Sok barátom volt, a szüleimmel jól kijöttem és volt egy szerelmem is. De egyvalamit senki nem tudott... hogy valami nincs rendben velem. Amiket néha kívánok, a vízióim, az álmaim, a tetteim... nem voltak normálisak és ezt a szüleimen kívül senki nem...
Még egyszer körbejártam az egész házat, olyan cuccok után kutatva, amik biztosan kellhetnek erre a pár napra, amíg Jimin-nél lakom. A gyomrom hatalmas görcsbe rándult a gondolatra, hogy csupán ketten leszünk a házában, ráadásul ez az ő háza vagy lakása. Olyan, mintha már régóta együtt lennénk és már a házasság előtti pár hétben összeköltöznénk. Holott azt sem tudtam igazán, hogy mi most együtt vagyunk e. Vagyis nyilván, mivel más választásunk egyrészt nincsen, másrészt pedig nem is akarom, hogy legyen, hiszen Jimin egyszerűen csak tökéletes. Túl szép, ahhoz, hogy igaz legyen, de valószínűleg azért, mert egy angyal.
- Megvan minden? - Jött oda anya.
Bólintottam és letettem az utolsó táskát a bőröndöm mellé. Egy nagy bőrönd volt az előszobában, ami az enyém volt, egy hatalmas sporttáska Jimin-nek és mind a kettőnknek egy-egy hátizsák, amit majd a gépre akarunk felvinni. Tíz napra terveztük az amerikai utunkat, de sose lehet tudni, mire lesz szükségünk, ezért minden eshetőségre felkészültünk.
Jimin mellém állt, átkarolta a derekamat és egy gyors puszit nyomott a fejemre. Felnéztem rá és elmosolyodtam, ő pedig viszonozta és telt, rózsaszín ajkait felfelé görbítette.
- Mindened megvan? - Kérdezte ő is.
- Igen - Bólintottam neki is.
- Papírok, útlevél, szükséges adatok - Sorolta anya.
- Minden megvan, ne aggódj! - Mosolyogtam rá.
Ő csak bólintott és próbált mosolyogni, de látszott rajta az idegesség.
- Vigyázz rá, Jimin! - Nézett a mellettem álló férfira.
Jimin csak lehunyta a szemét és bólintott egyet.
- Ne aggódj, minden rendben lesz! - Biztosította Jimin. - Majd telefonálunk és beszélünk. És úgyis nemsokára jövünk vissza, nem lesz semmi baj.
- Oké - Bólintott anya.
Apa csak csendben állt és mosolygott ránk. Ő tudta, hogy Jimin kezében jó helyen leszek és vigyázni fog rám. Anya is nagyon jól tudta, de mégis benne volt a szülői félelem, amit nem csodáltam. Bennem is volt egy kis feszültség, hiszen ismeretlen országba repülök, több, mint egy hétre, bár ott lesz velem Jimin. Nem ismerek senkit, nem ismerem a szokásokat, az országot, a várost, ahová megyünk... És mégis csak Jimin-nel kettesben leszünk, két vágy és kéj angyala, ebből azért elég szépen lehet következtetni az eseményekre. Habár én még nem akartam, hogy megtörténjen az a bizonyos dolog, egyre jobban éreztem, hogy Jimin közelében kényelmesen érzem magam, fesztelenül tudok viselkedni és nagyon is kívánom őt.
------
Hosszú búcsúzkodás után végre beszálltunk Jimin autójába és elindulhattunk a reptérre, hogy le ne késsük a beszállást.
- Izgulsz? - Kérdezte Jimin, egy pillanatra oldalra nézve rám.
Ránéztem, de már rég az útra koncentrált, ahogy gyors tempóban szlalomozott a lassabb autók között, hogy biztos, ami biztos előbb odaérjünk a helyszínre.
- Kicsit - Vallottam be.
