Sok barátom volt, a szüleimmel jól kijöttem és volt egy szerelmem is. De egyvalamit senki nem tudott... hogy valami nincs rendben velem. Amiket néha kívánok, a vízióim, az álmaim, a tetteim... nem voltak normálisak és ezt a szüleimen kívül senki nem...
A taxi leparkolt a ház előtt. Kiszálltunk mind a ketten, a sofőr pedig segített kikapkodni a csomagjainkat a csomagtartóból. Amíg Jimin kifizette a fuvart, én csak álltam és bámultam a házat. Nem volt nagy, de Jimin egyedül élt itt, bőven elég volt számára ez a kicsi, de annál szebb házikó. A város szélén voltunk, szinte a semmi közepén. Bár alig három perc sétára lehetett minden, mégis annyira elszeparáltnak tűnt, békésnek, csendesnek és kívülállónak.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Körös körül kertek, dombok százai látszódtak ki.
- Tetszik? - Kérdezte Jimin, amint mellém lépett.
- Nagyon - Mosolyogtam.
Mivel már este volt, nem igazán tudtam megfigyelni minden apró részletet. Csupán az utcai lámpák fénye világította be annyira, hogy láthassam a házat. Amint közelebb léptünk hozzá, a külső villany automatikusan felkapcsolódott, ami miatt több fény árasztotta be a lakóházat és jobban meg tudtam nézni magamnak.
- Gyere csak - Mondta Jimin.
Mosolyogva bólintottam. Betette a kulcsot a zárba és elfordította azt, majd egy másik zárat is kinyitott a kis házikó ajtaján. Lenyomta a kilincset és betolta az ajtót. Kinyújtotta a kezét, jelezve, hogy menjek be.
- Köszi - Bólintottam egyet.
Lassan beléptem a házba és körbenéztem. Jimin is bejött utánam és visszazárta az ajtót éjszakára.
- Tedd le a táskákat! - Mondta. - Később felvisszük őket, előbb megmutatom a házat, oké?
- Oké - Bólogattam.
Leejtettem a vállamról a táskát és a kezemből letettem Jimin hátizsákját is. Leguggoltam és kikötöttem a cipőmet, hogy ne járkáljam össze a nagyon tisztának tűnő kecót. Jimin is levette a sportcipőit és gondosan egymás mellé téve őket a falhoz tolta, hogy ne legyenek útban. A bőröndömet és a saját sporttáskáját az ajtóban hagyta, hogy majd később azokat is felvigyük.
- Gyere, körbevezetlek - Nyújtotta a kezét mosolyogva.
Szintén egy mosollyal a számon követtem őt, miközben elfogadtam a felém nyújtott kezet.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A ház nagyon szép volt, visszafogott és egyszerű. A földszinten volt az étkező, a konyha és a nappali, ahol csupán a legszükségesebb eszközök voltak, semmi cicoma és semmi extra. A házban főként a fekete és a fehér színek voltak dominánsak, de néhány bútor egyszerű, fa színben állt a helyiségekben. Az emeletre vezető lépcsőn át feljutottunk a második szintre. Szintén egyszerű, elegáns berendezések voltak találhatóak mindenhol. Az emeleten csupán egy ajtó volt, amit Jimin ki is nyitott és belökte maga előtt. Hagyta, hogy belépjek és mellettem felkapcsolta a villanyt, hogy lássam a szobát. Halvány falak, egyszerű franciaággyal a közepén. A szoba egyik falát egy hatalmas ablak terítette be, az ággyal szemben, az ajtó mellett pedig egy terjedelmes gardrób húzódott. Az ágy mellett volt egy tolóajtó, amihez odasétáltunk. Jimin megfogta a kilincset és könnyed mozdulattal húzta szét az ajtót, aminek csendes nyitódása meglepett. A túloldalon egy fürdőszoba volt, a ház egyetlenje, bár egy embernek minek is több. A mosdó is gyönyörű volt, ha lehet ilyet mondani egy mosdóra. Egyszerű kád, csap és wc, semmi több. Szimpla, de modern ház volt, ami egyszerre tükrözte Jimin személyiségét és ötvözte a modern technológiát.
