Király páros /Bts Jimin FF/

6.

A hétvége legjobb része, hogy addig aludhatsz, ameddig csak akarsz, mert semmi teendőd nincs, nincs suli, nincsenek feladatok, nincsenek külön órák... senki sem zargat, nincsenek kötelező megcsinálandók, csak fekszel, ha kedved tartja, akkor egész nap pizsamában, lézengsz és lustálkodsz. Eddig. De erre a hétvégére- és mostantól elég sokra- az élet adott nekem egy bátyót. 

- Iseul! - Kopogtatott az ajtómon.

Morogva fordultam egyet a nagy ágyon, és egy hatalmas sushivá göngyöltem magam a takarómban. Az arcomat a párnába nyomtam és nem érdekelt, hogy nem kapok levegőt, de ott sötét volt.

- Iseul - Hallottam a hangot közelebbről.

Jimin résnyire nyitotta az ajtómat és bedugta a fejét, hogy meglesse, felébredtem e már. Válaszként a puha ágyneműbe hörögtem nőiesen, egyrészt a fáradtságtól, másrészt pedig a mellkasomba költöző vibrálástól, amit a férfi váltott ki belőlem.

- Bejöhetek? - Hangzott a kérdés.

- Hmp - Nyögtem a párnámba az ismételten értelmes és tartalmas feleletet. 

Szinte magam előtt láttam a kérdő, felvont szemöldököt, ahogy próbálja kihámozni, hogy ez most egy igen vagy egy nem volt. Sóhajtottam egyet és a hátamra gurultam. Felemeltem a kezemet és azzal jeleztem neki, hogy jöjjön be. Aztán visszaejtettem a karomat magam mellé és az oldalamra gördültem, azzal a céllal, hogy akár ott van Jimin, akár nincs, én folytatom az alvást.

*Jimin POV*

Leültem az ágy szélére és megcsodáltam az arcát. Smink nélkül, fáradtan és kócos hajjal is eszméletlen aranyosan festett, főleg, hogy az arca felpuffadt az álmosságtól és a párnába nyomásától. Egy másodpercre megfeledkeztem magamról és éreztem, ahogy a szemem egy finom bizsergéssel jelzi, hogy színt vált. Gyorsan lehunytam a pilláimat és megráztam a fejemet, hogy visszanyerjem a természetes-vagy természetellenes- barna színét az íriszemnek.

Felemeltem a bal kezem és lágyan, alig hozzáérve kisöpörtem egy tincset a homlokából. A haja puha volt, akárcsak a bőre. 

- Hm? - Válaszolt hümmögéssel a tettemre.

Nem tudtam, hogy fel van e vagy sem, de nem akartam zavarni, hiszen akár a testvérének mondom magam, akár nem, barátja van. És ez felettébb zavar. Nem szabadott volna hagynom ennyi ideig ebben a világban, ezek között az emberek között. Évekkel ezelőtt el kellett volna, hogy vigyem, mielőtt még elkezdődött volna a teljes átalakulása. Akkor nem tartaná magát bolondnak és kilógónak a sorból, hanem tudná, miért történik ez vele. De nem mondhatom most el neki, csak úgy. Szép is lenne. 'Figyi, Iseul, nagyon finom a reggeli, de amúgy te egy...' Nem, lehetetlen. Őrültnek hinne és eltávolodna tőlem. Amúgy sem állunk még túl közel egymáshoz. Ha nem lenne az a fránya barátja, velem lenne és velem töltené az időt, hogy megismerjük egymást és ő megismerje saját magát is. Az igazi őt.

- Jimin - Lehelte a nevemet.

Már kérdeztem volna, hogy mit szeretne, amikor láttam, hogy visszaaludt. Elmosolyodtam. Rólam álmodna? Az jó jel, erre számítottam. Nagyon jól tudtam ezeknek az álmoknak a témáját, mivel ez a normális a mi fajtánknál. Csakhogy nekem nem elég, hogy álmában nyögi a nevemet, én a valóságban akarom. És meg is fogom kapni, mert ez a végzete neki is és nekem is. Nincs mese.

- Ji... - Kezdte el megint a nevemet, de út közben elhalt.

A mosolyom egy kicsit szélesedett. JinSu, semmi esélyed! Mehetsz, amerre látsz!

*Iseul POV*

A függönyömön hagyott rés beengedte a napfényt, amit kicsit sem akartam abban a pillanatban látni, ugyanis utáltam, ha felébresztenek, legyen az a nap, vagy egy ember. Tényleg, hol van Jimin? Nem keltett fel? Vagy csak álmodtam volna? Megdörzsöltem a szememet, hogy kiűzzem belőle a maradék álmosságot is. Ez egyre bizarrabb. A Jimin-nel való álmaim egyre valósághűbbek és részletesebbek most, hogy ismerem. A hangja egyszerűen kiverhetetlen a fejemből és a tudat, hogy élőben is hallom, ráadásul találkozom a pikáns álmaim főszereplőjével, elég zavarba ejtő.