Durván szeretve [befejezett]

61.rész

A saját sírásomra keltem fel. Az arcom vízes volt a sós könnyeimmel.

-Hé...Rach.-hallottam lágy férfi hangot, de beugrott, hogy Brayden nincs itt.

Megfordultam és megláttam Danielt, akit lerúgtam az ágyról. Aztán kimásztam az puha takaró alól, meglátva magamat fehérneműben. Le akartam üvőlteni a fejét, de annyira lesokkolt a dolog, hogy csak leszaladtam a nappaliba.

-Rachel!-szaladt utánam, amikor is megláttam, hogy alsógatyában volt.

-Uramisten.-kaptam el a fejem, majd a kezemet a szám elé, a könnyeimet visszafolytva.

-Csillapodj le egy kicsit.

-CSILLAPODJAK?! Baszki, veled dugtam! Életem szerelmének a testvérével bújtam egy ágyba!—kiabáltam, majd a fejemhez kaptam a kezem és elgondolkoztam egy kicsit.—Ez volt a terved.—mondtam nyugodtabban.—Hogy nem láttam át rajtad?!—kérdeztem saját magamtól.—Leitatsz, aztán megfektetsz. Tudod, hogy a bátyádat szeretem, te barom!

-Higgadj le az istenért már!-ragadta meg a csuklómat.

-Engedj el.

-Nem! A hisztidet most befejezed! Honnan a faszból tudhatnád biztosra, ha egyszer a sáros földig leittad magad?!

-Te simán kihasználhattad az alkalmat.

-Gondolsz, amit akarsz.—ment a konyhába, majd letett két tányért, benne baconnel és tükörtojással.—Ha már megcsináltam megkóstolnád?

-És ha kevertél bele valamit?

-Ne legyél ennyire paranoiás! Nincs benne semmi! Nézd.—vágott bele, majd felszúrta a villára és a szájába tette.—Látod? Utálhatsz a semmiért, de legalább edd meg. Neked csináltam.

-A semmiért. Ahan azért.-fújtattam, majd leültem enni.

Nem tudom miért nem rugdosom ki a házból, de ahogyan itt van a idegesség mellett, van egy kisebb biztonság érzetem. Hiszen Brayden tesója, így olyan mint ha ő is itt lenne. Részben. Na de az ágyban nem kell! Ott van az ágynemű és maga a szoba. Sok...erotikus, romantikus emlékkel, azok helyettesítik. Oda nem kell Daninek a García teste. Megvagyok nélküle.

-Átkozottul mérges vagyok rád.

-Mit bánom én.-ment az emeletre.

-Most hová mész?

-Aludni! Neked meg menned kéne dolgozni!

-Baszki elkések!-lapátoltam magamba a maradék ételem, majd rohantam öltözni.

Danielt meg hagytam, habár nem akartam, de időm és kedvem sincs őt kidobni, mivel egy makacs öszvér.

-Nem érek be.-gondolkodtam hangosan, majd megláttam Brayden kocsiját.

Nincs jogsim.
ARGH!

Felrohantam Danielért, majd ráncigálni kezdtem a karját.

-Naaaa...-nyüszögött.

-Kellenél! Gyorsan! Daniel ébredj vagy gofrit csinálok a golyóidból!

-Oké, mivan?

-Van jogsid?

-Már hogyne lenne?-húzta fel az egyik szemöldökét.

-Vigyél el a focipályára.

-Miért tenném? Baromnak hívtál úgy 20 perce. Most meg kellenék?

-Ne húzd ki a gyufát. Itt aludtál, megfektettél, ehettél anélkül, hogy lebasztalak volna, elmentem veled bulizni is, szóval emeld meg a seggedet és vigyél el.

-Jólvan.-ült fel, mire az arcába dobtam a melegítőruhát.

-2 perced van!