Király páros /Bts Jimin FF/

28.

Belekortyoltam a limonádémba, amit teleraktam csillag és szívecske alakú jégkockákkal. Az időjárás egyre melegebbre fordult, jelezve a nyár rohamos közeledtét, ezzel a vizsgák lassúnkénti elérkezését is és a huszadik szülinapomat egyaránt. Nem tudtam, hogy is érzek abban a pillanatban. Lehetetlenül nyugodt voltam a napsugarak simogató, meleg érzésétől és már úgy éreztem, mintha semmi dolgom nem lenne, csak ez egész nyáron. Izgultam, de tudtam, hogy a vizsgák sikerülni fognak, hiszen nagyon sokat gyakoroltam és próbáltam és Jimin is nagyon sokat segített az utóbbi időben. A szülinapom gondolatára pedig egyszerűen elöntött a kétségbeesés. Fogalmam sem volt arról, hogy mi fog velem történni. Fájni fog e, hogy a szárnyaim kinőnek, ha egyáltalán lesznek majd, hogy a szemem teljes színváltozása mennyire lesz kétségbeejtően kínzó érzés és egyáltalán, ez a rémes, de fantasztikus érzés belül el fog múlni vagy erősebb lesz. Nem tudtam semmit, Jimin-t pedig nem akartam megkérdezni, mert tudtam, hogy annál inkább rágörcsölnék az egészre és félnék. Inkább megmaradtam a boldog tudatlanságban és azzal a gondolattal, hogy ha eddig együtt tudtam élni ezekkel a tünetekkel, akkor most sem lehet majd rosszabb. Igaz? 

- Iseul? - Hallottam meg a nevemet a házból.

- A kertben! - Kiáltottam vissza.

Anya kisétált és ránéztem. A fűben ültem a pohár innivalómmal, amiben út közben elolvadtak a jéghideg formák és már valószínűleg fel is melegedett a limonádém is. 

- Be van pakolva az útra? - Kérdezte, miközben ő is leült mellém és a Nap felé fordulva élvezte a meleget.

- Be - Bólintottam szimplán.

- Túracipők, plusz sportcipő, ha eláznátok, kabát, meleg ruha? - Sorolta. - Az erdőben hideg van.

- Anya, felnőtt vagyok - Tájékoztattam a mellékes információról. - Mindent bepakoltam.

- Tudom, tudom, csak gondoltam azért megkérdem - Mosolygott.

- Mindenem megvan, ne aggódj! - Mosolyogtam vissza én is, hogy ne tűnjön úgy, mintha ezzel le akartam volna rázni.

Egy percig egyikünk sem szólalt meg, csak lehunyt szemmel élveztük a meleg időjárást a hűvös napok után. Én egy rövidnadrágban és egy ujjatlanban ültem, anya pedig térdnadrágot és egy rövid ujjút viselt. Így is éreztem, hogy amióta kint vagyok, a bőröm teljesen átforrósodott, pedig ez még csak a nyári napsugaraknak a hírhozója volt.

- Tudom, hogy nem szeretsz erről beszélni - Kezdett bele anya. - De Jimin-nel minden rendben lesz.

Sóhajtottam és feltoltam magam a támaszkodásból és teljesen felültem.

- Tudom - Bólintottam. 

- És nem szeretnénk, ha visszafognád az érzéseidet - Folytatta. - Mind tudjuk, hogy csak akkor maradhattok erősek, ha megtörténik, aminek meg kell történnie.

- Igen, tisztában vagyok vele - Mondtam halkan. - De nem akarom, hogy egy osztálykiránduláson történjen meg.

Lehajtottam a fejemet és a törökülésbe húzott lábaim előtt lévő fűszálakat kezdtem el tépkedni. 

- Azért, mert egy kirándulás vagy azért, mert félsz? - Rátapintott a lényegre.

