Király páros /Bts Jimin FF/

36.

- Minden megvan? - Kérdezte Jimin, miközben körbefordult a szobában.

- Igen - Nyögtem, miközben behúztam a bőröndöm cipzárját. 

Útra készen álltunk, hogy végre elhagyjuk az erdőt és hazabuszozzunk. Habár egy feltöltődés és kikapcsolódás volt ennek a kirándulásnak a célja, mégis elfáradtunk, kimerültünk és kicsit sem élveztük az erdőt, csak a tábortű estéjén, amikor semmi programunk nem volt végre. Mindenki keveset aludt, fájtak a lábai, megfázott és rovarcsípésektől szenvedett. Hála a magasságosnak, hogy szombat volt, így lesz még egy teljes vasárnapunk aludni, amit én erre terveztem kihasználni. Az egész napot. Megszakítás nélkül.

Felhúztam a bőröndöm kis karját, hogy kényelmesen magam  után tudjam húzni-vagy inkább vonszolni- a buszig. Jimin a vállára kapta a sporttáskáját és egy félmosollyal nézett rám. Egyetlen lépéssel átszelte a közöttünk lévő távolságot és letolta a fogantyút. Kérdőn néztem rá, de ő csak felkapta a nagy táskámat és azzal együtt indult ki a házból.

- Ó - Jött ki mind a számon. - Köszönöm.

- Természetes - Bólintott hátrafelé. - Megtennéd, hogy bezárod az ajtót?

- Természetes - Válaszoltam mosolyogva.

Kihúztam a kulcsolt a belső oldalról és még egyszer körbefuttattam a szemem a szobában, hogy biztosan üresen hagyjuk e. Bezártam az ajtót, beletoltam a fa bilétákkal díszített kulcsot és rázártam az ajtót, hogy úgy hagyjuk itt a helyet, ahogy megkaptuk. 

--------------

Ugyanúgy feküdtem, mint három nappal ezelőtt az odafelé tartó buszúton. Jimin az ablaknak dőlve, kényelmesen elhelyezkedett és csukott szemmel zenét hallgatott, én pedig az ölébe hajtott fejjel, lábaimmal a busz folyosója felé, nem túl kényelmesen, de valószínűleg kényelmesebben feküdtem, mintha ültem volna. Jimin apró, lágy mozdulatokkal simogatta a tincseimet. Fáradt lehetett már, mert a simogatások között vagy letette a kezét és csak pihent a fejemen, vagy egy pár másodperc eltelt, mire újra felemelte és egy újabb csíkot húzott az ujjaival a hajszálaim között. 

Én is lehunytam a szememet és hallgattam a csendet, a busz zúgását, a forgalom kinti zaját és a buszban felhangzó egy-egy szót vagy nevetést. Mindenki aludt vagy pihent, nagyon kifáradtunk. 

Jimin elvette a kezét a hajamról és a vállamra tette. Gyenge mozdulatokkal rajzolt apró köröket és vonalakat a csupasz bőrömre. A szokásos forró érzés kerített hatalmába, aminek a hirtelen érkezésétől kirázott a hideg. Ahogy ezt a férfi észrevette, végigtolta a tenyerét az egész felkaromon, hogy meleg bőrével eltüntesse a kis dudorokat onnan. Nagyot sóhajtottam és próbáltam nem odafigyelni a testemben keletkező bizsergésre és szétáramló elektromosságra.

- Ne fogd vissza! - Suttogta Jimin hirtelen.

Felkeltem az öléből és ránéztem felvont szemöldökkel. Visszacsúsztam normális, ülő helyzetembe a székben és onnan figyeltem. Jimin kihúzta a füléből a fülesét és egy halvány mosollyal nézett rám. Felemelte a jobb kezét és mutatóujjával a mellkasára bökött.

- Érzem - Magyarázta.

Elpirultam és lehajtottam a fejem. Azt is érzi, hogy mennyire kívánom? Hogy a testem reagál rá akkor is, ha csak egy újjal ér is hozzám? Lehetne ennél kínosabb? 

*Jimin POV*

Lassan körbenéztem a buszban. Mindenhol jobbra-balra dőlő fejeket láttam, így odahajoltam Iseul-hoz. 

