Király páros /Bts Jimin FF/

45.

Otthon unatkoztam egyedül, amíg a szüleim dolgoztak, Jimin pedig a suliba ment, hogy letudja az aznapi munkát vagyis gyakorlatát. A kanapén feküdtem és kapcsolgattam a tévét, de ahogy az lenni szokott, délelőtt vagy jósolnak nekem, vagy főzni tanulok, teleshopon sóznak rám valamit vagy idióta mesefilmeket nézek. Sóhajtva ledobtam magam mellé a távirányítót és eldobtam magam a kanapén. Még egy óra, hogy Jimin hazaérjen. Mit csinálok én addig?

A konyhába sétáltam és úgy döntöttem, főzök valamit, ha már jobb dolgom úgy sincs. Jimin mindig készített nekem vacsorát, most én fogom ebéddel várni. A hűtőhöz léptem és megnéztem az alapanyagok kínálatát. Kipakoltam a pultra különböző zöldségeket, rizst, húst és fűszereket és még mindig fogalmam sem volt, mit akarok csinálni, csak annyi tervem volt, hogy mindent egybe dobálok és mivel az alapanyagok külön-külön nagyon finomak, egyben sem lehetnek rosszak. 

------

Készen állt a párolt hús a zöldségekkel és a rizsgombócokkal összekeverve a tányéron. Jimin-nek húsz perce vége volt az utolsó órájának, vagyis akármelyik pillanatban itt lehetett. Letettem a forró étellel teli tányért az asztalra és már csak egy lépés volt hátra. Vettem egy mély levegőt és marokra fogtam a kicsi, de éles kést. A tenyeremhez nyomtam és összeszorítottam a szemem. Nem olyan rossz és mivel angyal vagyok, alig pár óra alatt begyógyul. És Jimin is imádta, erősebb lett tőle és egészséges maradt. És nem utolsó szándékom volt, hogy meglepjem és örömet szerezzek neki, hiszen ő is annyiszor tette ezt meg értem.

Az aprócska vágásból lassan csordogálni kezdett a vörös folyadék. Lefelé fordítottam a tenyerem és a tányér fölé tettem. Az ujjaimat lassan összeszorítottam, majd kiengedtem, hogy a lehető legtöbb vért pumpáljam ki az aprócska, de nem jelentéktelen vonalból. Pár csepp a húson landolt, néhány a zöldségek szélére cseppent. Elfintorodtam, hiszen nem szoktam hozzá, hogy ezzel ízesítsem az ebédet. Valahol nagyon undorító és gusztustalan volt, a másik részről pedig a szemem már be is rezonált, hogy tudassa velem, neki nagyon is tetszik a dolog és a saját vérem illatára is reagáltam. Amikor már nem esett le több csepp, felfordítottam a kezem és megnéztem a vágást. Nem volt mély és a vér is rátapadt, ahogy vártam a folyásra. A számhoz emeltem, de nem akartam lenyalni, az már túlságosan taszított, pedig az édeskés illat lehetetlenül vonzott. A csap alá tartottam és a hideg víz lassú csobogása alatt letisztítottam a tenyeremre ragadt maradékot. 

*Jimin POV*

Gyorsítottam a kocsit, ahogy a mellkasom remegni kezdett. Nem tudtam, mi lehet, hiszen ha ismételten Iseul szárnyai lennének a bajok, akkor erősebb és fájdalmasabb lenne, sokkal. Ez inkább kellemes és szinte a szemem is belevörösödött a bizsergésbe.

Sietve leparkoltam az autót a ház előtt és szinte a kulcsot se húztam ki az indítóból, már be is csaptam magam mögött az ajtót, hogy a házba fussak és megtudjam, mi a baj.

- Iseul? - Szólítottam meg, ahogy beértem az ajtón belülre.

- A konyhában - Hangzott fel a hangja.

Kifújtam a levegőt, ahogy meghallottam a jókedvű, könnyed hangját. Valószínűleg csak paranoiás vagyok, semmi baj. Levettem a cipőmet, a dzsekimet a fogasra akasztottam és az említett helyiségbe sétáltam. Az orromat azonnal megcsapta a mámorító illat, amitől a szemem egy pillanat alatt veszítette el a sötét színét és beköltözött a narancsos, pirosas szín. Lassú léptekkel közelítettem a lány felé és fejemet az asztalon heverő étel és közötte kapkodtam.

