Sok barátom volt, a szüleimmel jól kijöttem és volt egy szerelmem is. De egyvalamit senki nem tudott... hogy valami nincs rendben velem. Amiket néha kívánok, a vízióim, az álmaim, a tetteim... nem voltak normálisak és ezt a szüleimen kívül senki nem...
Elmentem, hogy leadjam a papírjaimat, addig megmutattam Iseul-nak az iskola főbb részeit és természetesen a tánctermet. Nyitott szájjal lépett be, hiszen tényleg nagy volt. Egy egyetemnek kell is, főleg, ahol hivatásos táncosokat képeznek és ez Amerika volt. Az ő régi termük kétszer elfért volna ebben és ott is elfért tíz vagy tizenegy ember kényelmesen, hogy egy újjal sem értek egymáshoz. Három oldalról tükörrel volt bevonva a fal, egyetlen egy, rövid oldal kivételével, ahol a bejárat és a nagyobb keverőpult állt, ahonnan a terem négy sarkába cikáztak a hangfalakhoz a zsinórok.
Otthagytam őt, hogy amíg én gyorsan elintézem a papírokat, addig nyugodtan melegítsen be és fedezze fel a termet kedvére, pár perc és ott vagyok. Amint visszaértem a folyosóra, már elszorult a mellkasom. Négy srác nyál csorgatva állt az üvegajtóban és kicsit sem leplezve saját magukat, kikerekedett szemekkel vetkőztették éppen Iseul-t. Összeráncoltam a homlokomat és igyekeztem úrrá lenni magamon, hiszen sem nekem nem lenne jó, de a lánynak meg végképp. Ő is érzi a mellkasában valószínűleg, amit most én és neki még elég kemény dió a szemeit kordában tartania, így nem szerettem volna megkísérelni semmit.
Vettem egy mély levegőt és odaléptem a bejárathoz. Bekukucskáltam, ahol éppen a négy test nem volt ráfeszülve a falra, hogy aztán nyálcsíkokat hagyjanak a tiszta ajtón. Iseul a balettrudak segítségével melegített, ahogyan arra kértem. Még én is nyeltem egyet az egyszerű, de annál dinamikusabb és kívánatos mozgásra.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
- Bocsánat, beengednétek? - Mosolyogtam kedvesen a fiúkra, akik történetesen az osztálytársaim voltak.
- Jimin! - Üdvözölt az egyikük kedvesen és felém nyújtotta a kezét.
Mosolyogva belecsaptam és aztán a vállunkat összecsapva üdvözöltük egymást. Megismételtem a másik hárommal is, aztán az ajtóhoz léptem.
- Ismered a kislányt? - Kérdezte az egyikük.
Megnyalta a száját és gusztustalanul mérte végig a mozgó lányt. Nyeltem egyet és magamra erőltettem egy mosolyt.
- Igen - Válaszoltam.
- Honnan? - Kérdezte, le sem véve róla a szemét. - Azt látom, hogy ő is ázsiai, de..
Beharapta alsó ajkát és egy hangtalan 'Ú' formálódott az ajkain. Iseul lehajolt egy pillanatra, hogy kinyújtóztassa magát és a kerek, gyönyörű, feszes feneke megmutatta magát a lenge szabadidő alsóban.
- Tulajdonképpen a barátnőm - Válaszoltam a kérdésre rekedtes, visszafojtott idegességtől mély hangon.
A négy srác szinte egyszerre fordult felém és leesett állakkal, szótlanul tátogtak. Büszkeség és elégedettség járta át a testemet, ahogy egy intéssel bementem a terembe.
Iseul, ahogy meglátott, elmosolyodott és megállt. Lehalkítottam a zenét a bejárat melletti hangfalon és mosolyogva sétáltam felé, ahogy ő is felém. Kinyújtottam a kezem, amit ő boldogan fogadott el. Egy rántással magamhoz vontam és a karjaimba zártam, hogy megmutassam mindenkinek, hogy ő az enyém. Bár valószínűleg a srácok már elkullogtak az ajtóból, tudva, hogy a préda nem szabad és inkább más hús után néztek.
