Durván szeretve [befejezett]

55.rész

Brayden
Mielőtt elment volna visszahúztam a karjánál, ismét magamon érezve.

-Brayden...-nem hagytam szóhoz jutni, csak vadul az ajkainak olvasztottam az enyémet.

Hazudtam neki. Elég elbaszott kedvem van, de csupán az érintésétől mosolyogni van kedvem. A kezei a mellkasomon voltak, onnan az egyik egyre lejjebb csúszott és a férfiasságom ugyanazzal a tempóval merevedni kezdett.

-Vidíts fel egy kicsit.-leheltem az ajkaira.

-Azt mondtad minden rendben.

-Minden rendben lesz, ha segítesz.

-Mond mit szeretnél.-mosolyodott el, ismét megcsókolva.

-Nem vágyom most másra, csak egy kis kényesztetésre.

-Majd vacsi után.-húzta mosolyra a száját, majd felült rajtam, az én testem követte, egészen közel kerülve az arcához.

-Valami extrémebbet terveztem vacsi utánra.-szorítottam magamhoz.

-E..Extrémebbet?

-Aham.—beharaptam az ajkam, míg az övén végighúztam a hüvelyujjam.—Eljátszadozunk egy kicsit.

-De ugye semmi fájdalmat nem okozol?

-Az majd attól függ.

-Mitől?

-Hogy mennyire leszel jó kislány.—kaján mosolyt húztam.—Használd az ajkaidat egy kicsit. Légyszi nyuszó.-gügyögtem, mert a parancsoláson kívűl ez válik be.

Beleharapott az ajkaiba, ami alapjáraton felizgat. Lemászott rólam, és pedig úgy fordultam, ahogyan a kanapén szokás ülni. Ezután Rach lejebb rántotta a nadrágom a boxerrel együtt. A kezeimet magam mellé tettem, a kanapé támlájára. Kiszabadította, az akkor már kőkemény tagom, úgy végignyalva rajta, mint gyerek a jégkrémen. Az alhasam megfeszült, amint a szájába vette.

-*a-ahm*-a fejem hátracsuklott, a szemeimnek kezdett minden összemosódni, mintha valami kábítószer hatása alatt állnék.

Megráztam a fejem, majd rápillantottam a szorgos szerelmemre. A kezem az ő fejére tettem és próbáltam tempót diktálni, de ő ellenállt én idegörlő lassúsággal csúsztatta az ajkait a férfiasságomon. Már a nyelve is elkezdett szerepet játszani. Körözgetett, szivogatta.

-*Ah-hmh*-csak nyöszörögni tudtam, pedig igazán meg akartam dícsérni.

Feszülten ültem, hagytam, hogy csinálja, amit akar. Nem szóltam, nem tettem semmit a sóhajokon kívűl és széles mosolyogon, ajak harapásokom kívűl. Addig kényesztetett, hogy elengedtem magam, erre megtöltve a száját. Kieresztette a tagomat, majd rámnézett.

-Amit jónak látsz.-tettem el már csillapodó büszkeségemet a nadrágomba.

Kiskutya szemekkel nézett rám először, utána ördögi pillantást vetett rám, végül meglepő módon lenyelte. A szája sarkából elkezdett folyni egy csepnyi. Megérezte és az ujjával letörölte, majd lenyalta róla.

Úgy nézem őt, mint a játékfüggő
gyerekek az új konzolt.

-Ilyenkor azt kívánom, hogy bárcsak ketten lennénk ezen az elbaszott világon, hogy ne kelljen törődnöm senkivel.-markoltam meg a haját és az ajkaimhoz húztam.

Automatikusan az ölembe fészkelte magát, a karjával átkarolta a nyakamat.

-Jól lakok én a csókjaiddal.-nevettem el magam.

-Én azért kezdek éhes lenni. Nem volt valami laktató az előbbi.

-Csak óvatosan a szavakkal. Nem akarom előrébb hozni az extrém esténket.

-Igenis uram.-nyomta a homlokát az enyémhez, a kezeim a fenekére tapadtak.

-Szeretlek.

-Én is.-pihegett, aztán egy apró puszit adott.

Ez a nő megöl engem.