- Szia - Mosolygott rám, kezével maga mellett a pulton támaszkodva.

Én is elmosolyodtam és odaléptem hozzá. Kezeimet azonnal a derekára vezettem és a lehető legközelebb rántottam magamhoz. Szemibe néztem, amik a narancssárga legalább négyféle árnyalatát tartalmazták és csodálatosan csillogtak fel rám. Kezeit a nyakam köré dobta és várt, hogy én tegyek valamit. Kérés nélkül nyomtam a számat az övére. Imádtam, hogy most már akkor csókolhattam meg, amikor akartam. Nagyon vágytam rá és amikor végre engedte, hogy megtegyem, hihetetlenül boldog voltam. Olyan volt számomra, akár egy függőnek a drog, az alkoholistának a napi adag alkohol, a nikotinfüggőnek a sok cigaretta, a szexfüggőnek, vagyis nekem pedig Iseul. Ha tehettem, akkor órákig az ajkain csüngtem és nem engedtem el, csupán a levegővételeink normalizálása végett váltunk el, aztán újra a szájára kaptam. Túl finom volt ahhoz, hogy csak úgy elengedjem. Az olyan lenne, mintha egy sivatagban valaki a szomjhalál szélén állna, a kezében lenne a víz, de nem inná meg. Ugyanolyan, ha nekem itt van Iseul, de nem csókolhatom meg és nem érhetek hozzá.

- Csak nem ebédet csináltál nekem? - Kérdeztem mosolyogva, ahogy elszakadtam tőle.

- De - Bólintott. - És siess, mert ki fog hűlni.

- Nagyon figyelmes - Motyogtam a szájára és egy csókot nyomtam rá, mielőtt elléptem volna tőle. 

Az asztalhoz sétáltam és leültem a székre, ahová a tányért tette. Ránéztem a húsra, amin jól láthatóan ott álltak a vérvörös cseppek. Vettem egy mély levegőt és aztán lassan kifújtam, hogy minél tovább tartsam a tüdőmben a mámorító illatot. Fogtam az evőeszközömet és vettem egy falatot.

- Köszönöm, hogy gondoltál rám - Emeltem meg a villámon lévő ételt Iseul felé.

- Semmiség - Bólintott mosolyogva.

A számba vettem és élveztem, ahogy a finom, porhanyós hús íze keveredik az édeskés, mégis fémes ízzel, ami gyönyörtáncot járt a nyelvemen. 

- Hogy ízlik? - Kérdezte a lány.

- Gyere ide! - Mondtam neki.

Amíg odalépkedett, kicsit hátrébb toltam a székemet és kinyújtottam a kezemet felé, jelezve, hogy huppanjon az ölembe. Lassan leereszkedett és a szétnyitott lábaim közé lépve a bal combomra érkezett. A dereka köré fontam a bal kezemet, jobbomba pedig visszavettem a villám. Felszúrtam egy kisebb darab húst és elé tartottam. Iseul kinyitotta a száját én pedig beletoltam az ételdarabot. Lassan rágott, miközben ízlelte az ételt és tulajdonképpen saját magát. Tudtam, hogy az nem olyan ízletes, mintha az enyémből kóstolt volna, hiszen én is a sajátomból tartottam fent az erőmet. Teljesen más. Szinte undorítóan más. Ha egyszer megízleled a párodat, többé a sajátodra sem tudsz nézni, soha nem lesz már olyan. Ugyanolyan, ha egy ember fagyizik, de egy másik helyen ezerszer jobban kóstol. Sosem fog visszamenni az előző helyre, ha a másikon ugyanannyiért sokkal jobban ehet. Finom, de nem szívesen eszi meg. 

Bal kezemmel a combját simogattam, amíg ettem az ebédemet. A mellkasom jelezte, hogy az érintésem igencsak tetszik neki, így hát megállás nélkül cirógattam a szabadidőbe bújtatott lábát.