Durván szeretve [befejezett]

34.rész

A szobában sötétség volt, így a telefonom fénye kivillantotta a retinám. Megnyitottam az üzeneteket.

Dominic

>Hiányzol.

Miért zaklatsz?<

>Mert...nem tudlak elfelejteni.

Nekem is nehéz.<
De én már mással vagyok.
Fogadd el.

>Hiányzik, ahogyan mellettem
fekszel. Ahogyan a mézédes
csókod az ajkaimat kényeszteti.
>Gyere vissza.
>Már nem is emlékszel, mennyire
jó volt a kapcsolatunk.

Jó? Megcsaltál.<

>Apró hiba volt.
>Gondold át.

•••

Amikor válaszolni akartam volna...

-Kivel beszélsz?-dünnyögte a mellettem fekvő férfi.

-Senkivel.-sóhajtottam.

-Nem szeretek könyörögni, ugyanis nekem az nem a műfajom. Szóval, ha nem mondod el bünti lesz.-nyitotta ki az egyik szemét, felvonva a szemöldökét.

Kiszáltam az ágyból, majd felkaptam a fehérneműmet, egy puha shortot és egy lenge trikót.

-A barátom vagy, nem a főnököm.-sétáltam volna ki, de azon nyomban kiugrott az ágyból, majd elállta az utamat.

Oké, mégsem volt meztelen.

-Halljam. Most.-a hangja gyenge, de annál parancsolóbb.

-Megismétlem. A barátom vagy, nem a főnököm.

-Miért nem vagy olyan jó, mint Ana?—kezdi a könyves példákat.—Engelmeskedett annak, akit szeretett.

-Igaz, de Mr.Grey sok hibát követett el. Ott vol az amikor övvel, máskor pedig kézzel verte Anat és tudod, hogy azután mi történt.-vágtam a fejéhez, de ő egy halk nevetéssel, háttal fordított és magához rántott.

Az egyik keze összefogta a két csuklómat, míg a másik a torkomnál tartott. A fejemet hátrahajtotta. Egyik ujja a állkapcsomat tartotta, míg a többi a nyakamon pihent.

-Igaz, de mi is lett a film legvége? Tudtommal Happy end, ugyanis mindezek ellenére is szerették egymást.—engedte el a torkom, majd külön-külön megfogta a kezeim és az ágyra fektetett, majd fölém terpesztett.—Mostmár megkapom a kérdésemre a választ? Ki írt?

-Miért érdekel?

-Láttam az arcod Rachel. Gondolkoztál és zavar, hogy nem tudom min.

-Dominic.-sóhajtottam.

-Magyarázatot. Most.

-Mit magyarázzak?! Zaklat. Mostmár engedj el.

-Kérem a telefonod.-nyújtotta a kezét.

-Na azt lesheted.-nevettem, mert ez vicces, hogy komolyan azt gondolja, hogy odaadom.

-Vigyázz a szádra.—mosolygott, majd alám nyúlva kihúzta a mobilom a zsebemből.—Kód?-mutatta a zárolt képernyőm, ahol ugyebár a kód kellett. Nem válaszoltam, így hát megragadta a kezem és a főgombhoz nyomta az ujjam.

Kössz Vicki az ötletet.
Nagyszerűen bevált.

-Azt ne mond, hogy még mindig szereted?

-Nem! Nem szeretem! De akkor is nehéz elfelejteni, mert nagyon szerettem.

-"Gondold át"? Visszamennél hozzá?!-dobta el a párnák közé a telefonom.

-Ne rendezz féltékenységi jelenetet!

-Szóval igen.-nevetett halkan, majd leszált rólam.

Ekezdett öltözködni.

-Most hova készűlsz?

-Keresek én magam egy benzinkutat. Te addig irogass az exeddel, meg talán flörtöln Daniellel, használd ki őt is a felejtés okából, részemről befejeztem.-csapta be az ajtót.

Az arcomon folytak le a könnyeim. Fájt, hogy azt hiszi kihasználom, fájt, hogy azt mondta vége. Egy hülye vagyok, hogy nem vágtam rá a nemleges választ, de annyira hirtelen történt minden. A sírásomra Vicki egy pillanat alatt bent volt.

-Mi történt?!-szorított magához.

-Nem...nem is tudom.-szipogtam.

-Brayden mitől ment el ilyen igerűlten?!

-Vicki...-megint megtörtem.

-Nyugodj meg. Itt vagyok.-simogatta a fejem.

-Szakított velem.-zokogtam, már olyannyira, hogy homályosan láttam a könnyeimtől.

-Vitatkoztatok és ilyenkor mond olyat az ember, amit nem gondol komolyan. Minden rendben lesz ne aggódj.