- Mind a kettő - Sóhajtottam a mondatot. - Nem hiszem, hogy ott kellene, hogy megtörténjen, ráadásul nem tudom, milyen. Főleg úgy, hogy nem egyszerű dologról van szó, hanem rólunk. Érted. Nem emberekről.

- Értelek - Bólogatott mosolyogva anya. - És amúgy ezen kívül minden rendben van? Mármint az érzéseid Jimin felé.

Kérdése meglepett, ezért felkaptam a felem és kerek szemekkel néztem rá. Arca nyugodt és békés volt, egy halvány mosollyal. 

Bólogattam.

- Azt hiszem. Vagyis, nem tudom, hogyan is kellene éreznem - Kínosan felnevettem.

- Jó, amikor a közelében vagy, nem?

- De igen - Bólogattam. - JinSu-van sose volt ilyen.

- Akkor jó - Vett egy mély levegőt. - Ez a lényeg. 

*Jimin POV*

Mosolyogva hallgattam a beszélgetést, miközben az ajtófélfának döntöttem a fejemet. Nagyon nyugtató volt hallgatni Iseul szavait, hiszen meggyőződhettem róla, hogy tényleg jól érzi magát mellettem és már nem fél. És az, hogy még nem akarja, hogy megtörténjen az a bizonyos dolog, várható volt és nem is számítottam nagyon másra. Nincs tapasztalata, eleve tart az első alkalomtól, de rátesz még egy lapáttal, hogy angyalok vagyunk és gőze sincs, milyen lesz vagy más lesz e egyáltalán. Engem nem kérdezett róla, valószínűleg zavarban volt. Anyával se igazán szeretett beszélni semmi olyan dologról, aminek köze volt a szexualitáshoz vagy kicsit erotikusabb téma volt. Most is meglepődtem, hogy viszonylag nyugodtan tudott válaszolni a nőnek és elbeszélgettek erről. 

Jókedvűen eltoltam magam az ajtótól és bementem a házba, hogy a nemsokára kezdődő kirándulásra mindent bepakoljak és biztos-ami biztos alapon minden eshetőségre felkészüljek, hiszen az erdőben nem igazán lesz lehetőség semmit vásárolni, ha esetleg nem pakolnám be. 

*Iseul POV*

Bár kínos volt anyával megbeszélni az érzéseimet Jimin és az első alkalom iránt, mégis megnyugodtam egy kicsit. Bár továbbra sem tudtam, mire számíthatok ezzel kapcsolatban, abban biztos voltam, hogy ha egyszer sor kerül rá, akkor Jimin vigyázni fog rám. És azért is hálás voltam, mert tudtam, hogy nem fog semmit erőltetni, tehát nem kell feszélyezve éreznem magam sem a kirándulás, sem pedig az itthon töltött napok alatt. Ha meg elmegyek vele Amerikába és megtörténik a szülinapomkor esedékes incidens, majd kiderül, mi lesz. Egyenlőre még az is rejtély számomra, mit takar az átváltozás, nem hogy utána mit fogok érezni és milyen nagy igényeim lesznek Jimin felé. Ez még a jövő zenéje volt.

Feltápászkodtam a földről és besétáltam a házba. Sötétség fogadott, ahogy a ragyogó napsütést hirtelen felváltotta a ház természetes fénye. Jól esett a hűvös, ahogy beértem a falak közé, mert már úgy éreztem, hogy ha a combjaimra ütnék egy tojást, perceken belül tálalhatnám a rántottát. 

Felsétáltam a szobámba és a bőröndömet bámulva-mintha az segítene- még egyszer átjátszottam fejben, mi az, amit bepakoltam és mi kellhet még. Gondoltam a programokra, a meleg ruhára, törölközőre, tisztálkodási szerekre, mindenre. A pizsamámmal direkt úgy számoltam, hogy hosszú legyen, mert az erdő éjszaka nem kellemes, ráadásul Jimin a szobában lesz, csak nem aludhatok egy szál semmiben, még akkor sem, ha előbb utóbb úgyis látni fog. Inkább legyen utóbb.