- Sajnos csak egy ágyam van, kénytelen leszel velem aludni - Közölte Jimin egy sóhajjal, amit egy széles mosoly követett.
- Nem gond - Nevettem fel a tényleg sajnálatos hírre.
- Reméltem, ugyanis a kanapé nem nagyon kényelmes alvás szempontjából - Magyarázta.
- Megleszek, ne aggódj - Ráztam a fejem.
- Örömmel hallom - Bólintott nevetve.
Magához húzott és egy puszit nyomott a számra. Meleg mosolyától elolvadtam, mint a vaj, miközben már szemei a megszokott vöröses, narancsos árnyalatukban úsztak. Biztos kényelmesebb volt neki azokat magára ölteni, hiszen ő már teljesen átváltozott angyal, tehát az az eredeti szemszíne. Ráadásul itthon volt, senkivel a közelében, megtehette. Felemelte a kezét és egy előre hullott tincset a fülem mögé tett, visszafelé pedig végigsimított az arcomon.
- Örülök, hogy idejöttél - Mondta halk, finom hangon.
Elmosolyodtam és megráztam a fejem.
- Köszönöm, hogy segítesz nekem - Válaszoltam.
- Csak természetes. Azt akarom, hogy minél gyorsabban lezajogjon ez az egész, hogy végre ne fájjon - Vett egy mély levegőt.
Megfogtam a kezét az arcomon és összekulcsoltam az ujjainkat. Mosolyogva figyelte a tettemet, aztán visszanézett a szemembe.
- Csak maradj velem, ha megtörténik - Kértem.
- Itt leszek - Válaszolt.
Nem tagadtam, rettenetesen féltem ettől az egésztől. Alig pár órám maradt hátra, mielőtt betöltöttem volna a húszat. Holnap születésnapom van, ami azt jelentette, hogy végre megtörténik a nagy esemény és teljes mértékben átváltozom. Rettegtem a rám váró fájdalomtól, nem tudtam, mit kell még eltűrnöm. A szemeim is színt váltanak majd, immáron véglegesen. Gőzöm sem volt róla, vajon milyen érzés lesz, mintha ki akarnának folyni vagy szimplán le fogom ejteni a hátamba nyilalló fájdalom miatt, amit majd a szárnyaim növekedése okoz nekem? Egyáltalán ezek egy időben történnek, hogy egy óra alatt lezavarjuk ezt az izét, és utána békében élhessek, vagy szépen, egész nap fog tartani, hogy egy nyugodt pillanatom se legyen?
Vettem egy mély levegőt és Jimin szemeire koncentráltam.
- Minden rendben lesz - Búgta mély, megnyugtató hangon. - Végig itt leszek veled.
- Megígéred? - Idegesen beharaptam a számat.
Jimin elmosolyodott. Felemelte az összekulcsolt ujjainkat és még mindig nem engedve el a kezemet, kihúzta a fogaim rabságából az alsó ajkamat. Lehajolt hozzám és egy erős csókot nyomott a számra.
- Megígérem - Suttogta a számra.
- Oké - Bólintottam.
Jimin újra ráragadt az ajkaimra és immáron éhesen kapott utánuk. Szétbontotta az összegabalyodott ujjainkat és hagyta, hogy a hajába vezessem a szabad ujjaimat, ő pedig a derekamra az övéit. Meleg nyelve lassan, kérlelően merészkedett át az én felségterületemre, hogy táncba hívja az én izmomat. Eszembe sem jutott harcolni a csók vezetéséért, egyrészt tudtam, hogy esélyem sincs, és ha elkezdeném, csak durvábbá változtatnám a csókot és talán az este nem úgy végződne, ahogy azt terveztem, alvással. Másrészt pedig szimplán élveztem, hogy ő irányított és vezette a nyelveink csatáját.
