Király páros /Bts Jimin FF/

30.

- Nem bánod, ha az utolsó a tiétek? - Kérdezte Jimin-től az egyik tanár. - Jobb, ha mi vagyunk a gyerekek közelében, ha baj lenne.

- Nem, dehogy - Mosolygott Jimin és átvette a kulcsokat.

Megforgatta a keze között, hogy megtalálja rajta a számot.

- Huszonhetes - Olvasta le a fa bilétáról. - Menjünk! 

Felkapta a táskáját és az én bőröndömet is és elindult az egymás után sorakozó faházak között. Pofás kis hely volt, egy kitaposott ösvényen jöttünk át az erdőn, hogy erre a megtisztított részre érjünk. Szépen, sorban helyezkedtek el egymás után a faházikók, amik nem voltak nagyok, tényleg csak két ágy férhetett el bennük, semmi más. Az osztály tagjai rohangálva keresték a házaikat, mint a kisgyerekek és bementek a szomszédos viskókba is, hogy megnézzék, kik laknak majd mellettük az elkövetkezendő pár napban. A mi alvóhelyünk a faházak legvégén volt, csupán egyetlen szomszéddal, azok is fiúk voltak. Az osztály két bajkeverője, akik valószínűleg minden estéjüket másik házakban fogják tölteni, hogy elfogyasszák az illegálisan becsempészett alkoholokat és jókat szórakozzanak a haverokkal, de ami a fő tevékenység és a terv, hogy a tanárok agyára menjenek. 

Benyitottunk a házikóba és nekem lefagyott az arcomról a mosoly. Franciaágy? Komoly? Jimin valószínűleg meghallotta a néma sikításomat, mert az ágyra nézve, hatalmas vigyorral nézett hátra rám.

- Francia - Közölte jókedvűen.

- Látom - Bólintottam. 

Ledobta a cuccainkat az ágy elé, én pedig beborultam az ágy bal oldalára. 

- Álmos vagyok - Sóhajtottam.

Jimin átsétált az ágy másik oldalára és ő is hanyatt vágta magát, majd szintén eleresztett egy sóhajt.

- Én is.

Felült és körbe nézett a házikóban. Megpillantott egy ajtót, úgyhogy felállt és odasétált. Óvatosan kinyitotta és bekukucskált. Szélesebbre tárta az ajtót és felkapcsolta a hozzá tartozó villanyt.

- Legalább van saját zuhanyzónk - Mosolygott hátra rám.

- Hála a jó égnek, legalább nem kell húszan együtt fürdeni - Mondtam megkönnyebbülten.

- Csak ketten - Mosolygott Jimin sejtelmesen.

Kikerekedett szemekkel néztem rá, mire elnevette magát. A tenyerembe temettem az arcomat, mert éreztem, hogy elvörösödik a gondolatra is, hogy együtt zuhanyozzak Jimin-nel. 

- Ne már, Iseul, csak vicc volt - Nevetett rajtam még mindig.

- Ne mondj ilyen vicceket! - Motyogtam a tenyerembe.

- Miért ne? - Éreztem, hogy a matrac besüpped, mert Jimin levetette magát.

- Mert rohadtul zavarba ejtőek - Feleltem.

Jimin ujjai hirtelen jelentek meg a kezemet és egy határozott mozdulattal lefejtette azokat a szemem elől. A fejem két oldalára szorította őket, ezzel egyrészt védekezésképtelen állapotba hozva engem, másrészt pedig még ennél jobban is zavarba. Ő fölöttem támaszkodott, miközben egy halvány, aranyos mosoly jelent meg az arcán.

- Aranyos, ha zavarban vagy, tudod? - Húzta szélesebb mosolyra a száját.

- Jimin - Elhúztam a nevét, miközben nyafogó hangot adtam ki, mint egy ötéves kislány.

A férfi elengedett és nevetett rajtam. Felült és még mindig kuncogva felém fordult.

- Izgalmas három napunk lesz - Közölte.