- Mondtam, hogy ne legyél szégyenlős - Suttogtam. - Ez a mi világunk.

- Tudom - Bólintott.

Vettem egy mély levegőt és bal kezemmel megfogtam az állát. Felemeltem a fejét és magam felé fordítottam. Arca piros volt, ahogy zavarba esett saját magától. Elmosolyodtam.

- Ha ez megnyugtat, neked hozzám se kell érned ahhoz, hogy így érezzek - Mondtam egy félmosollyal.

Ha lehet, a lány még vörösebb lett és lesütötte a szemeit. Halkan felnevettem a szégyenlősségére és elengedtem az állát. Mielőtt letettem volna a kezemet, tenyeremet az arcára tettem és finoman megsimogattam a puha bőrét. Az egyik kedvenc elfoglaltságom lett, hogy hozzá érjek, megsimogassam és a közelében legyek. 

Iseul vett egy mély levegőt az érintésemre, amitől még jobb kedvem lett. Tudtam, hogy milyen érzés, visszafogni a vágyat és a tüzet. Minden nap, a nap huszonnégy órájában éreztem ezt és ezt miatta. Mert nem tudta, hogy a nadrágom szűkebb lesz már attól is, hacsak együtt táncolunk és látom a csodálatos testének a mozgását, szinkronban az enyémmel. És el sem tudja képzelni, mennyire izzasztó itt, hogy az ölemben feküdt. Szerencsére ő még nem tudja megkülönböztetni az érzéseket, amiket akkor érez, ha én is. Valószínűleg sajátjaként gondol rájuk és csak a 'szokásos' gondolattal elintézi. Nem tudja, melyik érzések jönnek felőlem és egyenlőre azt hiszem, hogy ez így jó. Megijedne, ha tudná, mennyire akarom őt.

-------------

*Iseul POV*

Hazaérve anyáéknak mindent el kellett mondanunk, akár a tízéves, első táborozók. Meséltünk a programokról, a szállásról és utoljára említettük meg az incidenst, miszerint Jimin ivott a véremből. A szülők először lesokkolódtak, aztán megrázták a fejüket és boldogan kérdezgették, hogy milyen érzés volt, most milyen érzés, érzünk e változást és a többi. Jimin szinte fapofával válaszolgatott és csodáltam, hogy egyszer sem jött zavarba, amikor arról beszélt, hogy mennyire izgató volt számára az egész és mennyire jó érzés volt. Én persze egy-egy szót nyögtem, de végig lehajtott fejjel, zavarban érezve magam ültem az asztalnál és hallgattam, ahogy Jimin beszámol. 

- És megtörtént a rituálé? - Vigyorgott anya.

Felkaptam a fejem és egy 'He? Mi van?' pillantással jutalmaztam, miközben a szám is elnyílt. Most komolyan arról akar tudni, hogy lefeküdtem e Jimin-nel, amikor tisztán kijelentettem, hogy ha akarnék, akkor sem egy erdei, iskolai táborban tenném? Jimin nyugodtan megrázta a fejét.

- Nem - Válaszolt. - Iseul is tudja és ti is, hogy addig várok, amíg kell.

- De nem akarjátok még? - Feszegette tovább a témát anya.

- Ó, kérlek! - Tenyerembe temettem az arcomat és kicsit lejjebb süllyedtem a székemben.

- De - Hallottam Jimin hangját. - Nagyon is. De nem fogom ráerőltetni akkor sem.

Halvány mosoly kúszott a számra a tenyerem rejtekében. Tudtam, hogy nem akar noszogatni, de ezt hallani még jobb volt, még akkor is, ha már vagy huszadjára mondta el. De valamiért furcsán rossz érzés volt tudni, hogy Jimin mennyire akarja és vágyik rá és miattam van korlátozva. Persze ez nem változtatott a tényen, hogy továbbra is féltem egy kicsit és nem most, rögtön akartam megtenni. De mind a ketten tudtuk, hogy én is akarom és érzem a jelét, csak visszafog a riadtságom. Jimin-nek pedig még nehezebb lehetett, hogy tudja, nekem is ugyanolyan érzés, mégsem engedem lépni.