Durván szeretve [befejezett]

43.rész

Elhúztam az ajkaim, várva valami történésre, de semmi.

-Jobban tartod magad részegen, mint gondoltam.-paskoltam meg a mellkasát.

-Ne tudd meg mennyire gyötörsz.-morgott fel az ágyra ülve.

-Maradjunk annyiban, hogy látom.-haraptam az ajkaimra az alsójára pillantva, majd az ajtó felé indultam.

-Kapok még egy puszit?-biggyesztette le az alsó ajkát, egy kisfiús mosolyt megelőzően.

-Megérdemled?-vontam fel a szemöldököm.

-Szerintem többet is.

-Gyorsan megváltozott a véleményed.

-Nem mondtam, hogy többet akarok, csak azt, hogy többet érdemlek.-magyarázkodott, mire közelebb sétáltam hozzá.

A térdén könyökölt, a fejét felfelé hajtva, hogy nyomjak neki egy puszit. Megforgattam a szemem és a vállát hátratolva ültem az ölébe, majd az ajkára tapadtam. A kezemet hátulról a hajába túrtam. Teljesen hozzásimultam a testéhez, ameddig ő el nem szakadt tőlem.

-Rach...-láttam, hogy elgondolkodott, hogy el akart taszítani, de mintha megváltozott volna a gondolata, tétovázott.

-Valami baj van?-néztem mélyen a szemeibe.

-Akarlak az istenit!-egy határozott mozdulattal lerántotta a felsőmet, majd a nyakamat kezdte el csókolgatni.

-Finoman.-szisszentem fel, amikor a kezei durván a lapockámba és az oldalamba martak.

-Amit csak kívánsz babygirl.-harapott az ajkába, aztán a fenekembe markolt és a hátamra fektetett.

-Szóval így játszunk Daddy?

Egy halk nevetés után a nadrágomat is lerántotta. A combjaimnak esett és harapdálni kezdett, ahol csak ért. A lábaimat felhajtotta, majd a kezével a külső részét tartva hintette be apró, lágy puszikkal a combom belső felét. Onnan az alhasamat csókolgatta. A melltartómat könnyen kikapcsolta, majd harapni és szivogatni kezdte a kebleim. Az ajkamat harapdáltam, amikor a nyakamhoz tért ismét, amibe bele is harapott. Akaratlanul is fenyögtem. Villantott felém egy perverz mosolyt, aztán beleakasztotta 2-2 ujját a bugyimba és lassan elkezdte lehúzni.

Túl részeg vagyok leállítani
és talán ez az utolsó alkalmunk.
Tisztában vagyok, hogy mi lesz
ezután.

Miközben elgondolkoztam Brayden már mélyen bennem volt. Elakadt a lélegzetem is a hirtelenségtől, nomeg a tempótól. A fejem hátracsuklott, a kezeimmel a párna sarkait markolásztam.

-Az enyém vagy.—vágta belém tövig magát, amitől egy apró sikoly hagyta el a számat.—Csak az enyém.-csókolgatta az állkapcsom, majd az ajkaimat.

-A tiéd.-ziháltam a hátába marva, amikor végül elmentem.

***

Kora reggel felkeltem, még a nap sem kelt fel teljesen. Brayden meleg testéhez olvadva eszméltem fel. Az egyik lábam az alhasán volt, az egyik kezem pedig a mellkasán.

Jól kezdtem 2026-ot.

Kikecmeregtem mellőle és a fürdő felé indultam. Gyorsan lezuhanyoztam, hogy lemossam az izzadságot, amitől ragadok. Azután visszamentem a szobába és néztem az alvó Braydent. Felkaptam egy felsőt, majd visszafeküdtem.

-Nem kellett volna megtörténnie.-dünnyögte.

-Lehet, de mostmár mindegy.

-Nem akarok se testi, se lelki fájdalmat okozni neked. Kár volt hallgatnom Danielre.

-Kérlek, ezt most hagyjuk abba. Nem akarom azt hallani, hogy megbántad. Még részegen is, habár nagyon mélyen, tudtam, hogy mi lesz ezután. Elmész és ez ellen nem tehetek semmit.-sóhajtottam.

-Bújj ide egy kicsit.—emelte meg a takaróját, míg én egy halvány mosollyal újra hozzásimultam.—Ha rajtam múlna nem mennék. De ez nem így van.

-Hagyjuk ezt a témát kérlek.

-Ígérj meg valamit. Ha elmegyek...nem jössz utánam és megpróbálsz elfelejteni.-erre csak bólintottam.

Persze elfelejteni. Mintha
az könnyen menne. Domit
6 hónap alatt nem bírtam
elfelejteni, pedig a mi kapcsolatunk
még csak nem is volt mondható
élvezetesnek.