Király páros /Bts Jimin FF/

1.

- Nem, nem! - Hörögtem magamban.

Tudtam, hogy nem szabadna ilyennek lennie, mégis ilyennek láttam. Nem először fordult elő, hogy valamit más színben, elmosódva vagy esetleg más formájúnak láttam. Vagy képzeltem? A tábla egyszerű, zöld, téglalap alakú mintája pirosan és hullámszerűen lobogott a szemem előtt és ettől megfájdult a fejem. Az elmúlt időben többször volt ilyen, mint az életem során bármikor. Amióta az eszemet tudom, mindig voltak ilyen furcsa 'látomásaim', de pár másodperc után elmúltak. Az elmúlt pár hónapban viszont felerősödtek és a fejem is belefájdult a folyamatos képzelgésembe. Ráadásul egyre abszurdabb álmaim lettek és a nagyja, majdnem az összes elég pikáns volt egy olyasvalakivel, akit még csak nem is ismertem és  életemben nem láttam. Bár be kellett, hogy ismerjem magamnak, hogy nagyon helyes fiú volt és szívesen... nem, nekem barátom van és szeretem! Ezek csak buta álmok! Álmok, amik olyan valóságosnak tűnnek, hogy amikor felkelek, szinte érzem a férfi száját a számon és a kezeit magamon.

- Hé, Iseul, minden oké? - Szólított meg valaki és egy kezet éreztem a hátamon, ami lassan, megnyugtatóan simogatott.

Felnéztem és elmosolyodtam, ahogy megláttam a barátomat, JinSu-t.

- Persze, csak kicsit megfájdult a fejem - Közöltem vele és még csak nem is hazudtam.

A víziómról pedig semmit nem kell tudnia. Jobb neki is és nekem is. Nem akartam, hogy azért szakítson velem, mert bolondnak titulál. Majdnem egy éve együtt voltunk és eddig sikeresen eltitkoltam előle mindent. Volt már, hogy együtt aludtunk, de az álmaimról semmit sem tudott. Nem hiszem, hogy jót tett volna neki, ha megtudja, hogy a barátnője- akár csak álmában, de még az is elég- egy ismeretlen férfiról fantáziál, akivel olyan dolgokat művel, amit vele sose. Nem, nem!

JinSu sóhajtott és leült a mellettem lévő székre. Felém hajolt és egy gyors szájra puszival üdvözölt,amit mosolyogva viszonoztam.

- Nem vagy beteg? - Kezét a homlokomra tapasztotta, hogy megnézze, biztos nincs e lázam.

Nevetve elhessegettem a kezét.

- Biztos - Válaszoltam. - Csak nem aludtam valami jól az este, szerintem azért van. De jól vagyok - Nyugtattam.

- Miért? Mi baj volt?

Megint róla álmodtam, ahogy szexeltünk. A hangja beleivódott a fülembe és nem ment ki a fejemből egész éjszaka és nem hagyott aludni.

- Csak furát álmodtam - Közöltem helyette. - Semmiség, csak egy hülye álom - Tettem hozzá mosolyogva, mert már láttam, hogy a következő kérdése az lenne, hogy mit is álmodtam. És nincs az az isten, hogy én elmondjam neki. Tudtam, hogy csak álom, de nekem nagyon nem tűnt normálisnak. Hogy majdnem minden éjszaka vele álmodok és általában az álmomban megjelenő színek valamikor a víziómban is megjelennek másnap vagy rá két napra.

Ráadásul, ami engem is megrémisztett- saját magamtól-, hogy az álmaim után megmagyarázhatatlan módon kívántam minden undorító és gusztustalan dolgot. Például a legutóbb elmentem egy üzletbe reggelit venni magamnak és percekig elcsábulva néztem a hentes pultban kiállított friss disznóvért, amit árultak. Összegyűlt a nyál a számban és észre sem vettem, hogy a fémes, undorító ízt már a nyelvemen éreztem és... jó volt?

Nem szóltam róla senkinek, hiszen még magamnak sem akartam bevallani. Gusztustalannak éreztem magam.Tudtam, hogy az emberek megeszik a vért- néhányan-, de azt megsütik, mielőtt megeszik és így kiveszik az igazi íze és kissé édeskésebb lesz. De én nem ezt a fajtát kívántam. Én a számban az eredeti, friss, meleg és ragacsos folyadékot éreztem, aminek fémes, vasas ízvilága van és amitől a legtöbb ember rosszul van.

