Durván szeretve [befejezett]

49.rész

Reggel hasogató fájdalomra keltem, ami nem máshol volt, mint a combjaim között. Magam mellé pillantottam, hogy egy megvető pillantást vessek az illetőre, de nem volt ott. Feltápászkodtam, magamköré csavartam egy pokrócot és lebicegtem a nappaliba, ahonnan kiszúrtam a konyhában tevékenykedő Braydent. Nem tudom, hogy mi bajom lett, de teljesen hirtelen elkezdtek folyni a könnyeim.

-Rachel!-dobott el minden hozzám sietve.

-Ne! Maradj ott!-tartottam fel magamelé a kezem.

-Mi baj van hercegnőm?

-Te nekem itt ne hercegnőzz! Brayden, megint fájdalmat okoztál...

-Ha a tegnapiról beszélsz én...

-Nem! Nem érdekel, mit akarsz kitalálni. Az utolsó mozdulatod sok volt tegnap.-nem hagytam, hogy befejezze, amivel kicsit felhúztam az idegeit.

-Hallgass meg. Sajnálom, hogy tegnap úgy elszabadultam, nem akartam fájdalmat okozni, csak egyszerűen nem bírtam megszabni a határt.

-Egy sajnálom már nem elég. Mindig ez van. Bántasz aztán bocsánatot kérsz, de utána ismét bántasz.

-Akkor is sajnálom Rach! Nem ez volt a célom!-emelte fel a hangját.

-Haza megyek.

-Nem!

-De! Torkig vagyok ezzel, hogy nem dönthetek!

-Ne dühíts fel kérlek! Nem akarok vitatkozni!-fújtatott.

-Pedig kénytelen leszel, mert én itt nem maradok veled tovább!-indultam fel a szobába, hogy felöltözhessek.

-Fejezd be a hisztit!-trappolt utánam.

Amikor benyitott, csak annyit látott, hogy éppen a farmerbe dugom a lábam, amit megfogott és a földhöz vágott. Megszeppenve néztem rá, ugyanis attól féltem, hogy kiabálni fog vagy újabb fájdalmat fog okozni, de végül egy mély levegővel lenyugtatta magát, amennyire tudta.

-Ameddig én itt vagyok, nem mész sehova. És ez nem kérés.

-Miért kell itt lennem?

-Mert...*ah* lehet, hogy te a fájdalmakat nem úgy látod, mint én. Nem azért bántalak, mert akarom, hanem azért mert rád annyira vágyom, hogy nem tudom mi a határ. Elszáll az agyam. Nem akarom, hogy utálj, mert túlzottan is szeretlek.

-Nem utállak csak haragszom. A tegnapi nap olyan szép volt és jó. A kedvem is megvolt hozzá, de nem így.

-Kiengesztellek valahogyan.-hajtotta le a fejét, közeledve hozzám.

-Engedj haza.

-Ne kérd ezt, mert nem foglak. Ma és holnap vagyok még itt. Azt a két napot veled akarom eltölteni.-majd megállt előttem.

-Van valami elképzelésed mára?

-Cserélünk Danielékkel. Mi megyünk a diszkóba, ők meg itthon henyélnek.

-Ihatok alkoholt?

-Nahát emlékszel. A válaszom igen, igen ihatsz, de csak mértékkel.—nyomott egy puszit a homlokomra, mire én hirtelen átkaroltam.—Gyorsan változnak az érzelmeid. Ma indult meg a havid?

-De bolond vagy.-nevettem a mellkasába fordítva a fejem.

-Nem baj, majd a nagyi megoldja.—nevetett, majd a kanapéig eltotyogtunk, ahol is leültem.—Csinálok neked teát. Aztán nézhetünk filmet, csak hogy legyen háttérzaj is.-nyomott egy puszit az ajkaimra, miközben az államat fogta.