Durván szeretve [befejezett]

68.rész

Rachel

El sem hiszem, hogy Brayden pont az öccsére bízna. Ez akkor is furcsa számomra.

-Mi lenne, ha ma elvinnélek vacsizni?

-Úgy érted randi?

-Annak hívod, aminek akarod.-harapta be a száját.

Ezután rápillatottam távolról is a papírra, majd meghoztam döntésem.

-Legyen.

-Várj, te most komolyan...

-Igen, Dani. Elmegyek veled egy randira.-mosolyodtam el, majd megcsókolta a homlokom.

-Legyél nagyon szexi.

-Te is sármos.

***

Este elkezdtünk készülődni. Felkaptam magamra egy fekete elől-hátul kivágott, szűk ruhát. Gyorsan sminkeltem, a hajamat kivasaltam.

-Rach, gyere!-kiabált fel az emeletre Daniel, aki már készen volt.

-Megyek!

A türelmetlenség minden García
vérben csörgedezik?

Leelenőriztem magam és a viszonylag elfogadható külsőmet. Ezután lebaktattam a lépcsőn.

-Kész vagyok.-mondtam, lesétálva a lépcsőn.

Daniel felém fordította a fejét és egy nagy mosollyal nézett végig rajtam.

-Gyönyörű vagy, Rachel.-lépett a lépcső utolsó fokához, majd kezetnyújtott, amit elfogadtam.

Megpördített, és a karjába döntött. Meglepődve figyeltem mi lesz a következő. Közelebb hajolt és megcsókolt.

-Menjünk.-lihegte az ajkaimra.

Túl kell lépnem Braydenen.
Nem jön vissza.
Nem gondolhatja ő is,
hogy egész életemben rá fogok várni.

***

Az étteremben már kikértük az ételt. Azóta kínos csend van. Idegemben már fél pohár bort is megittam.

-Utálom ezeket a kínos momentumokat.

-Én is.-nevette el ő is magát.

Amikor mindketten nevettünk, megszólalt a telefonom SMS jelzése.

-Csak nyugodtan.-mondta őszintén.

Vicki

>Szia.

Szia.<
Valami baj van?<

>Azon kívűl, hogy nem írsz?

Rach, tudod, hogy Brayden miatt<
elvagyok zárkózva.

>Tudom, de nem is ezért írtam.
>Nem láttad Danielt?
>2 napja nem ír semmit. Aggódom.

Oh, szóval nem szakítottatok?<

>Már miért szakítottunk volna?
>Mindegy ha látod légyszi szólj.

Oké, pussz.<

~•~

-Minden rendben?

Nem szóltam semmit, csak felálltam és kiviharzottam. Daniel persze utánam sietett.

-Rachel, mi bajod van?-rántotta meg a vállam.

-Az cseszd meg, hogy megint hazudtál!—csaptam egyet a mellkasára.—Most beszéltem Vickivel! Azt mondta, aggódik, mert két napja nem kerested!

-Igen, mert akkor szakítottunk!-markolta meg az alkarom.

-Érdekes ő azt mondta, hogy nagyon is együtt vagytok, te hazug bunkó!-téptem ki a tagomat a szorítása alól.

-Várj csak.—kezdett el pötyögni a telefonján.—Látod ezt?-fordította felém a mobilt, amin az SMSek voltak megnyitva, Vicki nevénék alatta pedig egy szakítós szöveget, ami küldésre vár.

-Összefogod törni...

-Vicki erős lány. Nekem te kellesz Rach.—húzott egy csókba.—Menjünk haza.

Erre csak bólintottam. Ahogyan beültem a kocsiba rá 5 percre elfogott a fáradság így elaludtam.

***

-Rachel. Ébredj.

-Már itthon vagyunk?

-Igen, egy kicsit kiütött téged a bor.-vigyorgott.

Kivergődtem a kocsiból, aztán az ajtóhoz indultam. Beléptem a küszöbön és levetettem magamat a kanapéra.