Durván szeretve [befejezett]

62.rész

5perc múlva

-3 perc plusz. A gyerekek már várnak. Menjünk!-ugrottam be a kocsiba, majd Daniel is.

Késtem. Életemben először. 10 percet.

-Hol voltál Rach?-szaladt hozzám Max.

-Ne haragudj, csak rosszul indult a reggelem és meg el is aludtam. De most itt vagyok és mehet az edzés.

-Már bemelegítettünk.

-Mivel?

-Körbefutottuk a pályát, helyben futás. Én mondtam nekik, remélem nem baj.-mosolygott.

-Nem, dehogyis. Mostantól a késnék te leszel az edző.

-Ezaz!

-Most pedig rohanj be az öltözőkhöz és hozd ki a bolyákat. Aztán mond a többieknek, hogy labdavezetés a dolguk. Szlalomban.

-És ha nem hallgatnak rám?

-Akkor írd fel a nevüket, aztán majd én elintézem.-borzoltam meg a haját, majd nevetve elszaladt a bolyákért.
Daniel odasétált hozzám.

-Nem kell maradnod. Haza megyek gyalog.

-Most elzavarsz?-nevetett.

-Látom gyorsan leesett.

-Nézz rám.—mondta, de nem tettem.—Rachel.—fogta meg a vállamat, megrántva magafelé.—Ne legyél dühös.

-Miért ne?

-Mert nem történt semmi. Igen részeg voltál, igen eleinte nagyon magamévá akartalak tenni, de csak megérintettelek a kezemmel, nem feküdtünk le.

-Miért voltam fehérneműben akkor?-fontam össze a karom.

-Amikor kijöttél a fürdőből köntösben, alatta mesztelen voltál. Amikor hozzádértem, csókoltam a nyakad, akkor belegondoltam, hogy valóban nem kellen kihasználnom a részegséged. Így felmentünk és felöltöztettelek. A pizsamádat pedig nem találtam.

-Nem örülök, hogy pucéran láttál. Cseppet sem, de annak igen, hogy nem kellett csalódnom benned. Legalábbis annyira nem. Viszont ez sem változtat azon, hogy nem kell itt maradnod. Megleszek.

-Alku?

-Milyen alku?

-Ha belövöm a labdát...—vette fel lábbal az említett tárgyat.—félpályáról, akkor maradhatok itt is és a házban is. Ha a fenti sarokba rúgom, akkor kapok bónuszt.

-Ha nem, akkor elmész és nincs bónusz. Legyen.-ráztunk kezet, majd letette a labdát és elkocogott félpályáig, széles mosolyával együtt.

Eltávolodott a labdától, majd nekirohant és elrúgta. Egy pillanatig azt hittem, hogy nem megy be, viszont a felső sarokba rúgta.

Gondolhattam volna, ha
már alkudozik, hogy focizni
is tud.

-Na mi lesz a bónuszommal?

-Mi lenne az?-kérdeztem, mire egy rövid csókba rántott.

-Ez.-mondta, majd a labdáért szaladt.

Egyszer megölöm.
Remélem Max nem vette észre,
mert akkor jöhet a balhé,
hogy a legjobb barátnőm pasijával
zihálok esténként.

Gyorsan lefolytattuk az edzést. Azért többesszám, mert Daniel magátó úgy döntött, hogy beszáll segítőnek. Csak úgy repestem az örömtől. Miután vége lett a 2 órának, a gyerekek az öltözőkbe siettek.

-Daniel.

-Valami baj van?

-A magad érdekében reméld, hogy Max nem vette észre, ahogyan lekaptál, mert nem akarok összeveszni Vickivel. Nem keresem, de rosszban se vagyunk és nem is akarok vele rosszban lenni.

-Nem vette nyugi.-mosolyodott el, majd lehajtotta a fejét.

-Honnan gondolod?

-Egész edzésen haverkodott velem.-nézett ismét a szemembe.

-Rendben, akkor szerencséd volt. De semmiféleképpen, ne hidd azt, hogy köztünk bármi lehet. Braydent szeretem és ha valaha túl is lépek rajta, nem a tesójával fogok kikezdeni.—néztem rá megvetően.—A kocsinál várlak.-indultam a jármű felé.