Király páros /Bts Jimin FF/

15.

Nem tudom, meddig állhattam ott, egy helyben, mozdulatlanul. De mire észbe kaptam, addigra Jimin már megreggelizett és a rozoga kanapén ült, egy régi, megsárgult lapú könyvet olvasva, amit valószínűleg még jó pár évtizeddel ezelőtt hagyhattak itt a szüleim. Még mindig nem fogtam fel, hogy mit is láttam. Jimin szemei tényleg vörösben úsztak és én... gyönyörködtem bennük. Elvesztem a szempárban és kicsit sem ijedtem meg. Miért? Miért nem rohantam el és hagytam itt őt, továbbra is a tudatban, hogy bolond vagyok? És azok a hegek.. Mik azok? Egyszerre rémisztőek és szépek.

A kanapé felé vettem az utamat és megálltam a férfi előtt. Nem szóltam semmit, nem tudtam. Bizonyítékot és magyarázatokat akartam, de a legkevésbé sem elmenni. Jimin felnézett a sorokból és az arcán egy halvány mosoly csücsült. Összecsukta a könyvet és letette maga mellé. Narancsos szemei felnéztek rám és ezzel még jobban kihangsúlyozták a szürke haját és a hófehér bőrét. Mintha nem is élő emberről beszélnénk. Sokkal inkább olyan volt, mint egy mesterien megfestett, gyönyörű kép vagy egy rajzfilmhős, hibák nélkül. Nem tűnt igazinak, túl szép volt.

Beharaptam az alsó ajkam és lesütöttem a szememet. Miért jöttem ide? Miért nem volt jó nekem ott állni? Miért kell itt állnom? Jimin felállt és elém lépett. Magasabb volt, mint én, ezért lehajtotta a fejét, hogy rám tudjon nézni, amíg én hátra hajoltam, hogy tartani tudjam vele a szemkontaktust.

- Meguntad az ácsorgást? - Kérdezte mosolyogva.

Megráztam a fejem. Ha kell, akkor egész hétvégén egy helyben állok majd.

- Akkor? -Vonta fel a szemöldökét.

Megköszörültem a torkom, ez kínos lesz.

- Én csak - Elakadt a szavam.

Mit akarok én tulajdonképpen?

- Te csak? - Kérdezett vissza.

- Meg... megérinthetem? - Kipirult arccal néztem fel rá.

Jimin arca meglepődöttséget mutatott, kikerekedett szemekkel és összeráncolt homlokkal. Szerintem nem igazán fogta fel, hogy mi is nálam ez a hangulatingadozás és a furcsa viselkedés, de őszintén megmondom, én sem tudtam. Egyik pillanatban, szívem szerint az arcába üvöltöttem volna, miközben a Bibliát mormolom, mert nem tudtam felfogni, hogy amit mondott az igazság lehet és nem csak egy kitalált mese. A másik pillanatban pedig már vonzódtam hozzá, meg akartam ismerni és tudni akartam, micsoda ez az egész és ki vagyok én, ha állítása szerint én is ilyen...izé vagyok. Angyal?

Jimin lassan hátat fordított nekem, amikor megértette, mit akarok. Csak néztem azokat a hegeket és próbáltam kitalálni,hogy is érezzek. Lenyűgöző és taszító volt.

- Ne félj, csak bátran! - Mosolygott rám, félig hátra fordulva.

Bólintottam egyet és felemeltem a kezem. Vajon kemény? Puha? Milyen érzés?

Ujjbegyeimet a legtetejéhez érintettem, mire Jimin megrezdült. Elkaptam a kezemet, mert azt hittem fájt neki vagy rosszat csináltam, de ő csak mosolyogva hátra fordult.

- Csak hideg a kezed - Magyarázta nyugtatóan.

