Király páros /Bts Jimin FF/

49.

*Jimin POV*

Iseul helyezkedni és fészkelődni kezdett mellettem. A repülő már javában a magasban volt, valahol félúton az út vége felé. Kihúztam a fülemből a fülhallgatót és felé fordultam. A vállamra volt borulva és aludt éppen, ahogy az egész gép társasága. Már legalább tíz órája repkedtünk valahol az óceán felett és már este háromnegyed kilencet ütött az óra. Én mégsem tudtam aludni, mert nagyon féltem, hogy hátha Iseul rosszul lesz vagy esetleg még egy rohama támad a szárnyaitól. Mondjuk annak elég kevés esélye volt, de sose lehet tudni. Egyszerűen csak túlaggódtam a helyzetet.

Iseul összeráncolta a homlokát és aprót rándult álmában. Vettem egy mély levegőt, ugyanis a mellkasomban kezdtem érezni az izgalmának a kezdeti foszlányait. Lehunytam a szemem és inkább fel akartam kelteni. Kezemet a combjára tettem és megsimogattam, miközben aprót rázogattam rajta.

- Jimin - Lehelte a szavakat.

- Ne csináld, itt! - Szűrtem a szavakat a fogaim között, ahogy már nekem is fészkelődnöm kellett a halk sóhajaitól. - Iseul!

Végigsimítottam egész lábán, hogy több ingert adjak neki a való világból, ami felébresztheti őt a mély és nagy valószínűséggel elég pikáns álmából. Nem volt könnyű, hiszen szívem szerint elhallgattam volna a hangokat, amik a szájából szöktek meg, de mégis csak egy repülőn ültünk, ráadásul álló férfiassággal nem éppen a legkellemesebb végig üldögélni még tíz órát. Így is már kényelmetlen volt a helyzet, nem akartam tovább húzni a saját határaimat.

- Iseul - Suttogtam a fülébe, majd a kezemet a lábáról az arcára tettem. 

Megsimogattam a puha, telt arcocskáit, amik az alvástól még jobban felpuffadtak. 

- Hm? - Hümmögött a lány válaszul.

Mosolyogtam, ahogy felemelte a fejét a vállamról és rám nézett. Félig csukott szemei és álmos arca nagyon aranyosak voltak. Lehunyta megint a pilláit, amíg egy hatalmasat nyújtózott.

- Megérkeztünk? - Kérdezte, ahogy kinézett az ablakon.

- Nem - Ráztam a fejem mosolyogva. - Még legalább tíz óra.

- Akkor miért keltettél fel? Baj van? - Nézett rám kérdőn.

- Lett volna, ha nem keltelek fel - Nevettem fel halkan.

Értetlen, kérdő pillantással jutalmazott. Közelebb hajoltam hozzá, mire halványan elmosolyodott. A szám már szinte az övéhez ért, amikor megmagyaráztam az előbbi mondatomat neki.

- A nadrágomban - Fejeztem be, hogy értelmet nyerjen számára a dolog.

Utána a szájára tapasztottam az enyémet és egy gyors csókot hagytam a telt ajkakon.

Iseul zavartan lenézett az említett területre, aztán elkapta a tekintetét. Nevetnem kellett a szégyenlősségén.

*Iseul POV*

Arcomat elfordítottam, hogy meglessem az óceán hatalmas, végtelenbe nyúló kékségét Jimin szűk farmerja helyett. Vajon tudja, mit álmodtam? Beszélhettem álmomban? Honnan tudhatja a fejemben zajló dolgokat? Mert nyilvánvalóan tudja, ha ennyire felizgatta a dolog.

Összezavarodtam és kérdések merültek fel bennem. Jimin ennyitől ilyen állapotba kerülne? Hogy csak álmodok róla és érzi vagy hallja? Valószínűleg tényleg kilehet már szegény, ha ilyen apróság is így feltüzeli. És én csak váratom szegényt, mert félek. Igazán azt sem tudom, mitől is félek igazán, hiszen nem nagyon lenne, mitől. Jimin gyengéd és kedves velem, mindig figyel rám. Eddig is tiszteletben tartotta a határaimat és az érzéseimet. Csókról csókra haladt velem, midig csak apró érintéseket haladva előre. 

