Durván szeretve [befejezett]

46.rész

Mielőtt kiléptem volna az ajtón, megragadta a csuklómat. Nem fordultam meg, csak próbáltam apró húzásokkal jelezni, hogy eresszen el.

-Nem mehetsz el.

-Ezt nem te mondod meg.

-Nézz rám.—utasított lágyan, de nem tettem.—Rachel nézz rám!—erőteljesebb hangnem, végül ránéztem.—Nem mehetsz el. Értve vagyok?—nem válaszoltam, tétováztam.—Válaszolj, ha kérdezlek. Ne dühíts fel. Tudod, hogy az neked és nekem sem fog tetszeni.

-El. Akarok. Menni.-rántottam meg a karom, mire düh áramlott szét az arca minden szegletén.

-Nem mész sehova!-rántott vissza a szobába, akkora erővel, hogy az ágy mellé estem.

-Brayden ne csináld ezt. Kérlek.-másztam az ágyra.

-Erről beszéltem! Ezért akartam anno, hogy elhagyj! Van amikor nem tudom korigálni a dühöm.-egyre nyugodtabb próbált lenni, kisebb-nagyobb sikerrel.

-És most mit akarsz tenni? Bántasz, megbüntetsz?

-Nem.

-Most fogságban vagyok?

-Részben.-fújtatott.

-Részben?—azt hittem lehidalok a választól.—Nem akarok részben.

-Felőlem lehetsz teljes mértékig fogságban, de az nem fog tetszeni.

-Se részben, se teljesen! Nem tarthatsz itt.

-Fogd vissza a hangod.

-Na idefigyelj...—vettem egy mély levegőt, hogy ne tépjem le a fejét.—Én próbállak megérteni, próbálok alkalmazkodni, de ha te folyton változol és dühítesz, megbántasz akkor hidd el hamarabb kiszeretek belőled, mint azt eltudnád képzelni.

-Fenyegetsz?-húzta kaján mosolyra az száját.

-Ha igen, mit teszel? Elversz?-álltam elé, de ő teljesen meglepetés szerűen átfordított és a falnak nyomott. A kezeivel a csuklómat szorította, a lába pedig az én lábaim között volt.

-Nem, pedig megérdemelnél egy elfenekelést. És tudod miért nem teszem meg?

Alkohol szag. 1 óra alatt
gyorsan megszegte az
alkoholtilalmát.

-Nem.

-Mert igaz, hogy kis eséllyel, de akkor sem akarom, hogy utálj, elfelejthetsz, de utálni...azt ne. De ha nagyon felhúzol, lehet egyet odavágok a formás seggedre és ha ezt nem szeretnéd, akkor viselkedj.-izgatta a fülemet az ajkaival.

-Meddig? Életem végéig tűrnöm kell a kitöréseid?

-Nem, ne aggódj, hiszen elmegyek rémlik. De ebben a pár napban, légy jó.-simította meg az arcom.

-Egy feltétellel.

-Mi lenne az?-harapta be az ajkát.

-Tudni akarom, hogy mikor mész el, mert az, hogy 'nem tudom' kamu. Hiszen te mész el az istenit.

-Kíváncsiskodsz?

-Halljam.

-2 nap múlva.—hajtotta le a fejét, egy halvány mosollyal.—Mostmár tudod mikor szabadulsz meg tőlem.-engedte el a csuklóm.

-Nem azért kérdeztem. Miért hiszed azt, hogy mindig csak meg akarod szabadulni tőled?

-Megérzés.

-Oké, én a mai napon nem vagyok hajlandó többet beszélni. Ittál és azt se tudod mit beszélsz.-tettem fel a kezeim fejmagasságig, míg ő az ágy felé vette az irányt, megfogva a kezem.

-Annyit nem ittam.-húzott az ölébe.

-Szeretlek és pont ezért mondom el neked, hogy szerintem nincs ki mind a négy kereked.-ettől elmosolyodott és a karjaimat a nyakába akasztotta.

-A szépségedtől a dühömet a vágy űzi el.-markolt a fenekembe.

-Brayden...-húztam mosolyra a számat, amira gyorsan rátapadt.

Csak csókolt és csókolt. Eközben mégjobban magához húzott, amikor is megéreztem az erekcióját. Akaratlanul felsóhajtottam és mozgattam a csípőm.

-Rachel...szerelmem, csak óvatosan a tettekkel.—csókolta a nyakamat, miközben az egyik keze az oldalamon járt fel s alá.—Nehogy elveszítsem az önkontrolt.

-Akkor lehet be kéne fejezni.-toltam el magamtól.

-Meglehet, de...—döntött háttal az ágyra.—nem akarom befejezni.

-Mit mondtam a reggeli szexről?-vontam fel a szemöldököm, jelezve, hogy emlékezzen.

-Dél van.-nyalta meg a száját.

-Nem, akkor sem. Talán este.

-Biztos, hogy este.

-Az előbb ezért vitatkoztunk. Ha lesz hozzá kedvem, akkor igen.-mondtam, ő pedig bólintott és leszállt rólam.