Ismét csak bólintottam és vettem egy mély levegőt. Ugyanoda visszatettem az ujjaimat és éppen, hogy hozzáérve a tetején átsimítottam. Nem éreztem semmit, ezért tovább mentem és a teljes hosszát végigsimítottam a szélén. Furcsa volt. Puha, mint a saját bőre, de mégis érdesebb a felülete. Lágy,mintha bármelyik pillanatban összeomolhatna az érintésem alatt, de mégis kőkemény, ami kiállna akármilyen támadást. Megmagyarázhatatlanul ismeretlen volt. Ujjaimat oda-vissza toltam, egyre beljebb haladva a hegen, mindkét oldalt, míg végül a közepét is bebarangoltam.

- Milyen érzés? - Kérdezte Jimin.

Egész tenyeremmel lefedtem a hegeket és azt néztem, hogy a kezem egymás alatt fedi be a hosszú csíkot.

- Nem tudom - Vallottam be, miközben tovább cirógattam a hátát. - Nagyon furcsa.

Jimin csak elmosolyodott és hagyta, hogy tovább fogdossam a szokatlan, hihetetlen dolgot.

- Neked milyen érzés? - Kérdeztem most én.

- Hm - Sóhajtott egyet, ahogy gondolkozott. - Nem érzek különbséget, ha a hátamat simogatod vagy a szárnyaim helyét. Nekem ez a részem és teljesen normális.

- A szárnyaid - Suttogtam.

Elképedve simogattam tovább a cikázott szélű, fekete vonalat.

Jimin megfordult, mire egy kicsit megugrottam, mert annyira belemélyedtem a tanulmányozásba, hogy teljesen megfeledkeztem mindenről.  Halkan felnevetett és a kezébe fogta az enyémeket, amikkel eddig őt barangoltam be.

- Neked is lesznek, amint betöltöd a húszat -  Magyarázta.

- Nekem? - Nevettem fel, még mindig kételkedve a sztoriban.

Jimin bólintott egyet határozottan. Nekem?

- Megmutatod? - Kérdeztem, mint egy izgatott kislány.

Jimin megingatta a fejét, miközben nevetett a gyermeki lelkesedésemen. Egy másodperc sem telt bele, a hátából ívesen, kecsesen kiemelkedtek a szárnyai, narancsos-pirosas színben,akárcsak a szemei árnyalata. Hatalmas volt én pedig csak tátott szájjal néztem a lehetetlen műsort. Jimin úgy fogta a kezeimet, mintha attól tartana, hogy elrohanok. De én túlságosan meg voltam ahhoz lepődve és le voltam nyűgözve ahhoz, hogy akár mozdulni is tudjak.

Óvatosan kihúztam az ujjaimat a szorításából. Jimin aggódó arca elárulta, hogy nagyon fél, hogy elmegyek. Megmelengette a szívemet a tudat, hogy ennyire aggódik értem és hogy nem akarja, hogy elmenjek. De hogy mehetnék el, amikor most jöttem rá, hogy egy angyallal paktáltam és állítólag én is az vagyok? Vagyis nem vagyok bolond?

Óvatosan hozzáértem a sima, hatalmas tollakhoz, amik a szárnyát alkották. Apró, selymes szálak alkottak egy nagy, gyönyörű tollat, amikből aztán összeállt a szárnya. Szinte elolvadt a kezem alatt, ahogy megfogtam és annyira álomszerű volt az egész, hogy kedvem lett volna felpofozni magam, hogy végre felkeljek.

- Jimin, ez - Megráztam a fejem és kerestem a szavakat, miközben képtelen voltam elszakítani a tekintetemet és a kezemet a puha tollaktól. - Hihetetlen.

- Majd elhiszed, ha végre elfogadod, hogy ki vagy - Mondta halk hangon.

Megingattam a fejemet.

- Nem hiszem el, hogy ilyen tényleg létezik - Vallottam be. - Hogy te tényleg angyal vagy.

- Nem én, hanem mi - Javított ki.

Felnéztem rá, a pirosas szemeibe, amik szigorúan, de lágyan vizslattak engem, amíg türelmesen tűrte, hogy a szárnyaival foglalkozzak. Nem akartam elhinni, hogy ez tényleg megtörténik. Vajon ez egy újabb álom?