majd kiment az ajtón.