Durván szeretve [befejezett]

77.rész

Beleültünk a kádba, Braydennel szemben ültem.

-Brayden?

-Igen?

-Mi volt az a hirtelenség?—kérdeztem, de választ nem kaptam.—Nem volt kellemes.

-Ismersz. Néha eldurvulok.

-Igen, ismerlek.-vettem egy mély levegőt.

-Nagyon fájt?

-Nem. Annyira nem, csak meglepett.

-Szivem...ne kamuzz, tudod, hogy nem szeretem.-fogta meg az állam, megemelve a fejem, hogy a tekintetem rá szegeződjön.

-Nem fájt nagyon. Meglepett.

-Sajnálom, csak...eszembejutott, hogy az öcsém is...örömet okozott neked és elfogott a...

-Düh...féltékenység?-fejeztem be az abbamaradt mondatot.

-Pontosan.

-Te is tudod, hogy téged szeretlek.—mondtam, mire Brayden fújt egyet.—Téged szeretlek, de mit érek el vele, ha nem leszel itt nekem? Ha megint elmész és nem beszélsz velem többet.—vártam egy választ, egy reakciót, de semmi, ígyhát felálltam a kádból és megtörölközve elhagytam a fürdőt.

Miért nem teszi túl magát azon
hogy az öccse megdugott...
Bár belegondolva...
Ahj ez annyira flusztráló!

Miután felvettem egy teljesen laza, mégis meleg szettet, kitaláltam, hogy iszom egy kicsit. Lementem a konyhába, kinyitottam a piás szekrényt és megpillantottam a csillogó üveget, ami nem mást tartalmazott, mint finom, boldogító whiskeyt.

Mit is kezdenék nélküled.

Megragadtam, ezután kólát kerestem, amit szerencsére a hűtőben találtam hidegen. Gyors összemixeltem egy nagyobb pohárba.

-Mit csinálsz?—kérdezte az "úriember".

-Iszom. Alkoholt. Sokat.—mondtam, az ajkaimhoz érintettem a pohár peremét és jóízűen kortyoltam a mámorító italba.

-Rach, ami az előbb történt...—mielőtt befejezte volna, felemeltem egy ujjam, jelezvén, hogy csend.

Lehúztam az egész pohárnyi alkoholt, majd ennyit szóltam:

-Hagyjuk a picsába. Nekem ma nincs szükségem a lelkizésre és a sajnálkozásra. Megdugott az öcséd, ha tetszik neked, ha nem. De mégegyszer. Nem azért voltam vele, mert szeretem. Azért történt meg, mert te nem voltál akkor mellettem. Tisztában vagyok azzal, hogy nekem is tűrtőztetnem kellett volna a szexvágyamat, de nem ment. Beledöglöttem a hiányodba és valamilyen elbaszott úton-módon, Danielben megláttalak téged. Én téged szerettelek és még most is szeretlek, de...lehet elkellene engedem.

-Rach ne csináld ezt...

-Te, elmész. Ivett sakkban tart téged és úgylátszik...nem vagy annyira ravasz, hogy kijátszd és megszabadulj tőle. De én nem várok rád halálom napjáig, hogy esetleg túlvilágon újra rámtalálj.—öntöttem a következő adagot.

-Nekem szükségem van rád.

-Menj fel. Hagyj gondolkozni.—zavartam el, mire elémállt, a szemembe nézett, majd a homlokát az enyémhez nyomta.

-Mindennél jobban szeretlek és bárhogyis döntesz, ez soha nem változik.—a mondat végén, egy csókkal búcsúzott, mielőtt felment volna a szobába.

Én pedig...folytattam amit elkezdtem. Egyre többet ittam, egyre kevésbé voltam józan, egyre több hangulatingadozásom volt. Aztán, elhatároztam, hogy a tekefon jegyzeteibe leírok mindent, ami velem és Daniellel történt. Miután ez a móka is végetért, (pont azelőtt, hogy hánynom kelljen) felbicegtem a szobába. Elkezdtem vetkőzni, minél hallkabban. De részegen levenni egy nadrágot nagy kihívás. Nekem nem volt szerencsém ezt profin véghez vinni, ehellyett beakadt a lábam és zúdultam akkorát, amire Brayden is felijedt. Kacagtam.

-Jól vagy?—segített fel a földről.

-Nem tudom, hogy sírjak vagy nevessek.

-Hulla részeg vagy.—vett a karjába, majd az ágyra rakott.

Hátrafeküdtem, hogy Brayden tudjon segíteni a csepla barátnőjén. Bebújtam a takaróba, miután lekapta a nadrágom és a felsőmet is. Ezután persze ő is mellémbújt. A meleg teste, olyan békés és nyugalmassá tette az ágyat.

-Aludj hercegnőm.—simogatta a karom, az arcom, ameddig álomba nem zuhantam.

-----------------------------------------------
Hát most végülis hoztam egy részt, de az ötleteket még mindig várom :)