Durván szeretve [befejezett]

45.rész

ANYA?!

-Nem gondoltam volna, hogy a nappaliba is kielégíted...—nézett rám.—őt.

Alázz csak, hátha
kitépem a hajad. Azaz khm...

-Szia anyaaaa...-ölelte át az anyját Brayden.

-Szia fiam.

-Mit keresel itt?-idegeskedett Brayden, nyugtalan volt.

-Gondoltam benézek.

-Zágrábból idejöttél benézni?

-Talán nem tehetem?-mosolygott.

-Persze csak...

-A szemembe nézz, ha hozzád beszélek Rayuci.-fogta meg Bray állát.

Rayuci?

-Anya ez a becenév rettenet.

-És mióta tartasz prostit?-vigyorgott rám az anyja.

-Hogy mit?!-kaptam fel a vízet.

-Brayden van itthon....oh hello.-köszönt Vicki, aki lecaflatott az emeletről.

-Rayuci hármasban lett divat a szex? Nem erre neveltelek.

-Rayuci?-kacagott Vic.

-Kussolsz.—förmedt rá Bray.—Anya Rachel nem prosti, Vicki sokat dug, de nem prosti.

-Kapd be!-intett be a szexmániás.

-Na és ő kinek a...barátnője?-nézett Vicre.

-Vicki a neve és...Danielé.

-Daniel itt van?-kapta fel a fejét az anyja.

-Igen, sajnos.

-Daniszuci?!-kiáltott az emeletre.

-Anya? Mit keresel itt?-sietett le az emlegetett szamár.

-Beugrott.-csípte össze az orrnyergét Brayden.

-Nem furcsa, hogy akkor ugrik be mikor te az utazásodat tervezed, tesókám.

-Hova utazol?-húzta össze a szemét.

-Visszamegyek Madridba.-simogatta a tarkóját, míg én megkerültem és az emelet felé indultam.

-Rach várj.-szólt utánam Brayden, de akkor is felmentem.

***

Eltelt majdnem egy óra, amikor lépteket hallottam.

-Szívem, most mi a baj?-gügyögött Brayden.

-Semmi.

-Ne hazudj, nem szeretem, tudod.-biggyesztette le az ajkát.

-Semmi fontos.

-Rachel. Beszélj.-mondta, mire elmosolyodtam.

-Anyád ki nem álhat. Emelett, megint eszembe jutott, hogy elmész.-húztam fel a lábam.

-Ilyenkor úgy utálom magam, hogy nem tudlak megnyugtatni.

-Miért nem mehetek veled?

-Ezt már megbeszéltük.-fújtatott.

-Valahogyan nem beszéltük meg érthetően. Az, hogy nem akarod, hogy úgy lássalak, elég homályos infó.

-Jobb ha ennyit tudsz.

-Én beszéltem! Most te jössz!-rivalltam rá.

-Fékezd a hangsúlyod.

-Anyukád?

-Danielékkel elment szétnézni a városban.-legyintett.

-Mi a terved most?

-Mondjuk az a mozizás még áll részemről.

-Mikor pakolsz?-néztem a szemébe, azokba a csillogó szemekbe.

-Az még ráér. Baj, hogy veled akarok lenni?-mászott felém négykézláb.

-Az a baj, hogy nem tudom meddig élvezhetem a veled töltött napokat és az, hogy nem tudom miért nem viszel magaddal.

-Csak az elsőre kapsz választ. Nem tudom.

-Nem tudod? Milyen válasz ez?!—háborodtam fel, mire a bokáimat megragadva a hátamra rántott.—Hé!

-Jól figyelj rám hercegnőm. Szeretlek, minden egyes kibaszott porcikámmal. Minden egyes nap jobban kívánlak.—elkezdte végigcsókolni a lábamat.—Minden egyes nap azon gondolkozom, hogy hogyan találtalak meg pont téged. Nem olyan vagy mint az exem, jobban tisztellek és szeretlek is. Nem tudom hogyan vagy hogy miért, de érzem, hogy más vagy.

-Mit akarsz ezzel mondani?

-Hogy bármennyire is szeretlek, azt akarom, hogy elfelejts, ha elmentem. Szeretlek így elengedlek.

-Ha szeretsz, akkor azon küzdj, hogy velem lehess. Ne a sorsom miatt aggódj.—másztam ki az ágyból.—Azon ha kell, majd én aggódok. Nem értem miért nem viszel magaddal és ameddig nem mondod meg...addig aludhatsz egyedül. Haza megyek.-sétáltam az ajtóhoz.