A legutolsó fájdalmas perceim után is, amikor az ölébe ültetett, hogy lenyugodjak, tehetett volna valamit, de mégis tartóztatta magát. Egyetlen egy szál bugyi volt rajtam, sem melltartó, sem pléd, ami eltakarhatott volna. Érzett, simogatott, de nem tért át olyan területre, ami kényesen érintett volna engem. Bár láttam a szemein még a szenvedésem közepette is, hogy mennyire felizgatta a látvány, hogy semmi nincs rajtam, mégis tartózkodott bármiféle megmozdulástól. A végén is csak a fenekemre simított, ami bár váratlanul ért, mégsem volt rossz. Én is hihetetlenül akartam már és élveztem, bármit is tett velem. Nem is tudtam, mitől tartok igazán a vele való szeretkezéssel kapcsolatban. Talán csak magamtól tartok és attól, hogy nem leszek elég jó neki. Úgy éreztem, eléggé beleszerettem már ahhoz, hogy darabokra törje a szívemet, ha amiatt hagyna el, hogy nem tetszem neki vagy nem vagyok neki elég jó. Természetesen ezt a gátlásomat sem értettem, mivel a kettőnk között lévő kötelék nem engedte volna, hogy emiatt elhagyjon vagy egyáltalán bármi miatt. Jimin és én akkor is együtt maradtunk volna, ha nem vagyok képes fájdalmak és sikolyok, valamint gátlások nélkül odaadni magam neki. Hülyeség volt, mégis féltem. 

- Minden rendben? - Kérdezte Jimin.

Felé kaptam a fejem és mosolyogva bólintottam. Ő is mosolygott és átnyúlt az én ülésemre. A combomra tette a kezét és aprót szorított rajta. Én ráraktam a kezére az enyémet és azt simogattam lágyan, míg a fejemet visszahajtottam a vállára. A feje az én buksimon landolt, így tartottuk egymást. Nem voltam már álmos és nem is akartam visszaaludni, nehogy megint gond legyen belőle. 

Akaratlanul is levezettem a tekintetem az ölébe, ahol már minden jónak látszott. Jimin izmos combjai kényelmesen elterültek a fekete farmerjába bújtatva, amíg ő is komfortosan elhelyezkedett nekem dőlve. Megnyaltam a számat, ahogy magam elé képzeltem Jimin-t. Láttam már félmeztelenül, már az is maga volt a csoda. Kidolgozott felsőteste, izmos hasa és erős karjai voltak, amik bármilyen helyzetben meg tudtak volna védeni engem. Elképzeltem, ahogy körém fonódnak és magukhoz vonnak, aztán ott tartanak, közel a gyorsan dobogó szívéhez és a meleg mellkasához. Közben én is átölelem, a hátára tapasztom a tenyerem és lassan megérintem a szárnyait. Lehajol hozzám és telt ajkait az enyémeknek nyomja és egy mély csókba hív. Később a nyakamnak szenteli figyelmét és apró, nedves puszijaival behinti a vékony bőrömet, megtalálva az érzékeny pontomat és libabőröket varázsolva az egész testemre, szakadatlanul. 

Később talán levesszük a ruháinkat és befektet az ágyba, ahogy már tette néhányszor és fölém mászik, hogy így élvezhessem a csókjait. Közben a kezei megsimogatnak és egyre beljebb vezetnek a saját gondolataiba és elképzeléseibe, hogy aztán minden gátlásomat levetkőzve végre odaadjam magam neki. Az összes álmom erről szólt, és ha Jimin ennyire tűzbe borult tőle, én, aki a saját szememmel láttam és annyira valóságosnak tűntek a képek, hogy éreztem is szinte mindent, én mennyire jöhettem izgalomba? 

- Iseul - Jimin hangja visszafogott volt és egy halvány morgást is tartalmazott.

Felnéztem rá, és találkozott a tekintetünk. Jimin szemében a barnán kívül egy halvány, alig észrevehető vöröses árnyalat táncolt, ami szinte azonnal el is tűnt, ahogy belenéztem a szempárba.

- Nem tudom, mire gondolsz, vagyis sejtem - Mosolygott rám mindet tudóan. 

Elpirultam zavaromban és elvettem róla a tekintetemet. Ismét rátévedt a tekintetem a nadrágjára, ami félreérthetetlenül felvette a formáját az előbbi izgalomnak. 

Jimin az ujját az állam alá tette és felemelte a fejemet. Nyugalommal és könnyedséggel nézett rám, miközben a mosolya levakarhatatlan volt.

- Ne szégyelld! - Suttogta. - Akkor nézed és érinted meg, amikor csak akarod. 

- Jimin - Ráztam meg a fejem nevetve.

- Tudom, hogy új neked, de ha bármi kérdésed van, amit meg szeretnél tudni, bátran kérdezz, oké? 

Halványan bólintottam, amíg az arcom valószínűleg egy szépen megérett piros alma színével vetekedett.

- Nagyon hízelgő, hogy gondolsz rá, én is nagyon sokat szoktam, de most nagyon nehéz - Figyelmeztetett. 

- Bocsánat - Suttogtam.

Szóval ő is szokott ilyenekre gondolni? Persze, hiszen mióta vár már erre, csak rajtam múlik most, hogy mikor történik meg a dolog. Na meg végül is ennek a megtestesítői vagyunk, miért is lenne más a fejünkben?

Jimin egy gyors csókkal lezárta a beszélgetést és visszadőlt az ülésbe.