Durván szeretve [befejezett]

36.rész

Már 1 teljes napja Likában vagyunk. Ez a hely mesébe illő. Nemrég indultunk el a lakóbuszból 4-en, mert a gyerekek aludni akartak. Egész éjjel fent voltak. Azt letisztáztuk velük, hogy mihez nem nyúlhatnak és, hogy bezárjuk a kocsit. Maxnél van telefon, szóval minden biztonságosan el van intézve. Jelenleg egy ösvényen caflatunk felfel, amikor az előre sietett Vicki felkiáltott.

-Gyertek már!

Vállat vonva még gyorsabra vettük az iramot. Mindent gondoltam volna, de hogy egy kis tavacska mögötte apró folyású vízesésekkel tárul a szemem elé, na azt pont nem.

-Ússzunk.-kezdett neki vetkőzni Vicki, fehérneműre.

-Benne vagyok.-dobta le utána a ruháit Daniel.

-Miért is ne...-majd Brayden is.

-Gyere Rachel! A víz olyan...meleg.-lazult el a barátnőm, majd elmerült, aztán Daniel rántotta fel egy csókot nyomva az ajkaira. Braydennel egymásra néztünk vágyakozva és szomorkodva, de ő hamarabb elkapta a tekintetét, mint azt én akartam.

-Kihagyom.-ültem le a partra.

-Meg fogod bánni!-kiáltott nekem Dani.

-Semmi kedvem.

Hazug.

-Légysziiiii...-nyüsszögött Victoria.

-Jó!-álltam fel dühösen, megszabadulva a ruháimtól.

Aztán egy fejessel elmerültem. Kinyitottam a szemem és tiszta kishableánynak éreztem magam. A tó nem volt rettentő mély, nade a lábam se ért le a fenékig. A víz tisztasága miatt belehetett látni az egészet. Ahogyan a halak úszkálnak, nameg a vízimohák, ahogyan hullámoztak. Az apró teknősök, amik a felszín felé úsztak, megnyugtató volt. A napfény sugarait tisztán lehetett látni. Csak akkor mentem fel, amikor már a levegőm is kifogyóban volt. Amikor a felszínre érkeztem hatalmasat szívtam a számomra fontos tényezőből. Az arcom gondolkodásba fordult, de csak azért, mert a lenti látvány által jött kis nyugodtság van még bennem. Vicki és Daniel engem néztek, mintha szellem lennék. Brayden elmerülhetett. Miközben leálltam a nyugalmi állapotomból egy szikla magaslathoz úsztam, ami igaz szintén a vízben volt, de ha ráülök, akkor a vállamig ér a víz, szóval megpihenhetek. Ahogyan úsztam az említett hely felé, buborékok jelentek, majd pukkantak ki előttem. Egyszercsak pár centire tőlem Brayden jött fel a vízből. Az ajkaink csak pár centire voltak.

-Tessék.-nyomott a kezembe egy hatalmas csillogó gyöngyöt.

-Hát ez?

-Megcsillant és...rád gondoltam. Sajnálom.

-Ugyan mit?

-Mondjuk ezt az egészet.-nevetett fel halkan.

-Ha hazamentünk újra minden a régi...régi önmaga lesz. Te Max edzője leszel. Én meg csak egy ismerősöd.

-Igen.-sóhajtott, majd lebukott a vízbe, aztán meg már a parton megtörölközni láttam.

Olyan egy idióta vagyok, hogy nem
vágtam rá anno a nemet, most meg,
hogy ezt mondtam. Mintha ő nem
lenne ezzel tisztában, hogy ez így lesz.
Erre én meg elmondom neki,
nagyobb fájdalmat tudok még okozni
valakinek?

***

Sokáig voltunk oda így már sötétedni kezdett, amikor visszaindultunk. Mire vissza is értünk már sötét lett. Arra gondoltunk, hogy tábortüzezünk egy kicsit ma is. Négy fatörzs hevert a kijelölt területen így az egyikra leültem, hogy melegedjek a pattogó tűztől. Fáztam egy kicsit ugyanis csurom víz a fehérneműm, ami átáztatta a ruhám. Szóval meg van ezzel is a bajom. Daniel és Vicki bementek mályvacukorért, kekszért és nutelláért. Nameg kenyérért, mert Vicki imádja a pirítóst. Amikor magamat átkarolva próbáltam felgyorsítani a melegedési folyamatot, egy pléd terűlt el rajtam. Felnéztem és megláttam őt.

-Jobb?—kérdezte, mire én csak bólintottam.—Mostmár nem is szólsz hozzám?—újabb kérdés, egy vállrántás a válasz.—Rendben. Elfogadom a döntésed.-a tenyerét dörzsölte, a lábaival dobolt a földön. Szóval hazudik és szendved.

-Nehéz nekem ez most.—mondtam egy sóhajjal kezdve.—Nem haszáltalak ki. Soha nem tennék ilyet...veled pláne nem. Igenis szerettelek és most is nagyon.

-Nem hagy nyugodni a gondolat, hogy bármikor visszamennél az exedhez.-borult a markába, majd a tenyereit végighúzta az arcán.

-És ezt ki mondta?!—háborodtam fel, ami Braydent meglepte.—Annyit mondtam, hogy ne rendezz féltékenységi jelenetet! Ez nem egyenlő a kérdésedre a válasszal!-álltam fel, a plédet szorítva magamhozy

-Akkor most válaszolj!—szintén eképp tett csak ő elém állt.—Halljam az igazat!

-Az igazság az, hogy szeretlek te hülye!—ragadtam meg a felsőjét a nyakánál, majd egy csókba rántottam, amiben minden szenvedélyemet beleadtam.—Nem mennék vissza hozzá. Veled vagy nélküled, de semmi féle képpen nem vele.-léptem vissza a kezdő pozíciómból, majd sarkonfordulva visszaültem a farönkre.

Mielőtt Brayden bármit is mondott volna Vickiék kikászálódtak a gyerekekkel együtt a sok kajával.

••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
HÉHÉY!
Hali minden olvasónak!
Először is nagyoooooon hálás vagyok MINDEN szavazatért, de a KOMMENTEK mégjobban esnek.

+1 kérdés
Brayden + Rachel
VAGY
Dani + Rachel (később)???

Legyen szép a napotooook!