Durván szeretve [befejezett]

28.rész

A nap hátralévő része egyszerűen telt. A kicsik társasoztak, csak ő Vickiék szobájában, én pedig kint olvastam.

-Mi volt a kedvenc könyved?-vette ki a kezemből Brayden.

-Nem...volt még kedvencem.

-Hazug vagy!-mondta Vicki, aki éppen vezetett.

-Ne!-szóltam, hogy fogja be a száját.

-15 volt, amikor megtalálta könyvben is az egyik kedvenc filmünk.

-Kuss!-szóltam, de Brayden szemei szikrát szórtak.

-Miért nem tudhatom?

-Mert csak.

-Normális válasz?-vonta fel a szemöldökét.

-Mert nem akarom.

-Ugyan...-mosolyodott el.

-Ne kéresd magad!-szólott Ifj. Mr Gacría.

-Te pofa be!-mordultam rá.

-Semmi rosszat nem mondtam.-nevetett fel hangosan.

-Létezel, az így elég elcseszett helyzet.

-Hallkabban.—fogta meg az államat. A gyerekek Vickiék szobájában.—Ne vitatkozzatok.

-De a tesód egy érzéketlen pöcs.-mondtam, ki nyíltan.

-Haló! Nem beszélek így a pasidról, te se az enyémről.-csattant fel Vicki.

-Boccs.-forgattam meg a szemem.

-Nagyon nem megy neked a szabályok betartása.-ültetett az ölébe Brayden.

-Hát nem egyszerű.

-Velem szemben ezt a mozdulatot nem alkalmazhatod.

-Tudom.-hajtottam le a fejem.

-Hol is tartottunk? Ja megvan. Mi a kedvenc könyved?—erre sóhajtottam.—Halljam.-egy kis parancsoló hangvétel.

-A szürke ötven árnyalata.-vontam meg a vállam.

-Észben tartom.-hajolt az ajkaimhoz egy perverz vigyorral, majd rájuk tapadt.

-Miért?-toltam el magamtól mosolyogva.

-Majd meglátod.

-De ma nem.

-Értettem.-markolta meg jobban a fenekem, amitől egy sóhaj hagyta el a szám.

-Ray!-hallottuk meg Max hangját.

-Vége a románcnak.-tolt le magáról,majd a szoba felé indult én pedig követtem.

-Paulina le akar szállni.—mutatotta kislányra.—Növényeket akar gyűjteni.

-Amúgy se ártana megállnunk pihenni.-vonta meg a vállát Ray.

Tájékoztatta Vicktoriát az új felállásról, így a legközelebbi piknik tisztáson meg is álltunk.

-Ne menjetek az erdőbe!-utasítottam őket.

Brayden kipakolta a hűtőládákat, ami tele volt üdítővel és némi nasival. A forró napsütében és az állott levegőben elégge elkezdtett izzadni, szóval a felsőjét is ledobta.

Hogy tudtam pont, ilyen
palit kifogni?!

A nyálam majdnem kifolyt a számból, amikor az izzadságcseppek lefolytak a mellkasán és a hasán.

-Nem feltűnő.

-Tudod, hogy kicsiként is béna voltam benne.-vigyorogtam gyerekkori barátnőmre.

-Mi a terved Mr Szexistennel?

-Jelenleg? Semmi. Mármint van egy pár titka, amikről csak hallottam, de az egészet nem tudom és ez kicsit nyugtalanít. Na de veled mivan, meg...Daniellel?

-Ugyanez. Mintha valamit titkolna előlem, de emelett törödő és humoros, szóval...nagy bajom nincs vele.

-Dani? Törödő? Ne nevettes.-kortyoltam bele az üdítőbe.

-Nem tudom mi bajod van vele.

-Ok nélkül nem haragszom senkire. Te is tudod. De hagyjuk ezt rendben.

-Szia Baby.-jött az emlegetett szamár, szintén felső nélkül.

-Meleged volt?

-Segítettem a bátyámnak ládákat pakolni, kicsit megizzasztott.

-Nem baj, tetszik a kilátás.-húzta csókba a ifj. Garcíát.

Ilyenkor jobban utálom Danielt, mint úgy ámblokk. Vicki szereti őt, de ő meg egy nőcsábító szemétláda.

-Max! Paulina!—kiáltott Brayden, aki a fagyis láda mellett állt.—Gyertek fagyizni!

-Hol vannak?!-sietett hozzá Vicki egy perc múlva.

-Biztosan jönnek már.-mondta Daniel higgadtan.

-Az öcsém, a fagyi hallatám gyorsabb, mint egy gepárd. Lehetetlen, hogy egy percbe teljen ideérnie.-mondta, majd beszaladt az erdőbe.

-Menjünk.-szaladtam utána.

Az egész hely, a mi ordításunktól zengett, de válasz egy se jött. Remélem hamarabb találjuk meg őket a vadállatoknál.