A szüleim- mivel ők neveltek- észre vettek rajtam már néhány ilyen tünetet. Mindig, amikor kisebb voltam, elmeséltem nekik az álmaimat, amik akkoriban még az égben játszódtak, angyal vagy hercegnő voltam, de már gyerekként is megjelentek szexuális vonatkozások, amiket akkoriban természetesen még nem értettem és fogalmam sem volt semmiről. A szüleim mindig lerendezték annyival, hogy majd kinövöm, vagy csak egy álom vagy egyszerűen csak a hormonok játszadoznak velem, ahogy növök. Éppen ezért nem szóltam nekik már egy jó ideje, hogy sűrűsödtek az álmaim, a furcsa kívánságaim és érdeklődésem és a megmagyarázhatatlan képzelgéseim mindenütt.

Anya és az új férje-mert apa meghalt alig pár éve- szerintem már belenyugodtak, hogy sárga házas eset vagyok, vagy tudomást sem vesznek róla vagy, amiért nem szóltam nekik az utóbbi időben, úgy gondolták, hogy tényleg kinőttem. Apa- az új apa, akit annyira megkedveltem, hogy beleegyeztem, hogy így hívjam, amitől ő is repesett az örömtől, és én is örültem, hogy anya megint boldog volt-, neki volt egy fia is, de vele még nem találkoztam. Azt mondta, hogy Park Jimin a neve, kicsit magasabb, mint én és két évvel idősebb nálam. Állítólag nagyon helyes fiú-de melyik apa nem gondolja így a saját gyerekéről-, és okos is, amit az bizonyít, hogy külföldön tanult, ezért is nem találkozhattam vele még. Nem nagyon izgatott, megvoltam én egyedül is, az igazság az, hogy nehezebb lett volna még egy báty, ráadásul plusz egy fő, aki elől titkolhattam volna a gógyimat. Apa tudta, mivel anya elmesélte neki, hogy ne ijedjen meg, ha esetleg össze-vissza beszélnék vagy fura kérésekkel állnék elő, de úgy tűnt, őt a legkevésbé sem zavarta a dolog, aminek nagyon örültem.

-----------

- Átjössz ma? - Kérdezte JinSu, miközben pakoltuk össze a könyveinket az utolsó óra után.

Rámosolyogtam, miközben becsúsztattam a nehéz holmit a táskámba.

- Anya írt, hogy most haza kell mennem - Mondtam. - De ha hazakísérsz, megvárom, mit akar, aztán átmehetünk hozzád. Vagy maradhatunk nálam is - Ajánlottam.

- Oké - Fogadta el a mondandómat.

Összepakoltunk mindent, aztán kézen fogva vettük az irányt a közeli buszmegállóhoz. Szerencsére nem laktunk messze, de azért egy jó 20 percet buszozni kellett, autóval pedig olyan tíz perces út volt a sulink és a házunk között. Ezt a távot általában zenehallgatással töltöm vagy olvasással, de amikor együtt megyünk JinSu-val, akkor vagy beszélgetünk, vagy csak a vállára dőlök és csendben hallgatjuk az idős nénik pletykálkodását, ami titok, de olyan hangosan mondják, hogy még a megállóban is hallja az, aki nem akarja, csukott ajtókon keresztül.

Amikor leszálltunk, összeráncoltam a szemöldökömet, mert egy új autó állt a házunk előtt, amit eddig még sosem láttam. Sima, fekete kocsi, de elég modernnek nézett ki.

- Vendégetek van? - Kérdezte JinSu.

- Nem tudok róla - Ráztam a fejem. - Lehet, hogy ezért akarta anya, hogy jöjjek.

- Nem zavarok? - Kérdezte kicsit kellemetlenül.

Rámosolyogtam és megingattam a fejemet.

Beléptünk a házba és levettük a cipőinket.

- Megjöttem! - Kiáltottam el magam.

A hangokat követve a nappaliba sétáltunk, ahol kettő fej helyett hármat pillantottam meg.

- Á, Iseul - Mosolygott rám anya. - Te is itt vagy, JinSu? Legalább megismerkedtek.

Nem hallottam többet, mert a mellkasom háborogni kezdett. Nem tudtam, mihez hasonlított az érzés, de mintha a szívem nem gyorsabban, csak nagyobbakat dobbant volna és a tüdőmben, mintha nem levegő, hanem víz hullámzott volna. Egyszerre volt fájdalmas és gyönyörű érzés.

Apa és a harmadik személy is megmozdultak és felálltak, hogy köszöntsenek minket. Elállt a lélegzetem.