Durván szeretve [befejezett]

12.rész

Kikászálódni akartam volna az ágyból, minél halkabban. Az ágy szélén ültem, visszapillantva Braydenre. Éppen felállni készültem, amikor...

-Hova, hova Rachel?-kérdezte, mire ránéztem.

A szemei csukva voltak, úgy dünnyögött hozzám.

-Haza.-súgtam félénken.

-Maradj még. Bújj ide egy kicsit.-emelte meg a takaróját.

Inkább bebújtam mellé, mithogy ismét veszekedni kelljen. A mesztelen felsőtestéhez tettem a kezeim, ő pedig közelebb húzott magához, így a melleim hozzápréselődtek. A fejemet a mellkasába fúrtam és beszívtam az illatát.

Miért nem tudok haragudni rá, hogy olyan volt velem tegnap?

-Tényleg haza kellene mennem Brayden.-hunytam le a szemeim, még mindig a mellkasába fúródva.

-Tetszik, hogy ilyen közel vagy hozzám.

-Azt mondtad ma hazamehetek.-húzódtam el tőle, hogy a szemébe nézhessek.

-Tudod, hogy én parancsolok. Mondhatom jelenleg azt is, hogy nem mész sehova.–egy mély levegővel folytatásra gondoltam.–De...mivela tegnapi különlegesen jó volt...hazamehetsz.–gyorsan megörültem a hírnek.–Viszont...–itt elszállt az öröm.–erről nem szólhatsz senkinek.

-Vicki?

-Na neki pláne nem. A barátnőd túldramatizálja és elmondaná mindenkinek.

-Hé! Vicki kurvára nem ilyen! A titkaimat megtartja.

-Vigyázz a szádra!-menydörgi.

-Vagy mit csinálsz? Elversz?–könyököltem fel én is.–Csináld, ha azt akarod, hogy haragudjak. Nem jársz jól, ha feldühítesz Brayden.–pattantam ki az ágyból és felöltözve elmentem onnan.

Van egy határ.

***

[3 hét múlva]

Brayden nem keres. Én se őt. Látom sokat jelentettem neki. Victoria úgy tudja, hogy akkor éjjel semmi sem történt. Persze ezt nehezen hitettem el vele.

Jelenleg készülődök, mert drága barátnőm újabb buliba rángat, ráadául teljesen máshogy öltözöm. A ruhám egy elől mélyen V-alakba kivágott, fekete felsőből és egy miniszoknya, ami pár centivel ér lejebb a fenekemtől.

Nem picsás, AHHH neeeem.

Pillanatnyilag nem is érdekel, hogy mi van rajtam, csak felejteni akarok.

***

2 óra alatt minden összeittam. Annyira berúgtam, hogy Vicki már hullámzott a szemeimnek.

-Hééé csajsziii...-tettem a kezeim a vállaira.

-Mi kéne?-vigyorgott hunyorogva.

-Azt hiszem tudom mi bajom...-csuklottam egyet.

-Mesélj...-nevetett.

-Én sze...

-Vicki, anyukád hívott.-vágott a mondatomba Daniel.

-Miért?

-Max lázas és kórházba kell vinni, mert nem akar lemenni. Te pedig otthon hagytad a kulcsaid. Haza kell vigyelek.-tette zsebre a telefonját.

-Jó...gyere...-húzott volna magával de én ellenkeztem.

-Én maradok még.

-De hogy jössz haza?-kérdezte a fejét fogva.

-Taxizok.-vontam meg a vállam.

Ők leléptek, én pedig hátat fordítva a pultnak figyeltem az embereket, ahogyan táncolnak. A végén úgy döntöttem, hogy a bulizó emberek közé megyek, teljesen a terem közepébe. Ott elkezdtem érzékien táncolni. A csípőmet mozgatom a zene ritmusára, amikor két kéz hozzájuk ér és végigsimít rajtuk a hasamig. Az illető hozzámsimul, a nyakamat csókolja, harapja. A fejemet hátrébb döntöm, a kezemmel a hajába túrok. Sóhajtozok, amikor a egy aprót harap a fülembe, majd a puha ajkaival kényezteti.

-Hiányoztam?