Sok barátom volt, a szüleimmel jól kijöttem és volt egy szerelmem is. De egyvalamit senki nem tudott... hogy valami nincs rendben velem. Amiket néha kívánok, a vízióim, az álmaim, a tetteim... nem voltak normálisak és ezt a szüleimen kívül senki nem...
Sóhajtottam és kinéztem az ablakon. Az autópályán hömpölyögtünk és már lemenőben volt a nap. Nem tudtam, hová készültünk, egyszer csak délután beállított hozzám Jimin, hogy elmegyünk valahová, legyek csinos. Kaptam egy dobozt is tőle, amiben egy gyönyörű ruha volt, amit erre az estére szánt nekem, de még mindig össze voltam zavarodva, hogy hova a fenébe tarthatunk. Vacsorázni? Ahhoz nem kellene ilyen elegánsan kiöltöznünk, hacsak nem egy, az angol királynővel töltött teapartira mennénk.
Jimin is nagyon elegáns volt, szürke haját szokásosan, középen elválasztotta, de most nem csak simán ketté túrta, hanem igazán szexin felfésülte és egész arcát megmutatta. Inge szokatlan volt, kékes és fodros, de hihetetlenül csábító volt ebben a szerelésben is. Nekem egy gyönyörű estélyit rendelt vagy vett, ami pontosan passzolt méretben és a színe is gyönyörű volt.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
--------
- Megérkeztünk - Mosolygott rám Jimin, amikor leállította a motort.
Zavartan néztem körül, de az idő közben lement nap annyira elsötétítette a környéket, hogy csak körvonalakat láttam.
- Hová? - Fordultam felé összeráncolt szemöldökkel.
Jimin beharapta az alsó ajkát és áthajolt a saját üléséből az enyémbe. Két ujja közé csippentette az államat és egy gyors, de annál édesebb csókba hívott.
- Haza - Mondta végül.
Mielőtt megkérdezhettem volna, már ki is szállt az autóból. Még jobban összezavart, hiszen azt sem tudtam, hol a fenében vagyunk. Jimin átsétált az autó másik oldalára, hogy segítsen kikecmeregni a habos-babos ruhámban a kocsiból úgy, hogy ne szakítsam el. Megfogta a kezemet és húzni kezdett valamerre. Az az igazság, hogy semmit sem láttam, csak az aprócska betonutat érzékeltem a lábunk alatt, ahogy a magas sarkú cipellőm megkoppant rajta és ezzel visszhangos lépteket generált nekem.
- Jimin? - Szólítottam meg megint a mellettem, magabiztosan sétáló férfit.
- Hm? - Fordult felém.
- Hol vagyunk? - Tettem fel a kérdést százegyedjére.
Jimin vett egy mély levegőt és sóhajtott.
- Itt laktam, mielőtt Amerikába mentem volna tanulni - Felelt.
- És ehhez miért kellett kiöltöznöm? - Vontam fel a szemöldököm.
- Mert a szüleim még most is itt élnek - Válaszolt egy hatalmas vigyorral az arcán.
Megtorpantam és a szívem kihagyott egy ütemet. Nyeltem egy hatalmasat, ahogy Jimin elém állt. Két keze közé fogta az arcomat és nyugtatólag végigsimított rajtuk a puha ujjaival.