- Minden rendben lesz - Mosolygott rám egy pillanatra ismét, mielőtt újból a forgalomnak szentelte volna a figyelmét.
Bólintottam, de nem válaszoltam. Jimin kinyújtotta a kezét, miután a legmagasabb fokozatba váltott. Átnyúlt hozzám és tenyerét a térdem fölé helyezte. Kicsit meglepődtem és egy aprócska áramütés szántott végig a testemet a hirtelen érintésre. De szinte azonnal ellazultam és halványan elmosolyodtam. Ránéztem a kézre, ami apró mozdulatokkal cirógatta a farmerbe bújtatott lábamat, aztán a tulajdonosára, aki szigorú tekintettel kémlelte az utat, hogy minél előbb felmérje a lehetőségeket az előzésekre és a lassabb járművel kikerülésére.
Egyszerűen hihetetlenül nézett ki a férfi. Egyszerű, fekete póló volt rajta, de hozzá egy elegánsabb dzsekit választott, ami majdnem egy öltönynek nézett ki, de mégis sportosabb volt. Fejére kalapot húzott, ami szintén jól állt neki, amíg szemüvege helyett most ismételtem kontaktlencsét viselt. Haját szokásosan kettéválasztva hordta, hogy homlokát látni engedje és egyszerre férfiasabb kinézetet is biztosítson neki. Szemei cikáztam az előtte haladó autók között, szája pedig csókolni valóan nedves volt, ahogy a nyelvével megnyalta egy pillanattal ezelőtt.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
------------
Jimin leparkolta az autót egy olyan részén a repülőtérnek, ahol az olyan kocsik várakozhattak, amelyeket majd a visszaúton használunk. Így nem kellett taxival törődnünk, ami kihozott volna minket, nem kellett hívnunk senkit, hogy vigye haza az autót, hanem szimplán vett rá valami jegyet, ami tizenkét napig feljogosította, hogy ott parkoljon.
Kivette a táskákat a csomagtartóból, majd gondosan bezárta a kocsit, ellenőrizve minden ajtót, nehogy kellemetlen meglepetés érje, amikor visszajövőnk. Bár ez a rész külön őrzött parkoló volt, mégsem lehetett a véletlenre bízni a dolgot. Jimin felvette a bőröndömet és a saját sporttáskáját és csak arra kért meg, hogy a két, kisebb hátizsákot kapjam el és azt hozzam.
Lassan, komótosan érkeztünk meg és tettük fel a csomagjainkat a szalagra, miután felmatricázták mind a kettőt az úti célnak megfelelően. Még volt egy óránk a gép indulásáig.
- Mit fogunk csinálni egy óráig? - Kérdeztem, a vállamra kapva a táskámat.
A kezemben volt minden papír, amire szükségem volt a beszálláshoz.
- Eltelik az - Sóhajtott Jimin. - Rengeteg idő, amíg ellenőrzik az útleveleket és a papírokat, meg átjutunk az ellenőrző kapukon.
- Ó, értem - Bólintottam.
- Gyere - Mosolygott rám és kinyújtotta a kezét felém.
Halványan elmosolyodtam és megfogtam a felém lendített kezet. Jimin azonnal összekulcsolta az ujjait az enyémekkel és maga mellé rántott. Hüvelykujjával finoman simogatta a kézfejemet, amíg vártunk a sorban, hogy végre lepecsételjék az útleveleinket. Fejemet Jimin vállára hajtottam és nekidőltem, ahogy éppen, hogy tyúklépésben haladtunk csak előre. Ő a szabad kezével átnyúlt az állam alatt és megsimogatta az arcomat. Elmosolyodtam és felnéztem rá. Ő is visszanézett rám és az arcomon maradt kezével lágyan jelezte, hogy hajoljak közelebb, amíg ő is lehajolt hozzám. Egy gyors csókra összenyomtuk az ajkainkat, majd ugyanúgy, mosolyogva elváltunk egymástól.
